Nagypénteken, az eddigi leghosszabb, 60 órás kijárási tilalom előtt pár órával kerestem telefonon azoknak az éttermeknek a tulajdonosait, akik a járvány ideje alatt ingyen ebéddel segítik a rászoruló polgártársaikat. Mind arra kért, hogy később hívjam, de nem azért, mert a kijárási tilalomra és a húsvéti ünnepekre készülve éppen valamilyen bevásárlóközpont hosszú soraiban várakoztak volna türelmetlenül, hanem mert fejezték az ebédet, ami sokak számára az egyetlen főtt étel lesz az ünnepi asztalon.

A segítőkész, humánus emberek legtöbbször szerények, nem szeretnek azzal dicsekedni, hány embernek segítenek, hanem csendesen teszik a munkájukat, és nem várnak azért sem ellenszolgáltatást, sem dicséretet. Így van ez jelen esetben is, csak azért szereztünk tudomást az étteremtulajdonosok humánus gesztusáról, mert a közösségi hálón keresztül tettek felhívást, hogy azok, akik valóban rászorulnak, vagy akik tudnak olyan családokról, egyedülálló személyekről, akiknek minimális a bevételük, esetleg egyáltalán nincs, akik teljesen egyedül élnek és elesettek, nincs, aki főzzön rájuk vagy élelmet vásároljon a számukra, azok jelentkezhetnek meleg ételért, amit legtöbb esetben az étterem dolgozói vagy  az önkéntesek házhoz is szállítanak.

Amikor éhes az ember, jól jön a segítség

Pletl Éva, a szabadkai Taste of Eden étterem tulajdonosa azt állítja, teljesen természetes számukra, hogy meleg étellel segítik a rászorulókat.

– 1992-ben is segítettünk azokon a szegény idős Horvátországból menekült asszonyokon, akiket Palicson szállásoltak el, és akik élelem nélkül, víz nélkül, minden nélkül voltak. Akkor is segítettünk. Mi ilyen család vagyunk, lehetőségünk van segíteni, és élünk is vele.

A tulajdonosnő azt állítja, sokan vannak, akik rászorulnak, akiknek nagyon sokat jelent a napi egy tál meleg étel.

– A vendéglő előtt van egy szemeteskuka. Azok, akik munkába járnak, és reggelit vásárolnak a környéken, de nem tudják mind elfogyasztani, oda dobják a maradékot. Számtalanszor láttam, hogy mennyien nyúlnak bele a szemeteskannába, és viszik el az élelmet.

Éva azt mondja, amikor az ember éhes, akkor nagyon jólesik egy kis segítség.

– Mi szeretetből adtuk az ételt. Pénzt nem kértünk érte. Horgosról is hívott egy anyuka, három családja van, semmi bevétele, ő is igényelné a meleg ételt. Mondom, angyalom, mi itt vagyunk a Pionír mellett Szabadkán, maga meg Horgoson… Sokan hívtak Kelebiáról is. Mennyi étterem van Szabadkán, érthetetlen, hogy mások nem ajánlották fel a segítségüket! Ez fáj az embernek…

Nagycsütörtökön bablevest főztek kolbásszal, nagypénteken pedig sült burgonyát és bécsi szeletet osztottak káposztasalátával és kenyérrel. Ez volt az utolsó ingyen ebéd, amit az étterem főzött a rászorulóknak. Tíz nap alatt több mint 250 ebédet osztottak ki.

Azokon segítünk, akik valóban rászorultak

Sterbik István már egy éve nyugdíjas, azóta a lánya vezeti az adai Laguna éttermet, mégis István az, aki a telefonhívásokat fogadja és válaszol az ingyenes ebédekkel kapcsolatos kérdéseinkre. Természetesen ő is szabadkozik, nem azért csinálják ők mindezt, hogy bármelyik újságba bekerüljenek, azért teszik, mert tudják, nagyon sokan éhesek, és szükségük van a meleg ételre.

–  Szeretném, ha ebből nem lenne nagy felhajtás, mi ezt nem propagandafogásnak használjuk – szögezi le István a beszélgetésünk kezdetén.

