2020-ban a női vállalkozók hetvenhat százalékának volt alacsonyabb a bevétele, mint 2019-ben – derül ki a „Támogatás a női vállalkozók számára a COVID-19 járvány idején” elnevezésű kutatásból, amelyet a Szerbiai Munkaadók Uniójának női vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó osztálya végzett a tavalyi év végén. A női vállalkozóknak a járványhelyzet és az azzal járó korlátozó intézkedések kezdetétől fogva kihívások sokaságával kellett szembenézniük 2020 végéig: családjaik egészségén felül vállalkozásaik bizonytalan jövője is állandóan ott lebegett a szemük előtt.
„Amikor a válságstáb 2020 márciusában kihirdette a rendkívüli állapotot, egyik napról a másikra abba kellett hagynom a munkát. Az egész életem megváltozott” – mondja az antalfalvai (Kovačica) Ivana Hriješik, aki egy szépségszalon tulajdonosa. Ivana aggódott a családja egészségéért és a saját egészségéért is, de attól is nagyon félt, milyen sorsra jut a vállalkozása, amelyet már 15 éve vezet.
Ivana Hriješik szerint az államnak nagyobb segítséget kellett volna nyújtania a vállalkozók számára, mivel az adók befizetése után szinte semennyi sem maradt az összegből (Fotó: magánarchívum)
Jasna Mučajinak már hosszú évek óta saját fodrászata van Bácspetrőcön (Bački Petrovac). Szerinte nemcsak tavaly, hanem idén is nehézkes dolgozni a járványügyi intézkedések miatt; az ő szakmájában pedig különösen igaz ez, hiszen egyike azoknak, amelyek a legnagyobb veszteségeket szenvedték el.
„Számos korlátozás érintette a fodrászatomat. Ilyen volt például a munkaidő rövidítése, az ügyfelek számának a korlátozása vagy a kötelező hétvégi zárva tartás, és végül a teljes bezárás is. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz dolgozni” – kezd mesélni a nehézségekről Jasna.
„Tavaly több mint három hónapon keresztül nem dolgoztam. Az idei év még nehezebbnek tűnik a válságstáb döntése miatt, miszerint csak egy ügyfelet engedhetünk be. Ez nemcsak időveszteséggel jár, hanem az ügyfelek és a bevétel elvesztésével is, hiszen előfordul, hogy egyetlen ügyféllel három-négy órán keresztül dolgozom. Jelenleg ez jelenti a legnagyobb nehézséget számomra.”
A Szerbiai Munkaadók Uniójának női vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó osztálya 2020 márciusától kezdve folyamatosan követi a változásokat és a kihívásokat, amelyekkel a női vállalkozók szembenéznek a jelenlegi krízishelyzetben.
„Hogy dokumentálhassuk mindazt, ami történik, a tavalyi év végén készítettünk egy elemzést, amelynek keretében 200 szerbiai női vállalkozót kérdeztünk meg a tapasztalataikról és a kihívásokról, amelyekkel szembesülnek” – mondja Marija Srdić, az osztály elnöke.
Marija Srdić, a Szerbiai Munkaadók Uniójának női vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó osztályának elnöke úgy látja, a segélycsomag nem volt elegendő ahhoz, hogy megóvja a nők által vezetett vállalkozásokat a súlyos veszteségektől (Fotó: magánarchívum)
„Szerbiában a nők által vezetett üzletek 99 százaléka mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak számít, az adatok pedig azt mutatják, hogy az ezekbe a szektorokba tartozó vállalkozások kerültek a legnehezebb helyzetbe a járványhelyzet alatt. Emiatt sajnos azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 2008-as válsághoz hasonlóan most is súlyosabb következményeket szenvednek el azok a vállalkozások, amelyeket nők vezetnek. Nkehezebben állnak majd újra lábra, sokan pedig kénytelenek lesznek bezárni” – elemzi a helyzetet Srdić.
A már említett kutatás eredményei igencsak lesújtóak. Az adatokból az derül ki, hogy a női vállalkozók 76 százalékának csökkent a bevétele 2020-ban a 2019-es bevételükhöz képest, 17,5 százalékuk esetében sikerült azt szinten tartani. A bevétel növekedésére mindössze 6,5 százalékuknál került sor.
A kérdőívet kitöltők tíz százaléka megszüntette, 6, százalékuk pedig szüneteltette a tevékenységét. A munkásaik száma mintegy 9 százalékkal csökkent.
Mekkora segítséget jelentett az állami támogatás a vállalkozók számára?
