Az Egyesült Államok Irán elleni katonai fellépése nem a konfliktus lezárását, hanem annak kiszélesedését vetíti előre – állítja Thomas Countryman volt amerikai külügyi tisztviselő. A tapasztalt diplomata szerint Washington döntése stratégiai, jogi és politikai szempontból is komoly kérdéseket vet fel, miközben a Közel-Kelet egy újabb, nehezen kontrollálható eszkaláció küszöbére sodródhat.
A volt diplomata az N1-nek adott interjúban a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban elmondta, Irán nem marad válasz nélkül, annak ellenére, hogy Irán katonai képességei korlátozottabbak az Egyesült Államokénál, viszont rendelkezik olyan eszközökkel és regionális befolyással, amelyek révén közvetett módon is képes válaszcsapásra.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A volt diplomata arra figyelmeztet: a konfliktus könnyen több frontossá válhat, különösen akkor, ha Irán szövetségesein vagy regionális proxy-erőin keresztül reagál. Ez nemcsak a Közel-Kelet stabilitását veszélyezteti, hanem az amerikai erők és szövetségesek biztonságát is.
Irán amerikai támaszpontok elleni támadásokkal válaszolt, robbanások voltak Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban, sőt rakéták csapódtak be Izraelben és Cipruson is. Countryman szerint Irán folytatja a megtorlást, mégpedig az általa kiválasztott időben és helyszínen. Ez nyilvánvaló célpontokat is érint majd, de olyanokat is, amelyekre talán nem számítanánk.
„Nem feltétlenül számítottam volna Ciprus elleni támadásra. Úgy vélem azonban, hogy az iráni logika szerint ez az amerikai támadás addig nem ér véget, amíg Európa is be nem kapcsolódik. Az európaiaknak látniuk kell – Irán értelmezésében –, hogy nem elegendő hallgatni, amikor az Egyesült Államok saját döntése alapján indít háborút. Nem osztom az iráni álláspontot, és nincs bennem szimpátia az iráni rezsim iránt, de megpróbálom elmagyarázni, hogyan látják ők a világot. Jelenleg rendkívül kevés lehetőség áll előttük”.
Irán továbbra is azt állítja, hogy nem a szomszédos országokat támadja, hanem kizárólag az amerikai bázisokhoz köthető célpontokat, noha szállodák és lakóépületek találatáról is érkeztek hírek. Úgy tűnhet ebben a pillanatban, hogy Irán teljesen elszigetelődik, még az arab országoktól is.
Az elemző ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, Iránnak korábban sem volt sok barátja. A szíriai rezsim megbukott. Oroszország – tekintettel a saját, Ukrajna elleni agressziós háborújára – nincs abban a helyzetben, hogy érdemben segítse Iránt. Úgy gondolja, Kína sem kíván belekeveredni. Szerinte nehéz megmondani, hol találhat Irán barátokat vagy szövetségeseket, de ugyanez az Egyesült Államokra is igaz.
Jogi és nemzetközi kérdések
A volt tisztviselő szerint az amerikai fellépés nemzetközi jogi alapja is vitatható. Amennyiben nem bizonyítható a közvetlen és azonnali fenyegetés, az önvédelemre való hivatkozás gyengül. Ez hosszabb távon alááshatja a nemzetközi normákat és precedenst teremthet más államok számára is hasonló lépések igazolására. Countryman szerint nem biztos, hogy Washingtonban bárki is feltette-e azt a kérdést, amelyet minden háború előtt fel kell tenni: hogyan ér ez véget, hiszen az USA egy olyan, saját döntés alapján indított háborúba lépett, amely az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog szerint jogellenes, amely indokolatlan és meggondolatlan, sőt az amerikaiak által nem is támogatott.
Countryman úgy véli, a diplomáciai csatornák megszakítása különösen kockázatos. A tárgyalások hiánya növeli a félreértések és a nem szándékolt eszkaláció esélyét, miközben csökkenti a válságkezelés mozgásterét.
Nincs bizonyíték közvetlen nukleáris fenyegetésre
Countryman egyik legélesebb kritikája az indoklásra vonatkozik. Véleménye szerint nincs nyilvánosan ismert bizonyíték arra, hogy Irán közvetlen és azonnali nukleáris fenyegetést jelentett volna az Egyesült Államokra.
E ponton párhuzamot von a 2003-as iraki háborúval, amikor a tömegpusztító fegyverekre hivatkozva indított katonai akció később megalapozatlannak bizonyult. Bár hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet nem azonos az akkori körülményekkel, a döntéshozatali logika és a bizonyítékok átláthatósága szerinte hasonló aggodalmakat vet fel.
Stratégiai zsákutca?
Az elemzés szerint a katonai csapások rövid távon demonstrálhatják az amerikai erőt, ám nem kínálnak fenntartható politikai megoldást. Irán belpolitikai dinamikája ráadásul megerősítheti a keményvonalas szereplőket, akik a konfrontációt részesítik előnyben a tárgyalásokkal szemben.
Countryman arra is rámutat, hogy a konfliktus kimenetele nem pusztán katonai kérdés. A régióban fennálló törékeny egyensúly, az energiaellátás biztonsága, valamint a globális nagyhatalmi versengés mind olyan tényezők, amelyek tovább bonyolítják a helyzetet.
Hogyan érhet véget?
A volt diplomata szerint a konfliktus végkimenetele jelenleg kiszámíthatatlan. Egy korlátozott katonai akció gyors lezárása csak akkor képzelhető el, ha mindkét fél tudatosan kerüli a további eszkalációt. Ugyanakkor a kölcsönös presztízsveszteség és a belpolitikai nyomás ezt megnehezítheti.
Countryman összegzése szerint a katonai megoldás önmagában nem képes kezelni az iráni nukleáris program és a regionális hatalmi versengés alapvető problémáit. Tartós rendezés csak diplomáciai úton képzelhető el – még akkor is, ha a jelenlegi légkörben ennek esélye csekélynek tűnik.
A kérdés így nem csupán az, hogy ki nyer egy-egy csatát, hanem az, hogy sikerül-e elkerülni egy újabb, elhúzódó közel-keleti konfliktust, amelynek következményei messze túlmutatnak a régión.
Fotó: Beta/AP
