A Nemzetközi Jegesmedve Társaság javaslata alapján ünnepeljük február 27-én a sarkvidék ragadozóit. A szervezet 1994 óta kutatja a jegesmedvéket, figyeli zsugorodó élőhelyüket és próbálja  felhívni a figyelmet a klímaváltozás hatásaira.

A jegesmedvéket, legalábbis amennyi még maradt belőlük nagyon nehéz összeszámolni, mert állandóan kóborolnak, nincs saját területük. A legutóbbi „népszámlálás” 2018-ban 23 ezerre tette a fehér bundások számát, ez legalább harmadával le fog csökkenni 2050-ig.

A világ országai közül csak ötnek van jegesmedvéje: Kanada, az Egyesült Államok, Norvégia, a dán Grönland és Oroszország osztoznak a macikon. Kanadában él a legtöbb, ott gondosan nyomkövetőzik őket, figyelik a vonulásukat, az oroszoknak ellenben még csak tavaly jutott eszükbe, hogy legalább nagyjából össze kellene számolni a medvéiket.

A jegesmedve azért lett a klímaváltozás „emblémaállata”, mert nagyon látványosan mutatja meg, hogyan hat a felmelegedés és a klímaváltozás az élővilágra. A Föld legnagyobb szárazföldi ragadozója nem csak a talajt (jeget) veszti el lába alól, hanem rákényszerül olyan életmódváltásra, ami a környezetében másoknak sem jó.

Az Északi-sarkvidék sokkal gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része. A jegesmedve az év legnagyobb részét a jégtáblákon tölti, ha kiolvad alóluk a jég, a medvék több időt töltenek délebbre és közelebb vándorolnak lakott területekhez, mert az élelem vonzza őket. A háztartási hulladékhoz már igen jól alkalmazkodnak és több növényt is esznek, de ezt az állatot nem lehet vegetáriánusra átprogramozni, mert szüksége van a „komolyabb” tápanyagra.

A jegesmedve óriási területeket jár be, a hideget bundájának és az alatta lévő vastag zsírrétegnek köszönhetően jól bírja. Mancsának mérete nagyobb, mint más medvéké, ennek az egyik oka, hogy így vékony jégen is biztonságosan tud közlekedni, másrészt az úszásban nagy segítséget jelent.

Igaz, hogy kiválóan úszik, nagy távolságokat is képes megtenni, de a táplálkozáshoz szüksége van szárazföldre, a vízben nem tud vadászni. Az úszás csak a felnőtteknek megy rekordokat döntögetve, a kicsik bár technikailag jól úsznak, nem képesek még hosszú távokat megtenni, mert a zsírrétegük még nem kellően vastag és a lélegzéshez is ki kell hogy tartsák fejüket a vízből, ez a mutatvány hosszú időn át még nehéz nekik.

A klímaváltozás itt is megmutatja hatását, mert a medvék ahelyett, hogy gyalogolnának, többet kényszerülnek úszni, a fiatal példányok pedig sokszor nem élik túl a maratoni távokat. A környezetszennyezés úgy van hatással rájuk, hogy például olajszennyezést tartalmazó vízben a bundájuk tönkremegy, azt lenyalogatva maga a medve is megbetegszik.

A jegesmedve nagyon tiszta állat, ügyel rá, hogy ha bundája evés, vadászat vagy járkálás közben bepiszkolódik, azt minél hamarabb tisztítsa meg. Akár vízben, akár hóban, de megfürdik, mert a bundája csak tisztán marad príma hőszigetelő. A kicsik már egészen „bocskoruktól” megtanulják a tisztálkodási, szárítkozási rituálét.

Az állat hőszigetelése annyira jól működik, hogy szinte csak az orrán éri hőveszteség. Ez a jól kitalált rendszer az állatkerti példányoknál okozhat gondot, mert a melegben képesek akár hőgutát is kapni.

A bunda összetétele több rétegű, van egy elsődleges és egy másodlagos szigetelést nyújtó szőrzet. A másodlagos réteget üreges szőrszálak alkotják, ezért tud a maci hamar megszárítkozni fürdés után,  az üregekben lévő levegő pedig melegíti az állatot.

A Helly Juall Hansen norvég hajóskapitány által 1877-ben alapított Helly Hansen ruházati cég csak az egyik, amelyik a medvétől szerezte az üreges szőrszálak ötletén alapuló technológiát, azóta a textilipartól kezdve az építőiparon át a repülőgépgyártásig már sokan alkalmazzák.

Egy norvégiai példány a Spitzbergákon (Fotó: Arturo de Frias Marques)