Az online oktatás mára már mindennapi témává vált. Az emberek véleménye és hozzáállása megosztó ebben a témában, viszont mind a szülők, mind a gyerekek részéről a zárszó az, hogy a tanulóknak iskolába kell járniuk, és szükség van a közvetlen kommunikációra diák és pedagógus között. Szülőkkel és diákokkal beszélgettem a távoktatásról, valamint a tanévkezdésről.
A szülőkből tanárok (is)
Az óbecsei Kisutcai Izabella egy 11 éves kislány anyukája. Szülő, dolgozó nő, háziasszony és ez év márciusától egy kicsit pedagógus is a férjével együtt. Kislányuk, Ivett szerencsére igen önálló, de náluk is megbolygatta a mindennapokat az online tanítás.
– Mikor megszűnt az iskolában a tanítás, és megtudtuk, hogy a gyerekek online oktatásban vesznek részt, elszomorodtunk. A gyerekek persze az elején örültek, de később már inkább mentek volna az iskolába. Hiányzott nekik a megszokott környezet és a barátok. Itthon nem úgy tanul a gyerek, mint az iskolában. Mi a férjemmel mind a ketten munkaviszonyban vagyunk, és ellenkező váltásban dolgoztunk, hogy Ivett ne legyen egyedül. Így figyelemmel kísérhettük a tanulását, segíthettünk neki abban, amit nem értett. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel Ivett nagyon ügyes kislány, önállóan meg tudja oldani az adott feladatokat. Ami kisebb gondot okozott, az a matematika volt, de elmagyaráztuk neki, vagy a tanító néni segített.
A nehézségeket, az iskola, az osztálytársak hiányát ellensúlyozták az online pályázatokon elért eredmények.
Kisutcai Izabella: A gyerekeknek szükséges, hogy közösségben legyenek
– Ivett online szavalóversenyen vett részt, ahol nagyon jól szerepelt, első helyezett lett, valamint két ezüst minősítésben is részesült. A Hét Nap Kaptár rajzpályázatán arany minősítést kapott. Szerintem most nehezebb lesz az iskolakezdés, mivel ötödik osztályba indul a kislányunk, új tantárgyak és tanárok várják. Jobb lenne, ha a gyerekek az iskolában tudnának tanulni, jobban megértenék és könnyebben elsajátítanák a tananyagot, mint itthon. A tanévkezdésről azt hallottam, hogy egy hetet iskolában töltenek majd, egy hetet pedig online tanulnak. Ez is jobb megoldás lenne, mint ha egész tanévben online tanulnának. A gyerekeknek szükséges, hogy közösségben legyenek – vallja az óbecsei anyuka.
Fontos a pozitív hozzáállás
Mihalek Erika bácsgyulafalvi háromgyermekes anyuka is megosztotta élményeit és véleményét ebben a témában. Erikának 8, 13 és 19 éves gyerekei vannak. Ő és családja próbált játékosan hozzáállni a rendkívüli helyzethez.
– Az elején nagyon rossz volt megélni azt, hogy itthon kell maradni, mindenkinek megvolt a saját sérelme, ami kimarad az életéből: verseny, bérmálkozás, ballagás. Viszont leültünk, és átbeszéltünk mindent, hogyan is tovább. Próbáltuk megmagyarázni a gyerekeknek, hogy ezt most így kell elfogadni, és ötleteket gyűjtöttünk arra, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy zökkenőmentesen a legtöbbet hozhassuk ki a helyzetből – meséli Erika.
Erika szerint ezt meg is valósították, a család élvezte, hogy több időt tölthet együtt, még ha az tanulással is telik.
