Az utóbbi napokban egyre többet olvashatunk arról is, hogy a járvány ideje alatt az ember lelkileg is nagy nyomásnak van kitéve, és szerencsére több szakértő is megosztotta a gondolait a téma kapcsán. Az alábbiakban Jelena Kecmanovic, az amerikai Georgetown Egyetem pszichológiatanárának gondolataival és ajánlásaival foglalkozunk, aki azt mondja, naponta találkozik olyan emberekkel, akiknek az új vírus okozta szorongás okoz problémát.
– Annak ellenére, hogy a szorongás egy normális emberi reakció a félelemre, az ellehetetlenítheti a válság során szükséges normális és konstruktív reakciókat. Azok az emberek, akik szorongástól vagy ahhoz hasonló tünetektől szenvednek, nehezen viselik a koronavírus okozta helyzetet – mondja a pszichológus, aki szerint a tanulmányok azt mutatják, hogy azok hajlamosabbak a szorongásra, akik nehezen birkóznak meg a helyzet adta bizonytalansággal.
– A megoldás, hogy a reakciónk és a viselkedésünk lassításával, tompításával fokozatosan nézzünk szembe a mindennapi élet bizonytalanságaival. Kis lépésekkel kell kezdeni. Például, nem kell rögtön válaszolni az ismerőseink üzeneteire. Úgy kell edzeni a bizonytalanság iránti toleranciát, mint az izmainkat – ajánlja Kecmanovic, majd a szorongásról szólva, kifejtette:
– A szorongás annál nagyobb, minél inkább harcolunk ellene. Több formája van a szorongás elleni harcnak. Az emberek isznak, esznek vagy a kedvenc sorozataikat nézik, hogy el tudják magukat engedni. Állandóan kereshetik a barátaik, családtagjaik vagy az egészségügyi dolgozók támogatását. Vagy megszállottan kutatják a híreket, abban a reményben, hogy javul a helyzet. Annak ellenére, hogy ezek a viselkedésformák átmeneti segítséget nyújtanak, hosszú távon csak erősítik a szorongás érzetét. Az aggódás megkerülése csak ront a dolgokon.
Ehelyett engedjék meg maguknak az aggódó gondolatokat, érzéseket és fizikai reakciókat. Fogadják el az aggódást, mint az életük részét. Amikor megjelennek a koronavírushoz kapcsolódó félelmeik, írják fel azokat, majd osszák meg másokkal, ítélkezés nélkül. Ellen kell állni annak, hogy a hírek megszállott követésével nyugtassuk magunkat. Paradox módon a szorongásunktól úgy tudunk megszabadulni, ha szembenézünk az aggodalmainkkal – mondja a szakértő az N1 tévé internetes oldalán megjelent szövegben.
Egészségügyi veszélyeztetettség esetén kialakul a legerősebb félelem, a haláltól való félelem – ami a múlandóságunkat juttatja eszünkbe. Ilyen esetben az emberek hajlamosak túlságosan koncentrálni a betegség tüneteire.
– Próbáljanak meg az életük értelmére fókuszálni, attól függetlenük, hogy a lelki céljaikról van szó vagy a másokkal fenntartott kapcsolatukról. Gondoljanak az önök számára fontos dolgokra, és ne halasszák el azokat a dolgokat, amiket terveztek megtenni. Vállaljanak felelőséget saját magukért és az életükért. Ha meglelik a saját létezésük értelmét, hosszú távon megszabadulhatnak az aggódástól – mondja a professzor.
Sokan félnek attól, hogy hogyan tudnak majd megbirkózni azzal, ha a vírus esetleg megjelenik a városukban, az iskolájukban vagy a munkahelyükön. Aggódnak, hogyan tudják majd elviselni a karantént, a bevételkiesést vagy az iskola vagy óvoda bezárását. Az emberi agy mindig a legrosszabbra készül fel. A kutatások viszont azt mutatják, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni a képességeiket negatív helyzetekben, és azt is alábecsülik, hogyan viselik el ugyanazt.
– Gondoljanak arra, hogy ellenállóbbak, mint hinnék. Ez enyhít a szorongásokon – állítja Kecmanovic. A hírek kapcsán az a véleménye, hogy sok médium olyan módon tudósít, ami növeli a veszélyeztetettség érzetét, ezért azt ajánlja, hogy naponta 30 percnél többet ne kövessük a híreket.
– Jegyezzük meg, hogy olyan esetben jobban aggódunk, amikor nem látjuk világosan, milyen végkifejlete lesz az adott helyzetnek. A szorongás pedig még zavarosabbá teszi a dolgokat – mondja.
Kecmanovic azt ajánlja, hogy ebben a helyzetben is a már bevált dolgokhoz kell nyúlni, ami segíthet a szorongás elleni harcban: fontos az alvás, a testedzés, és ha lehetőség van rá, szabad levegőn kell lenni. Valamint igazán fontosnak tartja a pozitív gondolatokat, ami prioritás kell, hogy legyen, ugyanis senki sem tudja megmondani, meddig tart a vírus okozta helyzet.
Bővebben itt.
