A Dunához, Tiszához szokott szem számára a Miljacka szinte nem is folyó. Legfeljebb egy patak… Legalábbis a Szarajevót átszelő részén.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején beszabályozott folyócska a boszniai főváros szívében csörgedezik, a betonmederbe szorított vizet számos híd íveli át. Vannak egészen egyszerű, vannak díszesebb, szebb, jobban megmunkált hidak, vannak egészen újak és nagyon-nagyon régiek…

A kis Miljacka sokat látott, egyik hídja a történelem egyik fordulópontját jelentette; az a hely, ahol Gavrilo Princip várakozott a trónörökös érkezésére, egy ideig afféle jelentős zarándokhely volt, ahol pontosan meg lehetett nézni, hol állt a merénylő, hová lépett és honnan lőtte ki a végzetes golyókat. A híd egy darabig Princip nevét viselte, a múlt század kilencvenes éveiben Ferenc Ferdinánd hídnak nevezték, ma pedig Latin híd a neve…

És csak egy szerény emléktábla jelzi a helyet, ahol kitört az első világháború.

Egy másik szarajevói híd, a Vrbanja nevű ugyancsak beírta magát a történelembe. Ez a híd ma Suada és Olga hídja néven ismert: ezen a hídon gyilkolta meg egy orvlövész 1992. április 5-én a háborúellenes demonstrációk két fiatal résztvevőjét, Suada Dilberovićot (23) és Olga Sučićot (34).

Nem sokkal ez után a tragikus esemény után megkezdődött Szarajevó ostroma, az 1423 napig tartó borzalom. A hegyek koszorújában fekvő város feletti magaslatokat szerb erők foglalták el, folyamatos tűz alatt tartva Szarajevót, annak lakóit, akiknek az életébe került, ha nem tudták kiismerni az orvlövészek és a gránátvetőket kezelő személyzet szokásait…

Sokan hitték, hogy az őrület rövid ideig fog tartani.

Senki sem hitte, hogy csaknem négy évig kell kibírni.

Boško Brkić és Admira Ismić, a két 25 éves fiatal egy évig bírta. Aztán úgy döntöttek, a fiú édesanyja után menekülnek Szerbiába. Hogy átvészeljék a nélkülözéseket, a folyamatos lövöldözést, az áram- és vízhiányt, a bizonytalanságot. A két fiatal szülei valahogy megállapodtak a két hadsereggel, hogy átengedik a szerelmeseket. Akik 1993. május 18-án, egy törékeny tűzszünet ideje alatt meg is indultak. Amíg a folyó jobb, a bosnyákok által ellenőrzött partján haladtak, sokan láthatták őket, nem igyekeztek elrejtőzni.

Aztán ráléptek a hídra. A szemtanúk szerint vidámak voltak, ugrándozva, szökellve haladtak. S amikor már szinte átértek a bal partra, eldördült a lövés, amely leterítette őket. Boško azonnal meghalt. Admira csak megsebesült, jajgatva kúszott szerelméhez, akit még sikerült átölelnie, majd ő is kilehelte lelkét.

Aznap délután öt óra körül, május 18-án egy nyolc éven át tartó szerelem és két élet véget ért.

A halálos ölelés egy teljes héten át tartott: hét napon keresztül senki sem merte elmozdítani a két holttestet, tartva a másik oldalról érkező esetleges lövésektől.

Soha nem indult vizsgálat, soha nem derült ki, hogy a szerbek vagy a bosnyákok szegték-e meg a megállapodást.

A lényegen nem is változtatna semmilyen vizsgálat.

Két fiatal és egy szerelem meghalt. Egy orvlövész ölte meg őket, a szerelmüket, és repítette őket az örökkévalóságba, hiszen mindannak a szimbólumává váltak szinte azonnal, ami ellen az esztelen boszniai háború indult.

Boško szerb volt, Admira bosnyák, az fiú ortodox vallású, a lány muzulmán. Adta magát a párhuzam, a világ el is keresztelte őket a szarajevói Rómeó és Júliának. Ma is élő szüleik azonban nem szeretik ezt a megnevezést, mindkét család ma is hangsúlyozza: eszükbe nem jutott tiltani a fiatalok szerelmét. Boško édesanyja Admirában nem a muszlimot látta, hanem a lányt, akit a fia szeretett és akit ezért ő is szeretett.

Admira szülei a háború után az elhantolt fiatalokat újratemettették. Együtt nyugszanak, az örökkévalóságig. Ahogyan élni akartak.

A híd, ahol megölték őket, nem az ő nevüket viseli. Még egy kicsiny táblácska sem emlékeztet rájuk. Szarajevóban nincs hivatalos emlékhelye a két fiatalnak, szerelmüknek és értelmetlen haláluknak.

Vannak viszont filmek, dalok, Boško és Admira szerelméről és haláláról az utasaiknak mesélő taxisofőrök, akik életben tartják emléküket.

Emlékezzünk rájuk és emlékezzünk, hogy a háború milyen borzalmakra képes.