Szokatlanul kemény külpolitikai húzásokról számolt be a héten a világsajtó. Úgy tűnik, válságba került az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolata, az Európai Unió és Kína viszonya pedig mélypontra jutott.
Folytatódik a harc Amerika és Kína között
Az amerikai és a kínai külügyminiszter alaszkai megbeszélése szokatlanul nyílt hangnemben folyt. Antony Blinken világosan kifejtetteJang Dzsiecsinek, melyek azok a kínai húzások, amelyek fölött az USA nem tud szemet hunyni: az ujgurok internálása indoktrináció végett, a hongkongi szabadságjogok megvonása, a Tajvánnal szembeni akciók, az Amerika-ellenes kibertámadások és a szövetségesekkel szembeni gazdasági kényszer.Blinken szerint a nemzetközi szabályrendszer kijátszása fenyegeti a globális stabilitást, ezért számítanak a fentiek nemzetközi ügyeknek.
A Kínai Kommunista Párt külpolitikai vezteője válaszában viszont azzal vágott vissza, hogy szerinte „sok amerikai sem hisz már az amerikai demokráciában” meg hogy „Amerikában mészárolják a feketéket”.
Alaszka nyomán a pekingi Huanqi Shibao természetesen az Egyesült Államokat bírálta:
„Az amerikai fél még a találkozó előtt nyomás alá helyezte Kínát, és már a találkozó elején átlépte a piros vonalat. Vang Ji külügyminiszter ezért joggal szólította fel az Egyesült Államokat, hogy sürgősen hagyja abba az ország belpolitikájába való beavatkozást. A felszólításra szükség is volt, mert már vége annak az időnek, amikor Washington el tudta dönteni, hogy Kína melyik úton haladjon. Az Egyesült Államoknak Pekinget most egyenrangú partnerként kell kezelnie.”
A New York Times ugyanakkor konstruktív ötletekkel állt elő:
„Az amerikai kormánynak javaslatot kell tennie Kínának, hogy nyissa meg újra a houstoni konzulátusát, amelyet Donald Trump tavaly egy állítólagos kémkedés megtorlásaként bezáratott. Cserébe a kínai kormánynak meg kell engednie az Egyesült Államoknak, hogy újra kinyissa a konzulátusát Csengduban. Az ilyen lépések előkészíthetik az utat a sokkal feszélyezőbb problémák megoldására.”
Új EU–Kína-viszály
Az EU kapcsolatai Kínával válságba jutottak, miután az Unió újfent kiállt a Kínában elnyomott ujgur kisebbség jogaiért és a hongkongi bekeményítés ellen. Peking máris válaszolt az EU Kínával szembeni szankcióira. Erről a varsói Gazeta Wyborcza ezt írja:
„Az EU most vezetett be először szankciókat Kínával szemben a Tienanmen téri vérengzés óta. Hszincsiang tartomány négy kínai tisztviselőjét eltiltották az Unióba való belépéstől. Peking pedig azonnal ellenszankciókat vezetett be, köztük Reinhard Bütikofer német EP-képviselő ellen is, aki szakértőként foglalkozik Kínával. A gazdasági szankciók alkalmazása, amelyek Kína érdekeit valóban sértenék, nyilván nem is vetődött fel.”
A pekingi Huanqiu Shibao a kínai kormány reakcióját vizsgálja:
„Peking nem hagyja magát kioktatni az emberi jogok kérdésében. Az ország szilárdan elhatározta, hogy nem enged senkit sem beavatkozni a belügyeibe. Túl sok valótlanságot és hazugságot terjesztettek eddig Európában Hszincsiang és Hongkong helyzetével kapcsolatban.”
