Ez szid: Kár, hogy ifjú s könnyelmű vagy!
Az véd: Kecsed a könnyed ifjúság!
De, bájt s hibát, csak szeret kicsi, nagy:
Báj lesz a hiba, ha a te hibád.
Mint trónoló királynő ujjain
Hitvány kövek is gyémántként igéznek,
Amit szem benned rossznak látna, szín-
Igazként igazolhat az ítélet.
A bősz farkas hány bárányt csalna meg,
Ha bárányként forgathatná szemét,
Hány imádó követne tégedet,
Ha erőd s pompád mind kifejtenéd!
Nem, nem, ne tedd, mert szívem úgy szeret,
Hogy, mint magad, enyém a jóhíred.
Szabó Lőrinc fordítása