Az igényelhető állami segítség különböző formái közül a legtöbb női vállalkozó a következő lehetőségeket használta ki:
- három minimálbér + kétszer a minimálbér 60 százaléka,
- haladék az adók és járulékok fizetésére vonatkozóan 2021-ig,
- a hiteltörlesztés felfüggesztésének lehetősége (moratórium).
„Jelentősen kisebb mértékben éltek a jövedelemadó-előleg fizetésére vonatkozó haladék lehetőségével, valamint a járványhelyzet miatt módosított garanciarendszer és a likviditásmegőrző vagy a gazdálkodási nehézségek leküzdésére felvehető állami hitelek lehetőségével” – mondja Marija Srdić. Elmondása szerint az érintetteknek szintén csak kis része használta ki a helyi önkormányzatok által nyújtott lehetőségeket, amelyek az üzlethelyiségek bérleti díjának elengedésére vonatkoztak.
„Az állami segélyből befolyt összeg valamelyest megkönnyítette a helyzetem, mert legalább az adókat ki tudtam fizetni. A saját megélhetésemre viszont semennyi sem maradt” – meséli Ivana Hriješik. A vállalkozó szerint az volt a szerencséjük, hogy a férje dolgozhatott ebben az időszakban is, így az ő fizetéséből élhettek.
Ivana számára az is állandó feszültséggel járt, hogy a válságstáb folyamatosan változtatott az intézkedéseken, így szinte lehetetlen volt előre tervezni.
„Gyakran előfordult, hogy változtatnom kellett az időpontokon, vagy rosszabb esetben lemondanom egy-egy kezelést. Újra és újra igazodnom kellett a változó szabályokhoz, amelyekről sokszor csak egy nappal azelőtt tájékoztattak, hogy életbe léptek volna” – mondja.
„Bevallom, nagyobb segítséget, támogatást és megértést vártam volna az államtól. Ha mást nem is, legalább annyit megtehettek volna, hogy nem küldenek egyből emlékeztetőt az adófizetési kötelezettségről, ha akár csak egy napot is késünk vele. Így is alig tudtuk megoldani a megélhetésünket, többször a férjemnek kellett befizetnie pénzt az üzleti számlámra, hogy kifizethessem az adókat. Ezek a fizetési kötelezettségek jelentették számomra a legnagyobb nehézséget. Úgy látom, az állam meglehetősen mostohán bánt velünk ezen a téren” – mesél a vállalkozó a nehézségekről.
Jasna Mučaji is azok közé a vállalkozók közé tartozik, akik tavaly igénybe vették az állami segélyt.
„A kapott összegből ki tudtam fizetni az adókat, amelyeket ugyanúgy kellett fizetnem abban a három hónapban is, amikor egyáltalán nem tudtam dolgozni. Úgy gondolom, az állam elengedhette volna az adófizetési kötelezettséget azokra a hónapokra, amikor lehetőségünk sem volt a munkánk végzésére. A fodrászatok abban az időszakban szinte teljesen bezártak, nem tudtuk megteremteni a megélhetéshez szükséges bevételt” – magyarázza Jasna.
Marija Srdić arra hívja fel a figyelmet, hogy habár eredetileg kilátásba helyezték a vállalkozók adósságainak leírását is, erre végül mégsem került sor:
„A bértámogatás mellett az adók elengedése lett volna a legnagyobb segítség azoknak, akik számára lehetetlenné vált a munkavégzés, és emiatt nem jutottak bevételhez a rendkívüli állapot ideje alatt, valamint 2020 novemberében és decemberében.”
Srdić emlékeztet arra is, hogy sokkal könnyebb helyzetben voltak azok a vállalkozók, akik áttérhettek a home office megoldásra, befektethettek a marketingbe, kihasználhatták az alkalmat arra, hogy esetleg újfajta üzleti modellt vezessenek be.
„Vannak, akik újult erővel vágtak bele a 2021-es évbe, a vállalkozók többsége azonban arra készült, hogy a nehézségek idén is folytatódni fognak. A kutatásunk során megkérdezettek azt remélik, hogy ebben az évben is sor kerül állami segítségnyújtásra; a szükséges támogatások között említik a minimálbér további kifizetését, a különböző adósságok alóli felmentést vagy ezek könnyítését, pénzügyi támogatások nyújtását és kedvezményes hitelfelvételi lehetőségeket. Szükség lenne szerintük ezenfelül az adók és járulékok befizetési határidejének meghosszabbítására is, a hiteltörlesztés felfüggesztésének lehetőségére, valamint az adósságok leírására is” – foglalja össze Srdić és hozzáteszi:
„Az állami segélycsomag nem veszi kellően figyelembe a vállalkozások közti különbségeket: a különböző nagyságú és különböző tevékenységgel foglalkozó alanyokat nem egyformán érintette a válság. Ezenfelül annak a vizsgálata teljesen kimaradt a folyamatból, hogy a női és a férfi vállalkozóknak eltérő következményekkel kell-e számolniuk. Az elfogadott intézkedések nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megóvják a nők által vezetett vállalkozásokat a súlyos veszteségektől. Nagy szükség lenne további segítségre a női vállalkozók támogatása, üzletük fejlesztése érdekében.”