USA–Oroszország
Joe Biden amerikai elnök Vlagyimir Putyinra tett kijelentéséről a torinói La Stampa ezt írja:
„Megváltozott a két ország közötti viszony. A Fehér Ház nemzeti stratégiája Donald Trump volt elnök irányítása alatt az volt, hogy Kínát és Oroszországot olyan hatalmakként ábrázolja, amelyek meg akarják semmisíteni az Egyesült Államok globális vezető szerepét. De Trump szelídebb volt Putyinnal, míg Biden úgy véli, hogy az orosz elnök személyesen támadta meg a fiát az ukrajnai tevékenysége miatt. Visszatértek tehát a régi viszálykodások.”
Joe Biden megjegyzéseiről a Kommerszant ezt írja:
„Soha nem látott botrány robbant ki az orosz-amerikai kapcsolatokban: Joe Biden tévéinterjúja után Moszkva konzultációra hívta vissza Anatolij Antonov washingtoni nagykövetet.
Ezt a döntést azután hozták meg, hogy Biden elnök az ABC televízióban bejelentette, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt »gyilkosnak« tartja, és azzal fenyegette meg, hogy Moszkva »fizetni fog a beavatkozásért« a 2020-as elnökválasztásba. Ez a nyilatkozat negatívan hatott a rubel árfolyamára és az orosz tőzsdére is.
Nem sokkal azelőtt az amerikai titkosszolgálat azzal vádolta Oroszországot, hogy megpróbált segítséget nyújtani Donald Trumpnak a tavalyi választások megnyerése érdekében.”
A varsói Rzeczpospolita így látja a történteket:
„Az amerikai elnök lakonikus válasza, ami ez volt: »Igen, annak tartom«, amikor azt kérdezték tőle, hogy szerinte gyilkos-e Vlagyimir Putyin, dührohamot váltott ki az orosz politikusokban. De a Kreml óvatos maradt, nem tudja, mit gondoljon Biden kijelentéséről, és hogyan reagáljon rá.”
Török kilépés az isztambuli egyezményből
Az isztambuli Cumhuriyet szerint:
„Még akkor is, ha az egyezményt nem is alkalmazták a gyakorlatban, rendkívül fontosnak számított. A kérdés most ez: miért kell kilépni egy olyan egyezményből, amely a nőket védi? Sötét időszak kezdődik a nők számára, de ők nem akarják feladni a küzdelmüket.”
Az ugyancsak isztambuli Sabah másként látja a kérdést:
„A nők most teljesen védelem nélkül maradnak? Nem, mert Törökországban még az egyezmény aláírása előtt is léteztek olyan törvények, amelyek megvédték őket. A kilépés nem szüntette meg a török büntetőtörvénykönyv erre vonatkozó szabályát.
Tudni kell, hogy több nőt ölnek meg olyan országokban, mint Ausztria és Belgium, amelyek pedig aláírták ezt az egyezményt, mint Törökországban.
Az isztambuli egyezmény továbbá nem egy szent szöveg, amelyet minden államnak alá kell írnia. Az USA, Kanada és Nagy-Britannia nem írta alá, Németország és Franciaország csupán fenntartásokkal fogadta el. A nőket nem lehet szlogenekkel megvédeni, inkább a valóságot kell figyelembe venni.”
Éles kritika éri Erdogant a nőkkel kapcsolatos politikája miatt, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A világ politikusai éles kritikával reagáltak Erdogan elnök döntésére, hogy kivonja Törökországot az Európa Tanács egyezményéből. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője szerint Törökország lépése veszélyes üzenet az egész világnak. Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke kijelentette, hogy a nőket egy erős jogi kerettel kell megvédeni. Marija Burić, az Európa Tanács főtitkára »jelentős visszaesésről« beszélt, amely fenyegeti a nők védelmét nemcsak Törökországban, de szerte Európában és azon kívül is. Berlinben a külügyminisztérium bejelentette, hogy az isztambuli egyezmény felmondása felveti a kérdést, hogy Törökország mennyire veszi komolyan az emberi jogok védelméről szóló cselekvési tervét. A hétvégén több ezren vonultak utcára Törökország nagyobb városaiban Erdogan lépése ellen tiltakozva.”
Egyre erőteljesebb ujjal mutogatás kontinenseken át (Fotó: Pixabay)
