Egy magabiztos, érett, komoly tervekkel rendelkező hölgy ült le velem szemben Szabadka legrégibb fagylaltozójában. Felkészülten érkezett az interjúra, és nem hibázott, ezúttal sem, ahogyan az egyetemi tanulmányai idején sem: Korhecz Réka lett a generáció diákja a Közgazdasági Egyetem újvidéki tagozatán. Azért tanult a székvárosban, mert mindig a nehezebb utat választja. Megérte, mert októbertől már az egyetemen fog előadni.
Úton-útfélen azt halljuk, hogy egyre nehezebb magyarként boldogulni Szerbiában. Aztán szembejön a hír, hogy az újvidéki Közgazdaságtudományi Karon a generáció diákját Korhecz Rékának hívják. Hogy látod, ez most a kivétel erősíti a szabályt esete, vagy nem annyira rossz a helyzet, mint sokan gondolják?
– Félúton van az igazság. Igaz, hogy a vajdasági magyarok létszáma alacsony, és intenzíven jelen van az agyelszívás, főleg a végzős középiskolások esetében, és onnan is a legtehetségesebbek mennek el. Az, hogy én Újvidéken folytattam tanulmányaimat, a tanáraimból is csodálkozást, meghőkölést váltott ki, mert odaát sokkal több a lehetőség, nagyobb az esély a sikeres helytállásra. Viszont egyre inkább megfigyelhető a tendencia, hogy Újvidéken, Szabadkán vagy Belgrádban próbálnak szerencsét a fiatalok, mert egyre több anyagi és eszmei támogatásban is részesülünk, ez motivál arra, hogy itthon próbáljunk helytállni.
Sok vajdasági magyar középiskolás a szerb nyelv miatt választja Magyarországot. Ha az információink valósak, akkor a te szerbnyelv-tudásod is hagyott némi kívánnivalót maga után, amikor egyetemre iratkoztál. Hogyan sikerült a többiekkel szembeni hátrányt bepótolni?
– Az egyetem beírásakor gyakorlatilag nem is használtam aktívan a szerb nyelvet, csak passzív nyelvtudással rendelkeztem. Azért is választottam Újvidéket, hogy megtanuljam, anyanyelvi szinten elsajátítsam. A nyelvi akadályt nem úgy kell elképzelni, hogy szinte lehetetlen idegen nyelven tanulni, hiszen a pár havi szótárforgatás, a folyamatosan két nyelven történő gondolkodás az esetemben fél éven belül meghozta a gyümölcsét, már könnyebb volt szerb szakirodalomból tanulni, mint magyarból. Az, hogy mi szerb nyelven tanulunk, “egy plusz egyes” grátisz csomagot biztosít, hiszen amit megtanulsz szerbül, azt tudod magyarul, s tulajdonképpen két embert fogsz érni. Ez az előny sehogy máshogy nem szerezhető meg.
A Korhecz Rékával készült interjút teljes terjedelmében a Családi Kör hetilap július elsején megjelenő számában olvashatják.
Korhecz Réka a június 28-án átvett Matica srpska-díjával (Fotó: magánrachívum)
