Amikor már azt hittük, hogy a Balkán, ha nem is nyugodott meg teljesen, de legalábbis nyugvópontra került egy ideig, egészen váratlan helyről robbant be a köztudatba valami, ami mindennél ékesebben bizonyítja, hogy még mindig vannak, akik zsonglőrködnének a volt Jugoszlávia utódállamainak határaival.
Vagy nem.
Vagy mégis.
A múlt héten ugyanis a sajtóban megjelent egy úgynevezett non-paper, amely éppen a határok újrarajzolására vonatkozik. A dokumentumot állítólag Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kapta Janez Janšától, Szlovénia kormányfőjétől.
Nem árt először is tisztázni, mi az a non-paper: ez egy, a nemzetközi diplomáciában használt eszköz, egy dokumentum, amely többnyire tárgyalásokon elhangzott álláspontokat összegez egy adott pillanatban, leginkább akkor, amikor valamilyen komoly egyeztetés megfenekleni látszik, s úgy tűnik, nem lehet az adott helyzetből mozdulni. Afféle „emlékeztető” jegyzet, vázlat, aminek szándékosan nincs fejléce, nem szerepel rajta pecsét és aláírás sem, címe, ha egyáltalán van, az adott téma, amivel a dokumentum foglalkozik, célja pedig sokszor, hogy az egyik fél egy ilyen burkolt javaslattal igyekszik kimozdítani a megrekedt tárgyalásokat. Amennyiben arra mutatkozik szükség, az átadása és az átvétele is gond nélkül letagadható, elvégre éppen ezért „nem-papír”.
Na, ezeknek a feltételeknek a mi „nem-papírunk” tökéletesen megfelel. Van valami, amiről beszélnek, valami, aminek a tartalmáról elég sok minden kiderült, mi több, egy szlovéniai portál (a Necenzurirano.si) közzé is tett egy dokumentumot, amely állítólag éppen ez az anyag, mindenki letagadta a létezését, mégis közszájon forog.
A szlovén portál úgy tudja, hogy a Nyugat-Balkán – előrelépés című dokumentumot februárban kapta meg Michel irodája, de azt még a közzétevő online lap is úgy tudja, hogy biztosan nem a szlovén külügyminisztériumban jött létre, ellenben azt közli, hogy „egyes információk szerint tartalmának egy részét Budapesten írták”. Ljubljanának a „szlovén dokumentumhoz”, úgy tűnik, annyi köze van, hogy Janša kabinetje állítólag részt vett annak kézbesítésében. Egyes, természetesen ugyancsak meg nem erősített információk szerint a magyar kormányfő adta Michel kezébe, amikor az Európai Tanács elnöke részt vett a visegrádi négyek egyik februári rendezvényén.
A non-paper tartalma konkrétan ijesztő. Bevezetőjében megemlíti a „szerbek, albánok és horvátok megoldatlan nemzeti kérdéseit”, mondván, a múlt század kilencvenes éveinek háborúit követő békekötések, a térségnek ígért európai perspektívák, valamint Észak-Macedónia és Montenegró ilyen irányú előrelépése után is „maradtak megoldatlan kulcsfontosságú kérdések” a régióban. Nevezetesen, hogy Bosznia-Hercegovina működésképtelen, jelenleg nehezen valósítható meg Szerbia és Koszovó uniós csatlakozása, hasonlóan rossz helyzetben van Bosznia-Hercegovina is, ahol ráadásul Törökország növeli a befolyását és így tovább. Ezzel szemben, állítja a dokumentum, Szerbia, Horvátország és Albánia stabil kormánnyal rendelkezik, mindhárom állam vezetője képes stratégiai döntéseket hozni. Hű, de jó…
A „megoldás” pedig a non-paper szerint minderre az, hogy egyesíteni kell Koszovót Albániával, miután Koszovó szerb része különleges státust kap, emellett a boszniai Szerb Köztársaságot egyesíteni kell Szerbiával (amely egy ilyen helyzetben rábólintana a Nagy-Albánia létrehozására). De ha már belepiszkálnak Bosznia szuverenitásába, akkor Horvátország is megkaphatná a szerencsétlen ország horvátok lakta területeit. A maradék területen a bosnyákok kaphatnának önálló államot, aminek sorsáról maguk dönthetnének.
Van ezekkel az elképzelésekkel egy aprócska gond: a Nagy-Albánia megálmodóinak eszükben sincs kihagyni a buliból a jelenleg Észak-Macedóniában élő nemzettársaikat. Márpedig ha a macedóniai albánok is csatlakoznának a majdani államhoz, nyilván Bulgária és Görögország is kérné a „részesedését” a területből, amelyet eleve a magáénak tart. Észak-Macedónia nagyjából meg is szűnne létezni. Aztán az sem valószínű, hogy a montenegrói szerbek békésen elnézegetnék, hogy „minden szerb egy államba” kerül, csak ők nem, tehát esélyes, hogy ott is jelentkeznének a jelenlegieknél is nagyobb feszültségek, főleg, ha ez a montenegróiak nemtetszését is magával vonná – hogy finoman fogalmazzunk.
Említettük, hogy ebben az esetben Bosznia bosnyákjai gyakorlatilag állam nélkül maradnának? És azt, hogy a nagy etnikai tisztogatások ellenére még mindig nincsenek etnikailag tiszta területek Boszniában?
A non-paper készítői szerint a javasolt „megoldások” felgyorsítanák a tárgyalásokat a nyugat-balkáni országok uniós- és NATO-tagságáról. Szerintünk pedig újabb háborúkat eredményeznének. Janša azt állítja, hogy a saját ellenzéke „kreálta” a dokumentumot, hogy így járassa le a politikust, amiben van is némi logika – már ha a rendkívül ellentmondásos politikust egyáltalán le lehet így járatni.
A non-paper a szükséges lépésekről is szót ejt: ennek értelmében csendben meg kellene vizsgálni, hogy a régió döntéshozói és a nemzetközi közösség hogyan reagálna egy ilyen „megoldási javaslatra”.
Érdekes módon legutóbb Antony Blinken amerikai külügyminiszter utalt arra, hogy márciusban különféle csatornákon keresztül intenzíven vizsgálták az új határok meghúzására vonatkozó javaslatokat a Balkánon, emlékeztetett a szlovén portál.
Valami tehát történik. Vélhetően tényleg vannak arra irányuló diplomáciai lépések, hogy kezdjenek végre valamit egyfelől a valóban nehezen működtethető boszniai modellel, másfelől azzal a patthelyzettel, amelyben Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, így mindkét országot blokkolja az uniós tárgyalások folytatásában.
De hogy ennek a helyzetnek nem a határok újrarajzolása a megoldása, az teljesen biztos. És nemcsak azért, mert igencsak sok uniós ország a saját érdekében hallani sem akar semmiféle határtologatásról, hanem elsősorban azért, mert ez egyszerűen nem hajtható végre békés eszközökkel.
Ja, és mielőtt még bárkiben vérmes remények ébrednének: Vajdaságot az újraosztás a non-paper értelmében sem érintené semmilyen módon. Cserébe viszont az esetleges fegyveres konfliktusokat az itt élők ismét keményen megszenvednék…
A szöveg a nyomtatott változata a Családi Kör 2021. április 22-ei számában jelent meg.