– Együtt vártuk a pedagógusok jelentkezését, nyitottunk egy füzetet, amelybe a feladatok határidejét írtuk, így tudták a gyerekek, mikorra kell teljesíteniük a kapott házi feladatokat, beszámolókat. Az egész időszakot játékosan éltük meg, volt kedvük elvégezni a feladatokat. Együtt készítettünk egy napi beosztást, délelőttre, délutánra, tanulással, pihenővel, játékidővel és közös családi programokkal, munkaakciókkal. Nagyon élveztük mindannyian, hogy még többet lehetünk együtt.
Mihalek Erika: A szülőkre óriási teher hárult, mindenben segíteni kellett a gyerekeket
Erika bevallása szerint a szülőkre óriási teher hárult, mindenben segíteni kellett a gyerekeket, főleg az első osztályost, aki most tanulja a betűvetés, az olvasás tudományát.
– Mint óvónő, én is online tanultam az óvodásaimmal, de ezt is be tudtuk osztani. Őszintén megmondom, hogy sokkal nagyobb részt kellett kivennünk nekünk, szülőknek a tanulásból az online tanítás alatt, mint egyébként. Az első osztályos kislányunk tanítói maximálisan kitettek magukért, mindennap megtartották Skype-on az összes tanórát, mindent elmagyaráztak a gyerekeknek, feleltették őket, ellenőrző esetén egyesével hívták őket. Sokat dolgoztunk a házi feladatokon, mégis kisgyermekről van szó, most tanult meg olvasni, ott kellett lenni folyamatosan mellette még úgy is, hogy elég önálló. A nagyobbaknál pedig ránk hárult a legtöbb tananyag elmagyarázása, a problémák megoldása, a különböző programok letöltése és használatának megmagyarázása. De mindenhez pozitívan álltunk hozzá, így a gyerekek is nyugodtak, felelősségteljesek voltak. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert erőn felül teljesítettek végig, mondhatom, sokkal jobban, mint mikor iskolába kellett járniuk. Lesték a pedagógusok visszajelzését, és örömmel dicsekedtek. Mindhármukkal könnyű volt abból a szempontból, hogy önállóak, nem kellett minden pillanatban arra figyelni, hogy elvégzik-e a faladatukat. Tudták, mit várnak el tőlük, és csinálták szó nélkül, ennek ellenére volt néha hiszti is, meg időbeli csúszás is – vallotta be Erika.
Maszkban nem lehet órát hallgatni
A vége felé, májusban már kezdtek elfáradni a gyerekek, hiányzott nekik a közvetlen kontaktus, a barátokkal való találkozás, és nehéz volt a bezártság is. Ezenkívül Erika május elején már elkezdett dolgozni, párjának sokkal több lett a kötelezettsége, és felborult a megszokott napirendjük.
– Nehéz volt beosztani már ekkor az időt. Előfordult, hogy késő este is tanultunk: osztályzatjavítások, ellenőrzőkre való felkészülések.
Éppen ezért Erika nagyon tart az új tanévkezdéstől, főleg mert a munkahelyén egész nap maszkban kell végeznie a munkáját.
– Nagyon tartok az előttünk álló időszaktól. Mindennap mást lehet hallani. Tudom, hogy nehéz lesz, minden szempontból. Azt hallottuk, hogy maszkban kell iskolába járni, ennek nem örülünk. Nagyon sok hátránya van az állandó maszkviselésnek, én mindennap maszkban dolgozom, és semmi jót nem mondhatok róla. Nem lehet benne rendesen lélegezni, nehéz az elhasznált levegő, beleizzad az ember, kiütések jönnek ki, és még sorolhatnám. A tanórákat maszkban végigülni véleményem szerint nem kivitelezhető. Akkor inkább az online oktatás – véli Erika.
Nehezebb otthon tanulni
A tanulóknak is megvan a véleményük az elmúlt időszakról, a távoktatásról. Arról mesélt nekem a két alanyom, hogy hogyan élték meg ezt a váratlan helyzetet, hogyan találták fel magukat benne.
