Ha rátennéd tenyered homlokomra,
éreznéd vágyam a ráncok mögött.
De nem vagy itt, nem dobod inged halomba,
illatod sem szunnyad párnáim között.

Lázasan nyúlok még árnyékod helyére,
szemhéjam ólmozott láncos bilincs.
Nyitnám, de nem merem. Emlékek zenéje:
üveggömb mögött őszülő tincs.