Nagy a széthúzás a faluban és ezt nagyon nagy hátránynak tartja Kopasz Etelka, a Felsőhegyi Népdalbarátok Klubjának elnöke, akik az elmúlt hetekben nyolc helyi gyermeket tanítottak meg citerázni. A fiatalok nagyon nyitottak voltak, de sokan közülük semmilyen hagyományápolásról nem szereztek eddig tapasztalatot, mondja. Etelka szerint ez nagy hiányosság és tenni kellene ellene, hiszen akinek nincs múltja, jövője sincs.

— 2004-ben alakultunk, de jómagam harminc évre visszamenőleg vagyok hagyományápoló. Citerázással kezdtem annak idején, édesapám Györe István jóvoltából, aki foglalkozott a falu gyerekeivel és felnőttekkel is, továbbá a férfikórus megalapítása is az ő nevéhez kötődik. Ő vezette a népdalbarátok csoportot, és a zentai Délibáb megalakításában ugyanígy volt szerepe, ahol három generáció énekelt együtt: édesapám én és a fiam. Amikor 2000-ben kiköltöztünk Felsőhegyre, a Györe család külön csoporttal lépett fel mindenhol, a hagyományápoláson, a kézi aratáson is részt vettünk. Hatalmas jelentősége volt ennek és nagy szerepe édesapámnak, aki át tudta adni a generációknak a hagyományokat. Most én ezt a férjemmel művelem tovább, mesélte Etelka.

Édesapja halála után 2010-ben átvette a csoport vezetését, azóta minden évben részt vesznek a Durindón. Jelenleg 8-12 személy van állandóan tagként a kórusban, ugyanis ha be is vonják a fiatalokat, sokan elmennek iskolába aztán és nehéz megszervezni a próbákat.

— A Csoóri pályázatnak köszönhetően újultunk citerákkal, cipőkkel és oktatást is tudtunk szervezni, nyolc gyereket tanítottunk meg citerázni a nyáron. Nagyon lelkesek voltak. Kicsit félek a szeptemberi újraindulástól, de nagyon remélem, hogy a kevés létszámú gyerekből is csak marad utánpótlás. Minden évben megrendezésre kerül a Népzenei Találkozó, ami tavaly elmaradt a járvány miatt, de reméljük, hogy októberben kapunk támogatást és meg tudjuk szervezni, hiszen minden évben mintegy 150 részvevője van ennek a rendezvénynek.

Etelka azt mondja, a legnagyobb gondnak azt látja Felsőhegyen, hogy nincs összetartás.

— Széthullott a falu és nagyon félek, hogy a nem összetartás miatt a gyerekek sem úgy indulnak neki a kultúréletnek és hagyományápolásnak, ahogy mi annakidején. Akármilyen kicsi közösség, ha összefogunk, akkor egy pici pislákoló láng elvisz minket a jövőbe. Mert, ha nincsenek hagyományaink, akkor nincs jövőnk se, mert ezek az alapjai, hogy az embernek legyenek emlékei és át tudjuk azokat adni. A gyerekek pedig nyitottak. Olyan nehezen indult a citeracsoport is, de aztán annyira kedvet kaptak a gyerekek. Odahaza nem is hallják már  ezeket a dolgokat, elszakítja őket a technika, ez pedig a mi szégyenünk, tette hozzá a Népdalbarátok Klubjának elnöke.

Az elmúlt négy évben a Népdalbarátok az Önkéntes Központtal és a Nyugdíjasok vezetőjével, Farkas Klárával összefogva, nagyon sokat tett a közösségért: felújították a közösségi házat, ami most méltó helye a három szerveződésnek, amely próbálja összefogni a falu apraját és nagyját.