A Fülöp-szigetek politikája abszurd színházzá vált: a jelenlegi elnök saját lánya alelnöke lenne, de elnöki felhatalmazással. Kabulban abszurd volt a hatalomátvétel könnyedsége. Németországban is a felhatalmazásért küzdenek a kancellárjelöltek: ám egyre többen gondolják, hogy egyik jelölt sem érdemel bizalmat. A héten is átlapoztuk a világsajtót, és kiválogattuk a legérdekesebb híreket.

Abszurd színház

Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek elnöke a jövő évi választásokon már nem indulhat jelenlegi tisztségéért, ezért az alelnöki posztot szeretné megszerezni. A Manila Times napilap a Fülöp-szigetek politikája „abszurd színházzá” vált:
„Duterte beismerte, hogy fáradt és elhasználódott – és most mégis az alelnöki posztért indul. Még furcsább, hogy Duterte azzal indokolta a döntését, hogy biztosítani kívánja a bűnözés elleni harc folyamatosságát – ez azonban nem tartozik az alelnök hatáskörébe. Végül, de nem utolsó sorban valószínűleg elfelejtette, hogy az alelnököt a vele szemben ellenséges elnök könnyen figyelmen kívül hagyhatja – ahogy Duterte sem tisztelte az alelnökét.”

Bush-háború(k), Biden-béke

„Joe Biden üzenete a kabuli merénylőknek úgy hangzott, mint azok a szavak, amelyekkel George Bush válaszolt a 2001. szeptember 11-i támadásokra: »Üldözni fogunk benneteket«”, írja a De Standaard napilap, majd így folytatja:

„Bush akkor rémülettel nézett körül, Biden most fáradt szemmel. Két évtizednyi iraki és afganisztáni hadviselés után szertefoszlott minden illúzió arról, hogy mit érhet el az USA az elsöprő katonai dominanciájával.”

Az Élet és Irodalom tolsztoji csomagolásban tálalja Joe Bident:

„Két évtizedes háború alatt az Egyesült Államok közel százmilliárd dollárt költött az afgán hadsereg, légierő és a különleges katonai egységek létrehozására, modern fegyverekkel való felszerelésére és kiképzésére. Ezt fejelték meg a szövetséges NATO-államok méretes támogatásai (hetvenmillió dollár csupán 2021 első felében).

Ezzel szemben állt a tálibok maximum nyolcvanezerre becsült, jórészt Kalasnyikov AK-47-eseket használó, szedett-vedett serege, amely rendkívül rövid idő alatt győzött a kártyavárként összeomló afgán hadsereggel szemben.

Amelyről néhány héttel ezelőtt mondta Joe Biden elnök, hogy még távolról sem hasonlíthatók a Saigont 1975. április 30-án villámgyorsan elfoglaló Vietkonghoz. Szerinte a Taliban »nincs egy súlycsoportban« az amerikaiak által fölépített afgán hadsereggel, azért nagyon kicsi a valószínűsége Kabul gyors lerohanásának, ami augusztus 15-én mégis bekövetkezett.”

A Washington Post a ki nem menekítettek sorsa miatt aggódik:

„Hatalmas, de nem elég magas azoknak az embereknek a száma, akiket július vége óta repülővel biztonságban kihoztak Kabulból – a hivatalos adatok szerint ez a szám 122 ezer körül forog. Ezek között van sok ezer amerikai állampolgár, de harmadik országbeli és afgán állampolgár is, akik közvetlenül az Egyesült Államok és szövetséges erőinek vagy nagykövetségeknek dolgoztak. De több ezren még nem menekültek meg, köztük sok amerikai tolmács és családtagkaik, valamint afgánok, például a civil szervezetek dolgozói és nőjogi aktivisták.”

Az El País napilap az Európai Unió belügyminisztereinek a találkozójáról ír, amelyen megtárgyalták az afganisztáni helyzet hatásait:

„Görögország kerítést emelt a határai megvédésére. Az európai önzés tobzódik: Emmanuel Macron már régebben is aggasztónak találta az esetleges újabb menekülthullámot, Sebastian Kurz pedig kijelentette, a hazájában nincsen hely a menekülteknek.”

Csak megbotránkozás ne legyen

A moszkvai Kommerszant napilap a német kancellárjelöltek – Annalena Baerbock (Zöldek), Armin Laschet (CDU/CSU) és Olaf Scholz (SPD) – televíziós vitáját elemzi:
„A tervezett három triell [azaz a három vetélytárs közötti vita] közül az első a politikai napirenden lévő minden sürgős kérdést felvetett: a járvány és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az ország társadalmi-gazdasági helyzetét és a legutóbbi eseményeket Afganisztánban. Ebben a vitában mindhárom kancellárjelölt azon volt, hogy ne botránkoztassa meg vetélytársait.”

A malmöi Skanska Dagbladet napilap így látja a német választásokat:

„Laschet olyan kevés érdeklődést vált ki a szavazókból, hogy azok szó szerint bárki mást preferálnának helyette.

Egy felmérésben a megkérdezettek 40 százaléka mondta azt, hogy nem szeretné, ha a három pályázó közül bármelyik is Angela Merkel utódja lenne.”

A Neue Zürcher Zeitung azonban teljesen más véleményen van:

„Laschet bátorságot nyújthat az Uniónak. Az észak-rajnai-vesztfáliai miniszterelnök megtette azt, amit meg kellett tennie, azonban aligha hitte volna bárki, hogy ő ezt ilyen formában fogja megtenni. Laschet élesen támadta versenytársait és elfogadta, hogy rosszindulatú mindentudónak tekintsék.”

A triell Olaszországban is érdeklődést váltott ki. A La Repubblica c. római napilap a vita afganisztáni részével is foglalkozik:

„Afganisztán lángokban áll, és ez hetek óta megosztja a [német] kormányt. A vitában elkerülhetetlen volt, hogy a konzervatív Armin Laschet ne támadja meg Olaf Scholzot […] ebben a szociáldemokraták számára trükkös kérdésben. A belpolitikai kérdés ugyanis évek óta az, hogy a Bundeswehr vásároljon-e drónokat. De többé-kevésbé ez volt az egyetlen élénk pillanat Laschet fellépésében, aki sürgősen utol akarta érni a szociáldemokrata kihívót, ám erőfeszítése eddig a legtöbb esetben sikertelen volt.”

A papa nyomában: Sara Duterte-Carpio apjával, Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnökkel (jobbról a második) vonul a vörös szőnyegen (Fotó: GMAN)