Az Alzheimer-kór olyan gyógyíthatatlan betegség, mely félelmetes gyorsasággal terjed a világban, betegség, amelyet mindenki bármikor, bárhol elkaphat, nincs előle menekvés. A betegség, amire nincs gyógyszer és gyógymód, amelyre az orvostudománynak ma sincsenek válaszai és megoldásai. Betegség, melynek folyamatában az ember elfelejt mindent, gondolatai elvesznek, agyi funkciói fokozatos leépülnek, a végén pedig akár évekig tartó növényi vegetálás következik, majd az elkerülhetetlen halál.

Alzheimer-kór: a betegség, amely 2015-ben még nem szerepelt az első tíz halálok között, ma viszont bőven belül van a top 10-es listán.

Ez idáig egyetlen szakembernek sem sikerült megtalálnia az Alzheimer-kór ellenszerét. Gyakran napvilágot látnak különböző gyógymódok felfedezéséről szóló hírek, ezeket azonban a tudományos világ rendre megcáfolta.

Bárki, bármit is állít, a tényeken nem változtat: a 21. század egyik leggyorsabban terjedő népbetegsége az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint gyógyíthatatlan, és ma éppúgy rengeteg áldozatot szed, mint a rák, vagy anno a pestis. Mivel a betegség előfordulása egyre gyakoribb a családokban, ezáltal egyre több ember és közösség napi témái közé tartozik a kérdés.

Kollár István győri filmes öt éve kezdte el az Alzheimer-kórról készülő filmjének forgatását, miután édesanyját is megtámadta a betegség. Az Alzheimer című dokumentumfilmjét nem csak a betegségben érintetteknek szánja, azt szeretné, hogy mindenki lássa alkotását, s mindenki tanuljon abból, amit lát. Segítséget szeretne felkínálni azoknak, akik nem tudják, kihez fordulhatnak, akik nem ismerik a betegséget, akiknek fogalmuk sincs, milyen ennek a halálos kórnak a lefolyása. De elsősorban azt szerette volna láttatni, hogy az emberi élet, az emlékek, az értelem, a személyiség mennyire mulandó.

A filmben is feltett utolsó kérdésre a legegyszerűbb a válasz: nincs megoldás, mert olyan félelmetes betegségről van szó, amit mindenki elkaphat, gazdag és szegény, férfi és nő, sovány és kövér. Nincs rá gyógyszer, és nem tudni, mi okozza.

Nem örömhír, hogy a kór a tapasztalatok szerint ma már 50-60 éves korban is jelentkezhet, miközben az orvos-specialisták szerint 80 év fölött 30 százalék esélye van arra, hogy elkaphatjuk.

A beteg először a rövidtávú emlékeket felejti el, majd a régieket, mígnem bekövetkezik a teljes emlékezetvesztés, amikor példának okáért már a nevét sem tudja, nem tud írni és olvasni, majd képtelen önmaga ellátására. Így ugyan akár 15-20 évig még élhet az ember, de minden napja rosszabb és rosszabb lesz.

Ma Magyarországon gyerekcipőben jár mind orvosszakmailag, mind ellátás tekintetében, mind segítség- és információnyújtás terén az Alzheimer-kór kutatása, kezelése.

A film készítője tabuk nélkül mutatja be a kórt. Három országban forgatott, közel 100 interjút készített, és gyakorlatilag önerőből hozta tető alá alkotását.

Az Alzheimer című dokumentumfilmben megszólalnak hozzátartozók, könyvek szerzői, orvosok, főorvosok, akik úttörő szerepet játszanak Magyarországon az Alzheimer-kutatásában és orvoslásában. Bemutatják azt az orvost is, aki elindította az Alzheimer Klubokat Magyarországon, és aki Franciaországban magas szinten foglalkozik Alzheimeres betegekkel, itthon pedig orvosokat képez. Megismerhetjük az egész világ számára példaértékű francia szociális rendszert, valamint a magyar civil kezdeményezéseket. Megszólalnak a pszichiátria, neurológia jeles képviselői, szó lesz az otthoni és intézményi ápolás különbségeiről, a magyar és nyugati diagnosztika különbségeiről.

Az Alzheimer című dokumentumfilm zártkörű díszbemutatójára 2020. január 20-án a budapesti Westendben került sor. Az alkotók bíznak abban, hogy az érdeklődők és családtagjaik betegsége révén az érintettek a magyar mozikban is mielőbb megtekinthetik az alkotást.

A film készítője a bemutató után a Facebookon osztotta meg gondolatait: „Remélem, hogy értő fülekbe tudjuk súgni (kiabálni), hogy gond van. Kövessük a nyugatot, kezdjünk el tenni valamit, mert baj lesz. Nem csak Alzheimer-ügyben, hanem úgy általában. Az idősekkel való méltóságteljes bánásmód nem csak az idősekről szól, hanem a hozzátartozókról, a következő generációt képviselő gyerekekről és egy ország emberségéről és kulturáltságáról. Véleményem az, hogy nagy bajok vannak itthon. Az egészben a vicc az, hogy én nem milliárdokért sírok, hanem csak a szinte pénz nélkül megvalósítható hozzáállás változtatásáról” – írta Kollár István.

A filmet március 23-án, hétfőn, 18 órakor mutatják be a Szeged Plaza, Cinema City-ben. . A vetítésen jelen lesz Kollár István rendező, valamint két, a témával foglalkozó szegedi kutatóorvos, akik egyébként a filmben is megszólalnak. A téma iránt érdeklődők a vetítés után egyórás beszélgetés keretében kérdezhetik a szakembereket.

tuti