Tűzzel, vassal, nőgyűlölettel Az újságírók elleni támadások egyre brutálisabbak, a hajuk szála sem görbül azoknak, akik sértegetik a sajtómunkásokat – Beszélgetés Zakinszky-Toma Viktória médiaelemzővel

Az újságírók elleni támadások nem csillapodnak, egyre gyakoribbak és egyre brutálisabbak, állapította meg Zoran Pašalić polgári jogvédő, hangsúlyozva, hogy az elmúlt hónapokban nem enyhültek az újságírók, különösen az újságírónők elleni támadások.

Zoran Pašalić kiemelte, hogy az újságírónők sértegetése és kigúnyolása egyre gyakoribb és brutálisabb, és figyelmeztet ez egyre növekvő intoleranciára, valamint a legalapvetőbb társadalmi párbeszéd kialakításának lehetetlenségére. A jogvédő ezen kijelentését megelőzte egy újabb újságíró meggyalázása. A nemzeti frekvenciával rendelkező Pink televízión Aleksandar Vuksanović, művésznevén Aca Lukas élő adásban szexista megjegyzéseket tett, amelynek célpontja Žaklina Tatalović, az N1 televízió újságírója volt, aki személyesen nem szerepelt a tévéműsorban, nem tudta megvédeni magát.

A nőgyűlölet, főleg az újságírónők ellen megnyilvánuló intolerancia nem új keletű, ezt nemcsak a jogvédő látja így, hanem azok is, akik folyamatosan követik a média helyzetét Szerbiában, mint Zakinszky-Toma Viktória médiaelemző, egyetemi tanársegéd.

– Emlékezzünk a Szerb Haladó Párt (SZHP) elnöksége tagjának, Bratislav Gašićnak az esetére, amire öt évvel ezelőtt kerül sor. Bratislav Gašićot 2016 februárjában váltották le a védelmi miniszteri posztról, amikor Trsteniken megsértette a B92 Televízió riporternőjét. Miközben nyilatkozni készült, a riporter leguggolt elébe, hogy odaférjen a mikrofonnal, s ezt látva, Gašić azt mondta: „Szeretem az olyan újságírónőket, akik ilyen könnyen letérdelnek előttem.” „Büntetésül” 2017-ben megkapta a Biztonsági Információs Ügynökség (BIA) vezetését. Tehát nem mondhatnám azt, hogy ez egy új keletű jelenség. Ez már egy jó ideje jelen van, így kommunikálnak a politikusok, közéleti személyiségek. Sokan éppen ezért nem is értik, mi ebben a baj, így a Pink televízió tulajdonosa, Željko Mitrović sem érti, aki úgy nyilatkozott, hogy ez két ember párbeszéde, miközben az újságíró nem is volt jelen a műsorban, nem volt lehetősége arra, hogy bármilyen módon megvédje magát.

A sovinizmus része a turbofolk kultúrának

Aca Lukas énekes, aki egyébként évek óta a Szerb Haladó Párt választási rendezvényein énekel, az incidenst követően sajtótájékoztatót tartott, amelyen többek között elnézést kért a kijelentéseiért, de leginkább saját promóciójára használta ki a sajtónyilvánosságot.

– Az emberek nincsenek is tisztában azzal, hogy ilyen szempontból mi számít etikusnak, mi az, amit szabad, mi az, amit nem. Én úgy ítélem meg, hogy szörnyű az, ami ezeken a nemzeti csatornákon zajlik. A műveletlenség, gyűlöletbeszéd, trágárság – minden van ezekben a műsorokban. Gondolok itt többek között a valóságshow-kra is, amelyek rendkívül népszerűek, az azokban megnyilvánuló turbofolk kultúrára, ami a balkáni háborúk ideje alatt alakult ki, és még mindig dívik. Nekünk fogalmunk sincs, hogy milyen mértékben követik a szerbiai emberek, fiatalok ezt a fajta turbofolk kultúrát. Ha csak belegondolunk abba, hogy Svetlana Raznatovic Ceca fiának az esküvőjét élőben lehetetett nézni a Pink televízión…

A médiaelemző megjegyzi, első hallásra úgy tűnhet, hogy ennek nem sok köze van az újságírónő ellen irányuló támadáshoz, de szerinte ez pont azért történhetett meg, mert így szocializálódtunk.