Nyerészkedés a járvány idején
Szerbia több városában volt olyan gyógyszertár, ahol a sebészeti maszkokat a koronavírus-járvány előtti árokhoz képest tízszer magasabb áron árulták. A Danas napilap szerkesztőségi kommentárjában a belgrádi Prima gyógyszertár esetével foglalkozott, de ők is írják, nem ez volt az egyetlen ilyen cég – az említett helyen 200 dinárt fizettettek meg egy maszkért, az állami gyógyszertárakban ugyanazért 27,7 dinárt kell fizetni. Feltéve, ha van, persze.
A napilapnál azt írják, a gyógyszertárt üzemeltető cég, a Primaks azzal védekezett, hogy viszonteladótó szerezte be a maszkokat, majd azt mondták, nem rendelnek többet, ezt követően viszont 80 dinárról felemelték 200 dinárra a maszk árát.
– Igaz, hogy az árakat szabadon lehet alakítani, de ez a logika rendkívüli állapot ideje alatt nem alkalmazható, főleg akkor, amikor járványról van szó, mivel az emberek egészségét és biztonságát veszélyezteti – vélik a Danasnál, majd hozzáteszik: amellett, hogy minél gyorsabban bíróság elé kellene állítani az ilyen kereskedőket, a felügyelőknek is meg kellene adni a jogot, hogy a helyszínen megbírságolják a profitőröket.
Amíg ez nem történik meg, addig az egyik leghatékonyabb formája az ilyen kereskedések elleni harcnak a bojkott, nem kell olyanoktól vásárolni, akik indokolatlanul megemelik az árakat, írják a lapnál.
A szöveg eredetijét itt olvashatják.
Védett faj
Sokan, sokféleképp fogadták azt a döntést, amely szerint a 65 évnél (5000 fős településnél kisebb helyeken ez 70 év) idősebb személyek nem léphetnek ki az utcára a járvány ideje alatt. Ljubomir Živkov újságíró, kolumnista a Peščanik portálon osztotta meg meglátásait. Živkovnak viszonylag cinikusan írja, olyan érzése van, mintha a nyugdíjasok elrontották volna a rendkívüli állapot bevezetését azzal, hogy nem maradtak otthon, így Ana Brnabić kormányfő és kormánya kénytelen volt meglépni ezt a lépést.
– Elrontottuk a Rendkívüli állapot ünnepélyes megnyitóját, rögtön megkezdődik a hajtóvadászat ellenünk, a pénzbírság nagyságát is megszabták, a jövőbeli büntetett bevételéhez igazították, az első vétségért 150 ezer kell fizetni – írja, majd hozzáteszi: azt nem árulta el a kormányfő, hogy mit történik akkor, ha a tetten ért nyugdíjas (pontosabban az örökösei vagy a kormány önkéntesei) egy héten belül befizeti a bírságot, megfeleződik-e az összeg, lehet-e csekkel fizetni, fel lehet-e venni kamatmentes kölcsönt a törlesztéshez, vagy csak egyszerűen levonják a nyugdíjból.
– Itt az én példám. A nyugdíjam 27 ezer dinár. Amikor megfognak a lakásomon kívül, nem lesz nálam 150 ezer dinár. A bírságot, ezt mondták, nem válthatom ki börtönbüntetéssel, mert azalatt megfertőzhetnék (számomra) ártatlan embereket, így rám valószínűleg olyan törvény vonatkoznak, mint a nem lelkiismeretes vagy leszegényedett adósokra; amikor valaki nem hajlandó gyerektartást fizetni, akkor az állam azt a fizetéséből veszi el, de úgy tudom, nem a teljes fizetését, hanem egy harmadát, talán nem vennék el a teljes nyugdíjat sem, hanem mondjuk, egy harmadát, legyen épp annyi, az én nyugdíjam meg pont osztható hárommal. 9000 dinárt vonnának le havonta, és ha holnap megbüntetnének tizenhat és fél hónap alatt fizetném ki a bírságot: 2021. július 29-én, este hat óra körül váltanám ki magam, feltéve ha addig nem visz el a vírus, az öregség vagy valamilyen másik betegséges, aminek még nem ismertem fel a tüneteit – írja Živkov, aki a házi karantént úgy éli meg, mintha egy védett faj egyede lenne, akit a természetes élőhelyéről laboratóriumi körülmények között őriznénk.
– Igazán hálátlan vagyok. Az állam az én érdekemben zárt be, személyesen a Köztársaság elnöke is szeret és személyesen hozná el hozzám a kosztomat (nem tesztelte magát a vírusra, nem fogadok el tőle semmit), én meg csak kifelé akarok menni!
De ha már ennyire hálátlanok vagyunk, ha még azt is megkockáztatjuk, hogy a katonai bíróság elítéljen bennünket szabotázs miatt, ha katonák, rendőrök és közterületfenntartók százai kell, hogy üldözzenek bennünket, vajon nem lenne egyszerűbb, hogy a védett fajok egyedeihez hasonlóan a kormány csippet rakna belénk is és GPS-en keresztül kövesse mozgásunkat – véli Živkov.
A jegyzetet ezen a linken találják.
Nyitóképünk: ISTOCK fotó