– Amikor a személyzettel közöltem, hogy ingyen ebédeket fogunk osztani a rászorulóknak a rendkívüli állapot ideje alatt, akkor a szakácsnőnk azt mondta: „maga teljesen meghülyült” – meséli nevetve.

– Az egész csapat csinálja, dolgozunk, ami cseppet sem könnyű dolog ebben a krízishelyzetben. Én mindig ilyen voltam, mindig segítettem, ahol csak tudtam. Sokat tevékenykedtem a sport terén, időmet, energiámat, pénzt nem sajnálva. Sokszor az ember maga sem tudta, hogy mennyit tesz oda, mert a sport egy feneketlen gödör. Megszoktuk, hogy ahol tudunk, ott segítünk. Sok éve mi hordtuk szét a község és a Vöröskereszt által biztosított meleg élet az adai és a moholi rászorulóknak. Így ismerjük a terepet, tudjuk, hogy kik azok, akik ebből a támogatásból kimaradnak. Azok, akik nem tudnak telefonálni vagy nem merik felhívni az illetékeseket, nem tudnak követelőzni, mint sokan, akiknek nem is járna a segély. Mi ismerjük ezt a réteget, és rajtuk próbálunk meg segíteni. Rengeteg elesett ember van, olyanok, akik ágyhoz kötöttek, olyan is, akinek levágták a lábát, nincs családja. Általában ezeket az embereket próbáljuk kiszűrni, és nekik segíteni. Persze sok olyan is jelentkezik, aki egyáltalán nem esik ebbe a kategóriába, de követeli az ételt, és elégedetlenkedik is, amikor elutasítjuk. Mi azokon szeretnénk segíteni, akik nagyon elesettek, mert mástól nem várhatnak segítséget, nincs családjuk, nincs, aki rájuk kopogjon – hangsúlyozza István.

– Úgy érezzük, hogy a napi főtt étellel nagyon sokat tudunk tenni. Remélem, hogy amíg tart a válságállapot, segíthetünk.

Nagypénteken 22 ingyen ebéd készült az adai Laguna étteremben, amit az étterem munkásai ki is szállítottak a rászorulóknak.

– Ma egy néni lemondta a rendelését, ő a kórházból jött haza nemrég, és lábadozott. Most úgy érezte, hogy jobban van, és lemondott az ételről más javára. Akadnak ilyen igaz emberek is, akik, amint tudnak magukról gondot viselni, megköszönik a segítséget, és lemondanak arról más elesett javára – zárja a beszélgetést Sterbik István.

Ünnepi menü a rászorulóknak is

A zentai Mojo Club országszerte ismert, a jazz-, blues-, rockzene egyik hazai fellegvárának tartják. 2018 nyarán vette át a szórakozóhely működtetését az előző tulajdonostól Árokszállási Imre vállalkozó, aki azóta felújította a konyhát, és szigetelte az épületet. Egy hónapja ünnepelték a szórakozóhely 29. születésnapját, és a tulajdonos szerint annak ellenére, hogy az elmúlt másfél esztendő alatt a becslések szerint mintegy 5300 ember vándorolt el Zentáról, sikerült megőrizni a klub kultikus jellegét. A mostani helyzet nem kedvez a szórakozóhelyek tulajdonosainak, ahogyan az ott dolgozóknak sem. Most csak a konyha dolgozik, ahol naponta 50–70 ingyen ebédet is készítenek a rászorulóknak. Így a tulajdonos nemcsak a rászorulókon segít, de a munkásainak is, hiszen valamennyi jövedelmet ezáltal tud nekik biztosítani.

– Amióta vállalkozó vagyok, mindig a közösség szolgálatában álltam, több évtizede támogatom a művelődést, a kultúrát, a sportot. Mivel a Mojo Clubot a hatályos törvény értelmében be kellett zárni, így, hogy a konyha dolgozik, a munkatársaim egy részének tudok biztosítani valamennyi jövedelmet. Ezzel a humánus gesztussal próbálok az előállt helyzetben segíteni a rászorulóknak.

