Meglehetősen radikális, nem is igazán szokványos lépésre ragadtatta magát szombaton Milo Đukanović leköszönő montenegrói kormánya: nemkívánatos személynek minősítette Szerbia podgoricai nagykövetét, Vladimir Božovićot, és felszólította, hogy hagyja el az országot.

A drasztikus lépés indoklásaként a montenegrói külügyminisztérium a következőket közölte: „Božović nagykövet pénteken az illegális és illegitim 1918-as Podgoricai Szkupstinát »felszabadulásnak« nevezte, amely a montenegrói nép »szabad akaratát« fejezte ki, amivel ismételten a legközvetlenebb módon nyilvánította ki lebecsülését az állam iránt, amely diplomáciai státust biztosított neki.” A tárca arra is emlékeztetett a közleményben, hogy meglátása szerint Vladimir Božović „folytatólagosan és folyamatosan beavatkozik az őt fogadó ország belügyeibe, magatartása és megnyilvánulásai nincsenek összhangban a diplomáciai képviseletek részéről megszokott és elfogadott normákkal”. A minisztérium hozzátette azt is, hogy a hivatalos Podgorica ezt már többször szóban és írásos jegyzékben is a nagykövet tudomására hozta, ennek ellenére ismételten ilyen megnyilvánulásokra ragadtatta magát. (Az említett Podgoricai Szkupstina döntéseit Montenegró Képviselőháza két évvel ezelőtt hatályon kívül helyezte azzal az indoklással, hogy ez volt az a döntéshozó szerv, amely 1918-ban megszüntette Montenegró szuverenitását, és erőszakkal megfosztotta trónjától Nikola Petrović Njegoš királyt.) Még mindig szombaton, alig néhány órával a döntés bejelentése után a szerb külügyminisztérium közölte: azt követően, hogy Montenegró kiutasította a szerb diplomatát, Szerbia is így tesz a montenegrói nagykövettel, és Tarzan Miloševićet nemkívánatos személynek minősítette Belgrádban.

Aztán vasárnap délután Ana Brnabić kormányfő kijelentette: Szerbia visszavonja a montenegrói nagykövet kiutasítására vonatkozó szombati döntését.

Montenegró ennek ellenére fenntartja a kiutasítást.

Várhelyi Olivér, az Európai Unió bővítési biztosa üdvözölte a szerb kormány kiutasítás visszavonására vonatkozó döntését, és felszólította Montenegrót, hogy viszonozza a gesztust. Podgorica nehezményezte, hogy Várhelyi „nem tájékozódott kellőképpen” Montenegró álláspontjáról, és ismételten megerősítette a kiutasítás tényét.

Történt mindez napokkal azt megelőzően, hogy december 2-án, szerdán a montenegrói parlament megszavazná az új kormányt, amelyben a többpártrendszer bevezetése óta most először nem lesz jelen Milo Đukanović pártja. Miközben Zdravko Krivokapić, az új kormányfő már vasárnap kijelentette, sajnálja a két nagykövet kiutasítását, és hozzátette: a most alakuló podgoricai kormány a Szerbiával való viszony „meggyógyításán” dolgozik és a Belgráddal való jószomszédi kapcsolatok helyreállítását szorgalmazza majd.

Már csak az a kérdés, hogy mindez mire volt akkor jó.

Egy nagykövet kiutasítása és nemkívánatos személynek való nyilvánítása a legsúlyosabb lépés két ország diplomáciai kapcsolataiban. Ilyet ritkán és csak rendkívül nyomós okkal tesz meg egy kormány. Akkor is, ha az utóbbi években nem kevés feszültség volt Podgorica és Belgrád között, javarészt a Szerb Ortodox Egyház montenegrói vagyonának tervezett államosítása miatt, de más olyan ügyek is közrejátszottak ebben, amelyek sértették vagy sérthették a Montenegróban élő szerb közösség érdekeit. De ilyen messzire eddig még soha sem ment el a két ország.

A podgoricai sajtó szerint a hatalomból távozó Đukanović bosszúja, „kicsinyes tévedése” volt a kiutasítás. Miodrag Lekić képviselő, aki többször töltött be nagyköveti tisztséget és az ország külügyminisztere is volt egy időben, úgy látja: a szerb nagykövet kiutasítását a Szocialisták Demokratikus Pártja (Demokratska partija socijalista – DPS) rendelte el. „Az, hogy négy nappal az új kormány hivatalba lépése előtt a régi még egy ilyen lépést tesz, a távozók erős frusztráltságát bizonyítja, illetve azt, hogy bosszút akarnak állni – lényegében a polgárokon, akik egy másik politikai erőnek szavaztak bizalmat. Ha esetleg lett is volna oka annak, hogy Montenegró diplomáciai eszközökhöz folyamodjon Szerbiával szemben, azt az új kormányra kellett volna hagyni” – mondta a Vijesti című napilapnak a tapasztalt diplomata, aki szerint az egész ügy „rossz következményekkel járó improvizáció”.

Szerbiai elemzők szerint ez a sajátos, három felvonásos abszurd dráma egy bizonyos belgrádi rendező kézjegyét viseli magán, a célja pedig az lehetett, hogy Aleksandar Vučićot afféle béketeremtőként mutassa be, aki ismét learathatja az Európai Unióból érkező dicséreteket „higgadtságáért és józanságáért”.

A Nova S portálnak nyilatkozó Boško Jakšić külpolitikai elemző szerint a szerb nagykövetnek tudnia kellett, hogy a történelmi események hivatalos montenegrói állásponttal ellentétes nyilvános értékelése szembemegy a még mindig regnáló hatalommal. „Božović Montenegróból származik, és jól ismeri a vonatkozó történelmi tényeket, saját akaratából ilyet nem mondott volna. Marad a kérdés, hogy vajon Belgrád utasításait követte-e annak érdekében, hogy incidenst provokáljon ki” – mondta, s egyúttal kifejtette azt is, hogy szerinte mindezt a szerb államfő szervezte meg, hogy a végén ő csitíthassa le a helyzetet és begyűjtse Várhelyi Olivér vállveregetését.

Akárhogy is, eléggé érthetetlen, hogy két ország, amely minden erejével azon van, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, miért tesz olyan lépéseket, amelyek egészen biztosan eltávolítják a tagságtól.

Hacsak nem arról van szó, hogy Aleksandar Vučić kénytelen volt belátni, hogy a koronavírus-járványt nem győzheti le, ezért szüksége volt néhány dicsérő szóra bárhonnan, még annak az árán is, hogy montenegrói kebelbarátjával diplomáciai botrányt idéz elő.

Ami, lássuk be, elég szánalmas próbálkozás. De legalább nem veszélytelen.

Milo Đukanović leköszönő montenegrói kormánya nemkívánatos személynek minősítette Szerbia podgoricai nagykövetét, Vladimir Božovićot (képünkön), és felszólította, hogy hagyja el az országot