– Lehet, hogy így első hallásra nem kötődik a témánkhoz, hogy hogyan beszélnek a politikusok és a közéleti személyek az újságírókkal, de szerintem nagyon is. Az, hogy ki mit enged meg magának, hogy egy országos lefedettségű televízióban elmondhat ilyet, az mind annak a következménye, hogy ilyenek a mindennapjaink. Mindenki mondhat bárkinek bármit, és annak semmilyen következménye, szankciója vagy a közvélemény által alkotott elítélő reakciója nincs – kivételt képez az a kevéske, a független sajtóban tett megnyilvánulás, amit viszont a lakosság nagyon kis hányada követ. Hát így jutottunk el ide. A valóságshow-kkal, a giccs és az értéktelen zene és életmód reklámozásával, az értékrendeknek a felbomlásával. Szerintem ez mind összefüggésben áll egymással.

Patriarchális, soviniszta társadalomban élünk

Az élő műsort a műsorvezető nem szakította meg annak ellenére, hogy az énekes percekig sértő megjegyzéseket tett az újságírónő kinézetére, női mivoltában gyalázta őt.

– Elsősorban az újságíró-műsorvezetőnek kellett volna reagálnia. Nemcsak azért, mert nő, hanem mert ő vezette a műsort. Ez megengedhetetlen, hogy valaki így beszéljen egy televíziós műsorban. Idézném Antonela Riha újságírónőt, aki azt írta egy cikkében, hogy éppen a műsorvezető reakciója volt a legrosszabb az egészben, az anyáskodó fellépése megengedhetetlen. Amikor ilyen fokú sértés hangzik el, akkor nem elég azt mondani, hogy ne sértegessünk senkit, hanem meg kell szakítani a programot azonnal, vagy el kell távolítani a sértegetőt a stúdióból. Ez az enyhe reakció megengedhetetlen.

Azoknak, akik nézték ezt a műsort, nemcsak az énekes sértő beszéde ütötte meg a fülét, az is kellemetlen volt, ahogyan a műsor másik két vendége viselkedett. Ők lehajtott fejjel, a cipőjük orrát nézve hallgatták végig a harmadik vendég sértő szóáradatát, szinte szégyenkezve, de egyetlen szóval sem reagáltak. Ez a két vendég viszont közszereplő, az egyikük egyetemi tanár, a másik politikus, egy, a hatalmi koalíció részét képező párt elnöke, valamint, ami kimondottan fontos: egykoron sikeres és híres sportoló.

– A két férfi reakciója sajnos arról árulkodik, hogy ez nem először történik meg. Ez egyfajta kétszínűség jele. Nagyon sokszor megtapasztalom azt, hogy még olyan férfiak is, akik, úgymond, nőpártiak, vagy elfogadják a nők emancipációjának kezdeményezését – mert szerintem Szerbiában ez még annyira gyermekcipőben jár, hogy az hihetetlen –, nem reagálnak. Egy patriarchális, nagyon soviniszta társadalomban élünk. Hogy ők erre nem reagáltak, tulajdonképpen az igazi énjüket tükrözi, azt, hogy ez megengedhető. Nem tudok mást mondani, azt biztos nem, hogy annyira megilletődtek, hogy nem tudtak lépni.  Egy jó érzésű férfi ezt valamilyen módon megpróbálta volna leállítani, bár lehet, hogy azt gondolták, hogy az nem az ő feladatuk, hanem a műsorvezetőé. Ezzel lehet takaródzni, meg azzal is, hogy Aca Lukas bűnügyi dossziéval rendelkezik, nem éppen egy veszélytelen figura. Mindenesetre az megengedhetetlen, hogy nem reagáltak.

Ki merné félbeszakítani az elnökünket?

Szerbiában azonban nem szokás megszakítani az élő adásokat, még ilyen megnyilvánulások alkalmával sem, éppen ezért tűnhetett furcsának egy szerbiai újságírónak, hogy az amerikai médiumok egy része megszakította a közvetítését, amikor úgy ítélték meg, hogy Donald Trump elnök a választási eredményeket magyarázva nem állít igazat.

– Az jutott eszembe azt a bejátszást nézve, hogy nálunk ki merné megszakítani az elnököt beszéd közben. Amikor láttam, hogy az újságíró hogyan reagált, nagyon megkönnyebbültem, mert tartottam attól, hogy már Amerikában is ugyanaz történik az újságírásban, mint itt. Ez volt számomra a bizonyíték, hogy nem. Igenis, a sajtó a negyedik hatalomként válaszolhat, és hatalmában is áll, és ezt az emberek észreveszik. Ha valaki nem mond igazat, akkor arra rá tud mutatni. Persze, ezzel a hatalommal is rettenetes módon vissza lehet élni, például úgy, hogy minden egyes hazugságot elnyelünk, rábólintunk vagy elhallgatunk. Ez a hallgatás kultúrája, ezt látjuk például a sajtótájékoztatókon is. Mert milyenek ezek a sajtótájékoztatók? Az újságírók csak hallgatnak, azon a néhány merészebb újságírón kívül az összes többi mindenre rábólint. Mivel ezt tartják helyesnek, azokat az újságírókat bélyegzik meg, akik az újságírói etika szerint járnak el, és kérdeznek ott, ahol kell. Ezért éri támadás most az N1 Televízió újságíróját is.

A médiaelemző szerint mindez nem csak az országunkra jellemző, és azt állítja, ezen már csak az segíthet, ha a felnövő generációt másként neveljük.

– Újságíróként ugyanezt tapasztaltam meg Magyarországon is, sőt állítom, hogy ott még rosszabb a helyzet. A politikusok részéről létezik az újságírókkal szembeni bizonyosfajta félelem, hogy ők kellemetlen helyzetbe hozhatják őket a kamerák előtt. Olyat kérdeznek tőlük, amit nem tudnak elmondani, vagy amire tudják a választ, de nem mondhatják el. Innen indul ez az egész kultúra, amelyben megpróbálják az újságírókat úgy nevelni, hogy ne kérdezzenek összevissza, sőt még az újságíró szégyellje magát azért, mert olyan szemtelen, hogy kérdezni mer. Rengeteget kell dolgozni a felnövő nemzedékkel, a fiatal újságírókkal, hogy ezt le tudják győzni, mert ez egyre mélyebben teret hódít.

Zakinszky-Toma Viktória maga is megtapasztalhatta ezt a hozzáállást, mégpedig nem egy politikus utasította rendre, hanem egy idősebb kollégája.

– A Vajdasági Rádió és Televízióban kezdtem dolgozni újságíróként, és egy alkalommal a kisebbségügyi minisztériumba mentünk interjúzni. Fiatal voltam, és úgy gondoltam, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nekem akkor és ott fel kell tennem. Az idősebb kolléga félrehívott és figyelmeztetett, hogy ha jót akarok magamnak, és azt szeretném, hogy velem együttműködjenek a politikusok, akkor ne ilyeneket kérdezgessek. Mi történik akkor, ha a fiatal, kezdő újságírót ezzel fogadják az idősebb kollégái? Ez 15 éve történt, és azóta csak rosszabb lett ez a helyzet.

Az oknyomozó újságíráshoz bátorság kell

Aleksandar Vučić szinte naponta tart sajtótájékoztatót, és ő sem szereti a kellemetlen kérdéseket, éppen ezért sokszor ő maga az, aki támadó módon viselkedik az újságírókkal. Másrészt minden egyes újságírót a keresztnevén szólít, ezzel is üzenetet küld.

– Ez nemcsak egyszerű megfélemlítés, hanem ebben van egy ravaszabb csavar is. Ha téged valaki a keresztneveden, sőt a beceneveden szólít meg, akkor hogyan teszel fel neki egy kicsit is kínosabb kérdést? Ez eleve bennfentesebb érzetet kelt, főleg, ha a többi újságíró előtt történik, azt az üzenetet küldi, hogy behúz a köreibe. Ha kettesben vagytok a beszélgetés során, akkor is kellemetlen. Volt ilyen tapasztalatom is, és úgy gondolom, hogy aki ezeket a helyzeteket tudja kezelni, ember legyen a talpán. Aki pedig veszi a bátorságot, és megfelelő módon kezeli, arra az vár, hogy ellene médiahadjáratot indítanak, ahogyan Žaklina ellen is. Az N1 Televízió tulajdonképpen az egyetlen eszközzel él, amivel élhet, ez pedig a nyilvánosság védelme. Tehát nyilvánosságra hozzák ezeket az eseteket, amelyekből sajnos egyre több van, így próbálják védeni a saját újságíróikat, ami szerintem szükséges is, mert senki más nem fogja őket megvédeni.

Nem sok közéleti személyiség ítélte el a történteket, néhány ellenzéki politikus állt ki az újságírónő mellett, valamint néhány kolléga.

– Végül is volt bizonyos reakció, ami megjelent az N1-en, és sehol máshol. Az a baj, ha van is erre valamiféle válasz, annak nincs médiavisszhangja, tendenciózus módon nem foglalkozik ezzel az összes többi médium.

A nő újságírókkal úgy számolnak le, hogy női mivoltukban sértik meg őket, a férfi újságírókat másként félemlítik meg: rájuk gyújtják a házukat, halálosan megfenyegetik őket. Hol itt a határ?

– Ćuruvija meggyilkolására a mai napig nem derült fény, és ezek a szálak mind-mind oda vezetnek. Nekünk fogalmunk sincs, hogy milyen háttérjátszmák zajlanak, ki kivel milyen módon áll összeköttetésben, kit mivel zsarolnak. Egyszer voltam Belgrádban egy oknyomozói újságíró képzésen, és amire ott minket tanítottak, úgy itt, Szerbiában lehetetlen dolgozni. Létezik itt pár ilyen kezdeményezés, mint a VOICE, a KRIK, ehhez óriási bátorság kell. Nem tudom, hogy én családosan vállalkoznék-e erre. Nincs olyan támogatói környezet, még egy létező, demokratikus klímában is kockázatos az efféle oknyomozó újságírás, nemhogy itt, nálunk. Nem tudom meghúzni a határt, hogy ez meddig mehet el. A délszláv háborúk óta a politikai színterünk nagyon zavaros, nincsenek új arcok a politikában, csak rotálódnak az emberek. Különböző pártokban olyan politikusok vannak színtéren, akik számos esetben kompromittálták magukat, és továbbra is ugyanazt folytatják, mint azelőtt. A hajuk szála sem görbül. Ahogyan most Aca Lukasnak vagy a Pink televízió tulajdonosának sem, de ahogyan Željko Mitrović fiának sem, aki ellen elvetették a vádakat, és csak házi őrizetet kapott a gázolásért, aminek következtében egy fiatal lány életét vesztette.

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. november 19-ei számában jelent meg.

A Pink televízió Hit tvit műsorában vendégszereplő Zoran Ćirjaković és Aleksandar Šapić a cipőjük orrát bámulták és hallgattak, miközben Aca Lukas énekes soviniszta és szexista megjegyzéseket tett Žaklina Tatalović újságírónőre (Fotó: Printscreen)