Árokszállási Imre tapasztalatai szerint nagyon sokan küzdenek egzisztenciális gondokkal Zentán, és ez a jelenlegi helyzet még nagyobb kihívások elé állítja a szegényeket.

– Sok kisnyugdíjas van, akik a pár ezer dináros nyugdíjukból tengődnek, és nincs hozzátartozójuk, legtöbbször egyedül vagy jobb esetben párban élnek. A lakosok létszámához viszonyítva úgy gondolom, nagyon sok ilyen rászoruló nyugdíjas van. Mi ötventől hetven adag meleg ebédet osztunk ki naponta, attól függ, hányan jelezték aznap, hogy igényt tartanak a szolgáltatásainkra. Az ételért nem kell bejönni, mert a csomagokat önkéntesek hordják szét a rászorulók címére.

Nagypénteken a menü pizzaszelet és almás rétes volt, de már készült az ünnepi menü is, amit a teljes kijárási tilalom idején, szombat délelőtt szállítottak ki az önkéntesek. A rászorulók asztalára így került főtt sonka, kolbász, tojás, retek, újhagyma, torma és fonott kalács is.

Akinek se keresete, se nyugdíja nincs

A Mojo Club a húsvéti ünnepekig mintegy 1500 ingyen ebédet biztosított a rászorulók részére. Ezeket az ételcsomagokat a Rákóczi Szövetség Zentai Ifjúsági Szervezetének önkéntesei hordják szét. Homolya Ákos, a szervezet elnöke elmondta, sok zentai szorul segítségre a napokban.

– Én veszem fel a rendeléseket, és mivel rengeteg emberről beszélünk, így egy olyan határozatot hoztunk még az elején, hogy nem tudunk egy állandó listát felállítani, ahhoz külön kritériumokra lenne szükség, hogy kiválasszunk egy bizonyos számú embert. Úgy döntöttünk, hogy mindennap jelentkezni kell, és egy személy hetente maximum két-három adag ingyen meleg ételhez tud hozzájutni.

Homolya Ákos maga is gyakran szállítja az ételcsomagot. Az önkéntesek a kiszállítás alkalmával is ellenőrzik, valóban rászorulónak nyújtanak-e segítséget.

– A jelentkezők több mint 90 százaléka valóban rászoruló: kisnyugdíjas, mozgáskorlátozott vagy olyan személy, akinek nincs se keresete, se nyugdíja. Akadnak olyanok is, akiknél semmi infrastruktúra nincs a házban, se víz, se villany. Sok egyedülálló kisgyermekes édesanya szorul segítségre. Előfordult olyan is, hogy valaki nem tartozott ebbe a rétegbe, egy alkalommal ki is szállítottuk az ételt, de utána megbeszéltük vele, hogy ez a segítség olyan személyekre korlátozódik, ahol nincs támogató családi háttér, nincs rokonság, akik segíthetnének rajtuk.

Homolya Ákos hangsúlyozza, a zentai Mojo Club és a Rákóczi Szövetség Zentai Ifjúsági Szervezetének együttműködése nem új keletű.

– Karitatív emberek összefogása ez, akik önzetlenül végzik a munkájukat ebben a nehéz helyzetben is. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sikerült egy ilyen készséges emberekből álló csapatot kialakítani.

Ezek az étteremtulajdonosok és önkéntesek mindezt az önzetlen szolgáltatást nem azért nyújtják, mert esetleg valami hasznot akarnak belőle húzni, hanem mert képtelenek úgy álomra hajtani a fejüket, hogy tudják, mennyien térnek a környezetükben üres hassal nyugovóra. Abban sem bízhatnak, hogy a járvány elmúltával majd nagyobb forgalmuk lesz a jótékonykodásuk miatt, hiszen üzletemberként azzal is tisztában vannak, hogy nem túl fényes jövő vár ránk. Látják, hogy a környezetükben hányan váltak az utóbbi hetekben munkanélkülivé, és tudják jól, nem egy olyan periódus elé nézünk, amikor majd tömegesen fognak étterembe járni az emberek.

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg, 2020. április 16-án.

 

[democracy id=”17″]