Holló Balázs a bácskossuthfalvi Idős Kovács Gyula Általános Iskola diákja, a hatodik osztályt fejezte. Mikor elkezdődött az online oktatás, osztálytársaikkal és tanáraikkal készítettek egy külön csoportot a Messengeren, s itt tudtak egymással értekezni.
Holló Balázs: Ahol csak egy számítógép volt a családban, ott a gyerekek felváltva hallgatták az órákat
– Az osztályunkban mindenki rendelkezik számítógéppel, így ez nem jelentett gondot az online oktatásban. Viszont más osztályokban voltak tanulók, akik nem rendelkeztek megfelelő technikai eszközzel a tanuláshoz, öten-hatan használtak egy számítógépet. Ahol csak egy számítógép volt a családban, ott a gyerekek felváltva hallgatták az órákat. Így mindenki egy órán részt vett, egy óráról pedig kimaradt.
Balázs bevallása szerint sokkal nehezebb volt megértenie a tananyagot, mint amikor a tanárok a tábla előtt elmagyarázzák.
– Az órákat írásban „hallgattuk” le. Tanáraink leírták az aznapi tananyagot, majd utána feladatokat kaptunk. Nekem így sokkal nehezebb volt megérteni a tananyagot, mint a megszokott órákon. A Youtube-ra feltöltött órákat elküldték a tanárok a csoportba, s azt is megnéztük, ha a tananyaghoz kapcsolódott a téma.
Balázs egyedül oldotta meg a feladatait, míg a szülei dolgoztak, addig a második osztályos húgára a nagymama vigyázott, és vele is tanult a kislány.
– Az osztályfőnökünk kiválasztott minden héten egy diákot, ő volt az aktuális hetes. Ő figyelte az osztály létszámát a chatfejek alapján, és a hiányzót jelentette az osztálycsoportban. Én egyedül tanultam, a szüleim dolgoztak. Húgom a mamánál tanult. Neki is nehezebb volt így neten keresztül az oktatás, mert a mamának kellett elmagyaráznia a tananyagot, és segítenie azokban a feladatokban, melyeket nem tudott egyedül megoldani – mondja az ősztől már hetedik osztályos tanuló.
Virtuális új osztálytársak?
Cservenyák Kitti a nyolcadik osztályt fejezte be az óbecsei Samu Mihály Általános Iskolában. Kittiék különböző platformokon keresztül is tartották a kapcsolatot osztálytársaikkal és tanáraikkal.
– Nálunk a távoktatás zökkenőmentes volt, mindenki rendelkezett számítógéppel és internet-hozzáféréssel. A Google Classrom alkalmazáson keresztül kaptunk kérdéseket vagy feladatokat, ezeket kidolgozott formában visszaküldtük az adott tanárnak. Így írtuk az ellenőrzőt és dolgozatot is. Kisebb gondot okozott, mikor a tanárok nem látták meg időben az elküldött leckét, de ilyenkor jelezték, hogy küldjük el újra. Igyekeztem egyedül boldogulni az új helyzetben, és nem volt szükségem segítségre a tanulásban. Nekünk nem voltak online óráink, csak feladatokat kaptunk – meséli a jövendőbeli középiskolás.
Cservenyák Kitti: Iskolába járni jobb volt, nem vagyok híve az online oktatásnak
Kitti is sok diáktársához hasonlóan szívesebben járna iskolába, mint hogy online oktatásban vegyen részt.
– Iskolába járni jobb volt, nem vagyok híve az online oktatásnak. Sokkal jobb, ha a tanár élőben adja át a tananyagot, meg persze a barátok is hiányoztak a távoktatás ideje alatt – mondja őszintén Kitti.
Szinte egybehangzó a vélemény a szülők és a gyerekek részéről is. Az iskola keretein belül kellene megszervezni az oktatást, az otthon a házi feladaté, a játéké és más szabadidős tevékenységé.
Nagy Valentina
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. augusztus 27-ei számában jelent meg.
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
A projektum megvalósítását támogatta:
