A tavalyi év utolsó napja sem múlhatott el Szerbia elnökének monológja nélkül, amelyet kedvenc rózsaszín csatornáján tévéinterjúként közvetítenek. Azért kell így fogalmaznom, mert az utóbbi időben egyetlen alkalommal interjúvolták meg Aleksandar Vučićot: Podgoricában, Amfilohije püspök temetésének napján. Bajban is volt az államfő, hiszen nem előre megbeszélt kérdéseket kapott, nem „alákérdeztek” a riporternek álcázott mikrofonállványok. Nem jól jött ki abból a beszélgetésből, kiderült róla egy s más, kisejlett a császár új ruhája.
Elavultak a poloskák
Az idős emberek sok mindenre emlékeznek. A velem egykorúak arra is, hogy volt már errefelé példa arra, hogy lehallgatták az államfőt. A múlt század hatvanas éveinek közepén ugyanis hirtelen leváltották Aleksandar Ranković belügyminisztert, Tito elnök helyettesét. Köztudomású, hogy az más világ volt, más rendszer, más nemzetközi környezet. Na meg az ország is nagyobb volt a mainál. Később kiderült néhány érdekes dolog a miniszteri menesztés hátteréről, a poloskákról, amelyeket állítólag még az elnöki hálószobában is megtaláltak. Rankovićot nyugdíjazták, valahol a nyolcvanas évek elején, már Tito marsall után hunyt el Dubrovnikban.
Ma már korszerűbb lehallgatási technikával dolgoznak az ilyesmire szakosított állami szervezetek, a poloskáknak nevezett mikrofonok már elavultak. A szakhivatalok számára az érdekes személyek lehallgatása sokkal korszerűbb technikával történik. Igaz, a legtöbb országban erősen szabályozzák, jogi keretekbe ágyazzák, szigorú feltételekhez kötik ezt a műveletet, de a törvényeket azért hozzák, hogy megszeghessék őket. Láthattuk ezt már évtizedekkel ezelőtt, például az Amerikai Egyesült Államokban is, a Watergate-ügy kapcsán.
Az itt, minálunk történő ilyen botrányok esetében az a gond, hogy a lehallgatott állam- és pártvezetőhöz elvileg leghűségesebb munkatársak, párthívek közül kerülnek ki az elkövetők. Netán az ilyen pártkatonák figyelmetlensége miatt történhet meg az, amit maga az elnök is államcsínykísérletnek nevez. Leghűségesebbnek látszó követője, aki most éppen belügyminiszter, azonnal kijelentette: gyorsan fényt derítenek az esetre, annak hátterére is.
A terelési technikák
Nemcsak a politikai elemzők, hanem a politika iránt kevésbé érdeklődő egyszerű állampolgárok is felfigyeltek már arra, hogy errefelé egymást érik a politikai szereplőket is érintő botrányok – közben csak azok ügyes és megfontolt adagolásáról van szó. Az újabbal ugyanis szándékosan elfedik az előzőt, azaz elterelik a figyelmet a korábbiról. Ezúttal is akad ilyen magyarázat a lehallgatási botrány kiteregetésére. Történt ugyanis, hogy a vajdasági Ópazova környékén tetemes állami támogatással létrejött és működő, hivatalosan biotermeléssel foglalkozó birtokon vadkendert találtak. A rendőrségi razzia során több más, törvénysértő cselekedetre is rábukkantak a nyomozók, nem csupán a több tonnányi kábítószerre. El is indult a mendemonda, mely szerint a Jovanjica nevű birtok tulajdonosa Andrej Vučić, az államelnök öccsének kebelbarátja, újabban pedig már állami üzletnek nevezik a beavatottak a marihuána (mifelénk tréfásan: marihónajja) termelését és forgalmazását. Tény, hogy vádemelés, majd bírósági ügy lett a dologból, a Kuluvija nevű birtokos a vádlottak padjára került. A beavatottak szerint azért robbantották a lehallgatási botrányt, hogy eltereljék a figyelmet erről a nagy érdeklődést kiváltó bűnügyről, illetve bírósági tárgyalásról. A jól értesült belgrádi újságok (nemcsak a bulvárlapok) egyik-másik szavahihető riportere azt is tudni véli, hogy a háttérben a két Vučić és Nebojša Stefanović (egykori parlamenti elnök, néhány hónappal ezelőttig pedig belügyminiszter, jelenleg éppen honvédelmi miniszter) közötti ellentéteket kell keresni. Érdekellentétek alakultak ki a két klán között – állítja néhány belgrádi újságíró. Nem látjuk az események valódi hátterét, de a haraszt nem szokott ok nélkül – és szélcsendben – zörögni.
A megfigyelők szerint egyébként már a jövő évi választásokkal kapcsolatos kampány részeként is felfoghatók a mostani események. A folyamatos kampányolás felerősödését látják az elnöki tévényilatkozat mögött. Annál is inkább, mert a ténylegesen felelősnek mondható korábbi belügyminiszter (a mostani hadügyér) is megerősítette: korábbi minisztériumában egyesek visszaéltek helyzetükkel.
Bástya elvtárs emléke
Az illetékes bűnüldöző szervek (rendőrség, ügyészség, nyomozó hatóság stb.) biztosan elvégzik a dolgukat, csupán az a kérdés, hogy mi kerül nyilvánosságra mindabból, amit kiderítenek. Lehet, hogy valamelyik minisztériumi hivatalnok, netán alacsonyabb rangú tisztségviselő „viszi el a balhét”, de olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a hatalmi párton belüli ellentétek, a különböző érdekcsoportok harcának leszünk – legalább részben – tanúi. Ilyenkor még a bulvárlapokra is illik odafigyelni, hiszen azok szellőztetik meg a szerkesztők, illetve megrendelők által megszellőztetésre alkalmas részleteket. Magyarán: ismételten a nekik megfelelő irányba tereltetik a figyelmet.
Nekem Bacsó Péter A tanú című csodálatos filmjének egyik figurája, a legendás Bástya elvtárs jut eszembe a fentiek kapcsán. Az a jelenet, amikor az egyenruhás kérdőre vonja a koncepciós perek forgatókönyvén izzadó újságírót: „Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?!”
Így, túl az ünnepeken, amikor az aranykor újabb esztendejét kezdtük meg, nem árt felfigyelni arra sem, ami az ünnepi alkalom hordalékának, amolyan melléktermékének tekinthető. Két vajdasági város (Versec és Ruma) vezetése is „kellemes húsvéti ünnepeket” kívánt a polgároknak. Karácsony böjtje volt éppen, és a haladó városvezetők összekeverték a két vallási ünnepet. Koalíciós partnerük parlamenti képviselője, a VMSZ-es Kovács Elvira pedig – szerbül felszólalva – az „orgulje” szót „orgije”-ra cserélte. Ami nagyon nem ugyanazt jelenti.
Amúgy pedig csupán egy zentai templomi orgonáról lett volna szó, amelyet (EU-s támogatással) itt, az aranykorban sikerült felújítani.
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. január 14-ei számában jelent meg.
Karácsony helyett kellemes húsvétot kívánt a verseci helyi lapban a község polgármestere
