„Amennyiben el akarnak érni valamilyen nagy eredményt, nincs ünneplés” Ma van Zoran Đinđić halálának tizenhetedik évfordulója

<span class="entry-title-primary">„Amennyiben el akarnak érni valamilyen nagy eredményt, nincs ünneplés”</span> <span class="entry-subtitle">Ma van Zoran Đinđić halálának tizenhetedik évfordulója</span>

Pontosan tizenhét évvel ezelőtt, 2003. március 12-én gyilkolták meg Zoran Đinđićet, Szerbia akkori miniszterelnökét, a Demokrata Párt vezetőjét. Slobodan Milošević 2000-es bukása után Zoran Đinđić volt az ország első, aki betöltötte a miniszterelnöki posztot.

Đinđićet tizenhét évvel ezelőtt a szerb kormány épülete előtt lőtték le. Nem sokkal a gyilkosság után rendkívüli állapotot hirdettek az országban, ami április 22-ig tartott, amikor a szerb kormány úgy döntött, megszünteti a rendelkezést.

Đinđićet március 15-én temették el Belgrádban: a temetésen több mint hetven külföldi küldöttség jelent meg, a szerb főváros utcáin pedig több mint százezer ember tett sétát a miniszterelnökre emlékezve.

Zoran Đinđić 2001. január 25-én lett Szerbia miniszterelnöke, miután az ellenállási mozgalom 2000. október 5-én lemondásra kényszerítette Slobodan Miloševićet. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék vezetőjét Menedzser becenéven is emlegették: egyértelmű nyugatbarát politikát szeretett volna folytatni. Kormánya komoly reformokba kezdett és a volt rezsim emberei után is megkezdődtek a kutatások. Đinđićnek kulcsszerepe volt abban, hogy Milošević a Hágai Nemzetközi Törvényszék elé került.

2003 februárjában már megpróbálták megölni egy belgrádi autóúton. Akkor sikerült megmenekülnie, de a három héttel későbbi kísérlet sajnos sikeres volt: Belgrádban, a kormány székházának bejárata előtt lőtték le a fiatal miniszterelnököt. Két lövés érte. Az egyik a szívén találta el, és noha azonnal kórházba szállították, már nem tudták megmenteni. Testőre is súlyosan megsebesült.

A kormány épületének közelében álló háromemeletes lakóház legfelső szintjének egyik ablakából adták le a lövéseket nagy kaliberű, távcsöves puskával.

Három héttel korábban, a sikertelen merénylet után Đinđić azt mondta, nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a meggyilkolásával megállíthatják a reformok folyamatát Szerbiában. Nem lehet ilyen haszontalanságokkal eltéríteni a reformvonalától és csak remélni lehet, hogy utóda is ehhez tartja magát.

Tények:

  • Zoran Đinđićet 2003. március 12-én gyilkolták meg a kormány épületében
  • A gyilkosságért 40 év börtönre Zvezdan Jovanovićot és Milorad Ulemeket ítélték el
  • A gyilkosság politikai hátterére sohasem derült fény

Nem tévedtek nagyot: Szerbia másfél évtizeddel később is csak küszködik a reformokkal, és a formális parlamenti demokrácia ellenére pártok meg klánok irányítása alatt áll.

A merénylet elkövetésével a Milorad Luković Legija által vezetett zimonyi bűnszövetkezetet vádolták. Legija a vörössapkások, a különleges belügyi egységek parancsnoka volt, a 2000. október 5-i események fontos alakja, akivel Đinđić állítólag személyes kapcsolatot tartott fenn. Egyesek szerint a zimonyi klán mögött olyan személyek álltak, akik a hatalomban megbújva segítették azt. Đinđić bírálói utólag azt rótták fel neki, hogy nem tett eleget a Milošević idején a politika, katonaság, gazdaság és az alvilág között virágzó áldatlan állapotok felszámolására.

A nyomozás során tizenkét személyről derült ki, hogy közük volt a gyilkossághoz, és bebizonyosodott, hogy Zvezdan Jovanović, a vörössapkások korábbi parancsnokhelyettese követte el a merényletet.

A Time magazin szerint Zoran Đinđić a 21. század hajnalának egyik legfontosabb politikusa volt.

Zoran Đinđić (Leskovac, Szerbia a jó úton tribün, 2002. március 9.): Nincs alvás. Nem lehetnek világelsők, úgy, hogy közben alszanak. Aludjanak 5-6 órát, mit kell többet aludni. Majd alszanak, ha nyugdíjasok lesznek. A nyugdíjasok alhatnak. Ha nem nyugdíjasok, ne aludjanak. Ez is jót tesz az alakjuknak. Nincs szombat, vasárnap, ünnepnap. Amennyiben el akarnak érni valamilyen nagy eredményt, nincs ünneplés. Nincs az, hogy 170 ünnepnap van egy évben Szerbiában. Majd ünneplünk, ha nyertünk. Nem tudunk úgy nyerni, hogy edzés közben ünneplünk.