Vijatov Pálma egyike azoknak a zentai fiatal anyukáknak, akik a gyermekeik és családjuk boldogságáért fáradoznak. Azonban ki is lóg ebből a sorból, hiszen Magyarországról költözött Vajdaságba, és már itt érzi otthon magát. Kifejezetten fontos számára a környezettudatosság. Hisz abban, hogy a változásnak az egyén szintjén kell kezdődnie, emellett egy igazán ritka hobbiban, a textilékszer-készítésben teljesedik ki.

Ön a Biospajz üzletek szatyorkölcsönzőinek megálmodója, kivitelezője. Mi is ez a kezdeményezés pontosan?

– 2019 végén Szél Kata kezdeményezésével kezdődött a szatyorkölcsönzők megvalósítása magyarországi ötlet alapján. Kata önkénteseket keresett, akik szatyrokat varrnának, vagy beadnák az otthon fiókban lapuló vászontáskáikat. Szabadkán először egy nagyobb üzletláncban próbálkoztunk, ahol szatyrokkal megtöltött kartondobozt tettünk ki. Az a cél, hogy ezek a táskák körforgásba kerüljenek. Ebből a boltból nagyon gyorsan elfogytak a táskák, és nem kerültek vissza. Ezzel párhuzamosan elkezdődött egy bioboltban is a szatyorkölcsönző kialakítása, ahol nagyon jól működött, mivel kisebb a forgalom, közvetlenebb a kapcsolat, a tulajdonos dolgozik ott, jobban ismerte a vevőkört. Zentán is a bioboltot kerestem meg. A tulajdonosnak, az üzletvezetőnek és az ott dolgozóknak is nagyon tetszett az ötlet.

Milyen feltételekkel voltak hajlandók együttműködni?

– Egyetlen feltétel volt, hogy a hozzájuk tartozó összes boltba helyezzünk ki vászontáskákat. Ez már nem kis feladat volt az önkéntes közösségünknek, mert mindannyian gyerekek és munka mellett készítjük, és Vajdaság egész területéről dolgozunk. Hatalmas hullámnak éltem meg, hogy olyanokat is megmozgattunk, akik egyébként nem foglalkoztak ezzel. Ennek lett egy nagyon pozitív utózengése. Ha csak kettő, tíz, száz emberre hatottunk, és nemet mondtak a nejlonzacskókra, akkor az napi szinten már nagy dolog, és emellett nagyon jó érzés viszontlátni az általam készített szatyrot a piacon, de az is örömmel tölt el, ha az általam készített textilékszert látom valakin.

Hogyan és kiknek készülnek a textilékszerek?

– Évekkel ezelőtt kaptam a férjemtől egy textilnyakláncot, amiért egyre többet nyúltam, egyre többször éreztem, hogy az a nap azzal az ékszerrel lesz tökéletes. Több mint egy éve részt vettem egy budapesti workshopon, ahol megtanultam, mire kell figyelni az anyagoknál, hogyan kell felcsíkozni, összevarrni, fonni őket, majd elkészítettem párat magamnak. Különösen szeretem, mert nem túl időigényes, a munkafolyamatot gyerek mellett is tudom csinálni. A szükséges anyag beszerzésében a család segített, a dédi, a nagyi és persze a saját gardróbom. Kifejezetten a pamut anyagokat részesítem előnyben. Teljesen el tudom képzelni egy hétköznapi viselethez, de alkalmakra is. Ahogy közeledett a karácsony, beszereztem egy csillogós anyagot, és ezzel kombinálva már egészen ünnepies hatása volt, a csillogás eleganciát adott neki. Az is előfordult már, hogy állásinterjún a textilékszeremben jelentek meg, és teljes mértékben a visszafogott eleganciát tükrözte, az ápoltságot sugározta. Többnyire nyakláncot rendelnek, de gyakori a fülbevaló és a karkötő is. Ősszel készítettem először hajpántot egy megrendelő kérése alapján. Nagyon örültem a felkérésnek, mert ez magamtól sohasem jutott volna eszembe. A textilékszereknek csak a képzelet, a megrendelő egyénisége és az alapanyag szabhat határt. A gyerekeknek szánt ékszerekre próbálok most egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni, mert akár a 10–12 éveseknek is tetszhetne.

Hol ismerkedhetünk, találkozhatunk a textilékszerekkel?

– Elkezdtem azon gondolkodni, hogy kellene ehhez egy kis marketing, meg kellene mutatnom. Ki kellett találnom a nevet, a Puplint, a logót. Létrehoztam egy Facebook-oldalt (Puplindesign ­– a szerz. megj.). Nagyon nehéz nekem a fotón visszaadni a színeket. Se eszközöm, se tudásom nincs még hozzá, hogy a fejemben lévő képet meg is tudjam valósítani. Nőnap alkalmával próbáltam megszólítani a férfiakat, az apákat, a nagyapákat, hogy a szál virág helyett gondolkodjanak valami maradandóbban. Nyáron a Malomfesztiválon volt egy standom, ahol közelről is meg lehetett nézni, próbálni vagy akár vásárolni az ékszereket. Az első eladott szettek után eldöntöttem, hogy életfogytig tartó garanciát vállalok.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– A szép színes nyaklánc, ami az egyéniségünknek megfelelő, nagyon feldobja az öltözködésünket. Hiszek abban, hogy ennek van jövője. Érzem, hogy egyre nagyobb rá a kereslet. Nagyon sok technika létezik, amit el lehet sajátítani, amivel a formavilágot gyarapíthatnám, bővíthetném. Lehet ezt még fokozni, és egyre szélesebb körben megismertetni. Természetbarát, újrahasznosított, bátran viselheti mindenki, nem okoz allergiát. A világ változik, egyre többen próbálnak úgy gondolkodni, hogy óvják a környezetet, és ez bizakodásra ad okot. Talán egyszer ez a fogyasztói társadalom is változni fog, és mindez, amit én csinálok, különösen népszerű lehet.

Szalai Teodóra

Az interjú a Családi Kör hetilap 2020. március 19-ei számában jelent meg nyomtatásban.