narancshéj
illata
repdes mint
egy angyal
nem tudom
hol vagyok
szemközt-e
egy fallal
sötétben
világost
képzelek
magamnak
szeret is
az Isten
hogy mégis
meghallgat
nincs már más
óhajom
csak legyen
énvelem
imáim
szárnyait
röppenti
két kezem
szemhéjam
csukódik
este van
azt hiszem
holnap a
holdkaréj
válláról
leesem
fölemel
akkor majd
az Isten
magához
így térek
mennylakók
holtamban
hozzátok