Semmi sem tudja olyan eredményesen felkavarni az állóvizet, mint egy jó kis szexbotrány. És semmi sem olyan undorító és aljas, mint amikor a szexbotrányban érintettek egy része nem önként és nem a maga saját, szabad akaratából vesz részt egy ilyen eseményen. Ebben az esetben ugyanis, noha szexuális jellegű a cselekmény, lényegében és valójában erőszakról, hatalommal való visszaélésről beszélünk, még ha a pontos (büntető)jogi szakkifejezéseket nem is tudjuk százszázalékos pontossággal behatárolni.
Jót lehetett kuncogni az egykori győri polgármester jachtos hancúrozásán, és futótűzként szaladt végig a világsajtóban a szexpartiról az ereszcsatornán távozó európai parlamenti képviselő története is. Hogy a kék ruhán esett amerikai elnöki foltokat most ne is említsük… Mindegyik említett esetben mindegyik érintett a maga akaratából volt ott, ahol, és tette azt, amit.
Azonban az a botrány, amely az utóbbi napokban a szerbiai közéletet lázban tartja, a legkevésbé sem ilyen.
Dragan Marković Palma, Jagodina városának ura és parancsolója lányokat futtatott, mégpedig felettébb rangos „vendégkör” számára. Dragan Marković Palma „megoldotta” a nők foglalkoztatásának gondját, csak „barátkozniuk” kellett olyan emberekkel, akiket erre ő jelölt ki. Dragan Marković Palma visszaélt a hatalmával, és olyan dolgokra kényszerített nőket, amilyenekben ők szabad akaratukból valószínűleg soha nem vettek volna részt.
Azok, akik földrajzi értelemben megnyugtató távolságban vannak Jagodinától, mindig érthetetlen fejrázással szemlélték, amit a város „fura ura” művel. Jókat röhögtünk falrengetően hülye kijelentésein. Ő volt az, akinek Beethoven és Chopin csak azért nem énekelt koncerten, mert ő maga még túl kicsi volt (anyám, borogass!!! – mondogattuk röhögve), ő volt az, aki nagy nyilvánosság előtt kérte számon a közgazdaság-tudomány doktorát, hogy miért nem nyitott még rendelőt, de közben létrehozott egy tévét, egy kick-box klubot, egy, a harmadik gyermek megszületését támogató alapítványt…
Sokan irigyelték Jagodina polgárait, akiknek a polgármester nyaralásokat és külföldi utazásokat biztosított: mehettek a vállalkozók, az egyetemisták, az újságírók a görög tengerpartra, Bécsbe, Párizsba, végzős középiskolások mehettek ingyenes osztálykirándulásokra európai nagyvárosokba… A jagodinai polgárok ingyen utazhatnak a városi buszokon, de csurran-cseppen néhány ezer dinár azoknak is, akik arra panaszkodnak, hogy nem tudják kiváltani a gyógyszereiket… Nem kell ide a kérvény meg a kuncsorgás az önkormányzati folyosókon, Palma ránézésre mondja meg, kinek mennyit adjanak…
Palma bő két évtizede Jagodina koronázatlan királya, aki mindig mindent biztosít a városának. Ő az igazi, hamisítatlan szerb házigazda, a családközpontú, hagyománytisztelő honpolgár.
Azok, akiknek a memóriája nem egy csirke emlékezetéig terjed, néha igyekeztek a közvélemény eszébe juttatni, hogy Palma 1993-ban tűnt fel Željko Ražnatović Arkan mellett a politikában, ami már így önmagában azt jelentette, hogy meglehetősen gyanús alakról van szó. Azok, akik az általános iskolai matekot elsajátították, néha emlékeztettek, hogy nincs ingyenebéd, hogy valaki bizony busásan fizet azokért a jótéteményekért, amelyekkel Palma a városát kápráztatja el.
Aztán most az is kiderült, hogy ezt éppen ezek a polgárok fizetik. A lányaikkal, barátnőjükkel, feleségükkel.
