A címben szereplő szó háromszori leírása, de még ha mindezt négyzetre emelnénk, az sem közelítené meg azt a hálát, amelyet az elmúlt napokban hiába is próbáltunk kifejezni, egyszerűen nem találtunk rá megfelelő szót. Viszont éreztük, nem hallgathattunk tovább arról a hírről, hogy a Szabad Magyar Szó egy egyetem mesterképzésén szakdolgozati téma lett, hiszen ez hatalmas megtiszteltetés valamennyi személynek, akinek bármilyen köze volt vagy van, sőt azoknak is, akiknek majd csak lesz a honlaphoz.

De hogy ne csűrjem-csavarjam tovább a dolgot, elmondom annak is, aki még nem tudná, hogy az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken augusztus 27-én megvédésre került a Helyesírási hibák a Szabad Magyar Szóban című mesterdolgozat, s mindenféle ironikus hangnem nélkül köszönjük a szerzőjének, hogy rászánta az idejét és három és fél év cikkeit tanulmányozta át.

Nemcsak mi, hanem bizonyára az olvasóink is azonnal felteszik a kérdést maguknak: hogyan sikerült nem egész négy év alatt ilyen magasságokba jutnia a Szabad Magyar Szónak, hogy mesterdolgozat-téma lett? És a kérdések sorozatával innentől kezdve nincs megállás: Mit érezhetnek ilyenkor a 76 éves Magyar Szóban dolgozók vagy a 15 éves Pannon Televízió munkatársai, amikor ráébrednek, hogy ennek a SZMSZ-nek ilyen rövid idő alatt sikerült elhomályosítani a hét és fél, valamint a másfél évtizede a vajdasági magyar tájékoztatási égboltján tündöklő médiumok csillagát? Hát hol van hozzájuk képest a tízszer vagy hússzor kevesebb ember munkája nyomán frissülő Szabad Magyar Szó, amely még négyéves sincs? Honnan merítette mérhetetlen bátorságát a témavezető és a hallgató, hogy az állami támogatásoknak köszönhetően fenntartott, komoly múlttal rendelkező tájékoztatási eszközök elé csak úgy ukmukfukk behelyezze a hatalom szemében folyamatosan napi idegrángásra okot adó közéleti fórumot?

A válaszokat szerencsére nem kellett nekünk megfogalmazni, azok megtalálhatók a szakdolgozatban:

„A vajdasági Szabad Magyar Szó olyan független közéleti fórum, amely a tárgyilagos, sokoldalú, kiegyensúlyozott, megbízható és felelős tájékoztatásra törekszik. A közéleti, gazdasági témák mellett a nagyvilág történéseivel, kultúrával és sporttal foglalkozik. Ugyanúgy a szubjektív véleménynyilvánításnak is teret enged.”

A megtiszteltetésből adódó lányos zavarunkban is kénytelenek vagyunk a földön járni, és emiatt felidézzük, hogy David Beckham labdarúgó 2000-ben lett egyetemi tananyag tárgya, amikor az egyesült királysági Staffordshire-i Egyetem a „David Beckham-jelenségről” indított egy féléves kurzust, Cristiano Ronaldo pedig 2015-ben a kanadai British Columbia Egyetemen került be a választható tantárgyak közé. Utóbbi akkor már háromszor vehette át a 2010-ben alapított díjat, a FIFA Aranylabdát. És habár egyelőre nem találtunk arra utaló jeleket, hogy valamelyik egyetemen fél- vagy egyéves Szabad Magyar Szó-képzés indulna, mindennap úgy ébredünk, hogy ez bármikor bekövetkezhet.

A mesterdolgozat azonban kíméletlenül az arcunkba vágja a valóságot, amelyről szintén nem hallgathatunk. Három és fél év alatt a mesterszakos hallgató összesen 966 helyesírási hibát talált, vagyis naponta 1,27 helyesírási hibát vétünk. Tudjuk, nincs erre magyarázat, kínos dolog ez, hogy újságírók a napi taposómalomban, a kapkodásban majdnem napi másfél helyesírási hibát ejtenek. Mentségünkre legyen mondva, helyesírási hibának számított az is, hogy nem tudtuk leírni a következő szavakat (zárójelben az a forma, ahogy mi használtuk):

valószínűleg (valószínúleg)

tapasztalható (tapasztalhatő)

jelentsék be (jelentség be)

elfogyasztott (elfogyaztott)

Természetesen megfogadjuk a tanácsokat, a helyesírási hibákat összegyűjtő és elemző szakdolgozat kötelező olvasmány lesz minden kollégánk számára.

Zárszóként pedig nem marad más hátra, csak az, hogy keressünk egy bátor walesi bárdot, aki a doktori disszertációja témájául a Családi Körben található helyesírási és nyomdahibákat választja. Melyhöz hasolló lyókat kivánok – Göre Gábor bíró úr helyett:

Tőke János