Nem tudom, hány tempóval, csak megyek,
s ha átjutottam, mindegy is: hogyan.
Nem vagyok jó tudós, hiszen az út
kevésbé érdekel, mint az eredmény.
Talán költő vagyok, aki nem felelős
azért, hogy mit miért csinál. Csinálja,
valahol kibukkan a víz alól,
a lényeg, hogy jó helyen dugja ki
a fejét. Visszanézhet, de a víz
összezár mögötte, útja sehol.
Jó matekos se vagyok, hiszen ott
a levezetés fontosabb, a képlet,
az eljutások bölcs mérlegelése,
nem holmi végeredmény, az nekik
legföljebb bizonyíték, ellenőrzés.
Én meg vidáman lobogtatom: sikerült!
Igen, de mi sikerült? Mi, fiam?