Nem teljesen lényegtelen, hogy Marinika Tepić, a Szabadság és Igazság Pártjának alelnöke robbantotta a bombát azzal, hogy kijelentette: Palma a megbízható embereivel tizenöt éves lánykákat is „futtat”. Mint bármilyen sarki, útmenti strici. Marinika Tepić nyilvánvalóan a saját politikai karrierjét is építi, elvégre politikus, akinek vannak ambíciói. De attól még egy elképesztően aljas, mocskos, undorító, ráadásul hosszú-hosszú évek óta tartó gyakorlatról rántotta le a leplet, amikor nemcsak kiállt és elmondta, de még egy tanút is bemutatott, aki meg is erősítette a szavait. Az eddig is köztudott volt, hogy Palma szívesen és gyakran szervez különféle ünnepségeket, bulikat a városban. Most azonban kiderült, hogy a buli egy pillanatában a vendégkör egy része „visszavonult” egy, a „pórnéptől” szépen elkülönített helyiségbe, ahol alaposan leitatott (esetenként a nagykorúságon bőven alul lévő) fiatal nőket rendelt egy-egy vendég mellé a rangos úr„szórakoztatására”. Vagy akár az is megesett, hogy a pucéran fekvő Palma szobájába küldték be a lányokat, akik aztán esetenként sírva távoztak… Marinika Tepić beszélt arról is, hogy ha nőnemű egyén szeretett volna munkába állni valamelyik jagodinai intézményben, kapott egy telefonszámot, amelynek tulajdonosával „barátkoznia” kellett, és a „barátkozás” minősége döntötte el, hogy munkaviszonyt létesíthet-e…
Jagodina fiai nem tudtak vagy nem akartak tudni minderről. Nem tudtak vagy nem akartak tudni arról, hogy a lányuk, a barátnőjük, a feleségük testével fizetik meg a munkahelyet.
Marinika Tepić állításait már egykori nagykövet is megerősítette, állítólag több áldozat is hajlandó tanúskodni mellette, ha védettséget kap. Már ha kap…
Palma közben egy tévéműsorban üzent „valakiknek”, hogy ha buknia kell, nem bukik egyedül, sokat tud ő a hatalom csúcsán lévőkről is. Azt nem feltételezzük, hogy kebelbarátját, az egykori minisztert, Ivica Dačićot – aki ezeknek a buliknak a rendszeres vendége volt – rántaná magával. De biztosan akad, aki magára ismert a különös mondatokban…
Lehet és kell is szörnyülködni azon, amit Palma művelt. Ahogyan lehet szörnyülködni azon is, hogy Zenta képviselő-testülete csont nélkül visszaszavazza a hatalomba a polgármestert, akiről a Korrupcióellenes Ügynökség mondta ki, hogy egymással összeférhetetlen tisztségeket töltött be, hogy többször is törvényt sértett. És lehet szörnyülködni azon is, hogy a nagybecskereki közterület-felügyelőség vezetője egy olyan fickó, aki néhány éve egy genovai stadionban randalírozott szurkolóként, s hogy az olasz hatóságok hazatoloncolták. Meg azon is, hogy ennek a fickónak az anyukája a nagybecskereki városigazgatás vezetője…
Csak egyet nem kellene elfelejteni: ezeket az embereket mi választjuk meg. Amikor szavazunk rájuk. Mi adjuk el a szavazatunkkal a testünket-lelkünket nekik. És amíg nekünk ez megéri, így is marad.
Nyugodtan lehet szörnyülködni azon, hogy kikre szavazunk…
Vagy akár át is lehet gondolni a dolgokat. Mert soha nem egyetlen név szerepel azon a listán, amelyen karikázni lehet…
Dragan Marković Palma „megoldotta” a nők foglalkoztatásának gondját, csak „barátkozniuk” kellett olyan emberekkel, akiket erre ő jelölt ki