A női vállalkozóknak különösen nagy kihívást jelent a magánélet és a munka összehangolása
Miljana Vorkapić-Viček szociológus és pszichoterapeuta szerint nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ami a vállalkozási tevékenységet illeti, a nőknek már a járványhelyzet előtt is csak a „periférián” jutott hely.
„Már ez a helyzet előtt is jóval kevesebb nő volt a vállalkozói szférában, mint férfi. Ők is elsősorban olyan mikro- vagy kisvállalkozásokat vezettek, mint például a kozmetikai- és fodrászszalonok vagy a cukrászdák, amelyeket sokszor egyébként is nehéz fenntartani. A járványhelyzet csak növelte a problémák intenzitását és a velük járó stresszt, a bizonytalanság egyre erősebbé vált” – magyarázza a szakember.
Miljana Vorkapić-Viček szociológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a női vállalkozók számára különösen nehéz a magánélet és a munka összehangolása (fotó: magánarchívum)
A magánélet és a munka összehangolása mindannyiunk számára kihívást jelent, de a női vállalkozók számára ez különösen nehéz.
„Sajnos nem mindenkinek sikerült fenntartani a két terület közötti egyensúlyt. Voltak, akik arra kényszerültek, hogy háttérbe szorítsák a munkát valamilyen okból – például az online oktatás miatt, ami igencsak nagy terhet rótt a szülőkre. Voltak, akik a munkahelyükön maradtak és cserébe nagyobb egészségügyi kockázatot vállaltak. Ez hatalmas stresszt jelent, ezekkel a körülményekkel rendkívül nehéz megbirkózni” – mondja Vorkapić-Viček.
Ezzel a kihívással szembesült Ivana Hriješik is:
„Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a családi élet és a munka között. Rengeteg energiát igényel egyszerre jó anyának, jó feleségnek, jó háziasszonynak és jó vállalkozónak is lenni. Az a szerencse, hogy a férjem és én nagyszerű csapatot alkotunk. Támogatjuk és megértjük egymást, igyekszünk megosztani a feladatokat egymás között. Szintén nagy segítség, hogy az egész családunk támogat minket, mindenki segít abban, amiben csak tud.”
A nők nehéz helyzetére hívja fel a figyelmet Marija Srdić is:
„A női vállalkozók a járványhelyzet kezdetétől fogva nagyon sok kihívással szembesültek. A legnehezebb időszakok azok voltak, amikor egyáltalán nem vagy csak korlátozásokkal végezhették a munkájukat, de nehezítette a helyzetüket a rendkívüli állapot, a szabad mozgás korlátozása, a kollektív félelem, valamint a fogyasztói viselkedésben megfigyelhető változások is, mint például, hogy az emberek kevesebb pénzt költenek és többet vásárolnak online” – magyarázza Srdić és hozzáteszi:
„A kérdőívet kitöltők közül sokaknak jelentett terhet a család életének koordinálása a megváltozott körülmények között, hiszen az újfajta nehézségektől függetlenül továbbra is el kellett látniuk a gyerekeket és az időseket. A nők számára a legnagyobb változást talán az jelentette, hogy nagymértékben növekedett a fizetetlen munkájuk, vagyis a különböző otthoni feladataik. Sokan dolgoznak közülük továbbá a járvány szempontjából legveszélyesebb szektorokban, amilyen például az egészségügy. Sok szolgáltatás elérhetetlenné vált: többnyire a nőkre hárult a feladat, hogy a gyerekekre, az idősekre vagy a betegekre vigyázzanak, de ők végzik általában a járványhelyzettel járó új feladatokat is, mint például a fertőtlenítés vagy más védőintézkedések.”
Vladimira Dorčova Valtnerova (Storyteller)
Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.
A cikk szlovák nyelvű változata:
A cikk szerb nyelvű változata:
Ekonomska pomoć države nedovoljna da sačuva ženski biznis od negativnih posledica pandemije
