Merény, merénylet, vagyonmenekítés Fejre állt a világ, mi meg csak bámulunk – De átlapoztuk a világsajtót is

Az iráni háború okozta olajár-robbanás következményeit Amerikában néhány napra háttérbe szorította a Donald Trump elleni újabb fura állítólagos merényletkísérlet – amire éppen a Fehér Házból tudósító újságírók hagyományos gáláján került sor, a washingtoni sajtóelit jelenlétében. A biztonsági erők letartóztattak egy fegyveres férfit, aki a fővárosi Hilton szálló folyosóján futott a bálterem felé.

Az iráni atomalku diplomáciai megoldására irányuló erőfeszítések viszont ismét megtorpantak és a konok konfliktus továbbra is veszélyezteti a globális olaj- és benzinellátást. „Atomhírnek” számít a csernobili katasztrófa 40-ik évfordulója is.

III. Károly király és felesége a héten Washingtonba látogatott az Egyesült Államok függetlenségének 250-ik évfordulója alkalmából, úgyhogy Melania ismég megvillanthatta beiktatási kalapját, ami jóval nagyobb volt, mint a brit királyné fejfedője. A látogatás lényeges kérdése azonban az, hogy a király mennyire tudja elsimítani a feszült amerikai–brit kapcsolatokat. II. Erzsébet után a fia és örököse csupán a második brit uralkodó, aki felszólalhatott az amerikai Kongresszusban. Elvben politikailag semlegesnek kellene maradnia, ám kongresszusi beszédében nem kerülhette el az aktuális kérdéseket. Beszélt a NATO fontosságáról (amit Trump lefitymál), a hatalmi ágak szétválasztásának jelentőségéről (amit Trump semmibe vesz), az Ukrajnának nyújtandó segítség szükségességéről (amit Trump leállított), a klímaváltozás veszélyeiről (amit Trump álhírnek tart), valamint a sokszínű társadalom előnyeiről (amit Trump drasztikusan elutasít). Csupa olyan témáról, amelyekkel kapcsolatban az amerikai elnök folyamatosan kritikát fogalmaz meg.

Világhír lett abból is, hogy az Orbán-rezsim oligarchái külföldre próbálják menekíteni megszerzett vagyonukat. Pár hónappal ezelőtt sokan még nem értették, hogy Mészáros Lőrinc és felesége, valamint Orbán egyik lánya miért döntött úgy, hogy kivándorolnak Amerikába. Kevesen voltak, akik úgy fogalmaztak, hogy „a patkányok hagyják el elsőként a süllyedő hajót”, a többség hitt a távozók romantikus meséiben. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Jeruzsálemig és Washingtontól Sanghajig.

Újabb merényletkísérlet

A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap ezt írja:

„Az elnök csodálatra méltó kitartással, bátorsággal és humorral kezelte a fenyegetést. Az incidens után mindössze néhány órával sajtótájékoztatót tartott, amelyben a Fehér Ház egyik szárnyának gigantikus bálteremmé alakítását szorgalmazta. Bármit is gondoljunk az elnök politikájáról, a fenyegetés kezelése példaértékű volt. Mindenkinek megvan a saját véleménye Trump elnökről, de mindannyiunknak csodálnunk kell azt az elszántságát, hogy hogyan szállt szembe potenciális merénylőivel, és megmutatta, hogy az erőszaknak nincs helye a politikai életben.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt írja erről:

„A politikai erőszak elfogadhatatlan. Egy pillanatnyi terror után, a biztonság kedvéért, mindig csábító nagyobb távolságot teremteni a politikusok és választóik között. De a hozzáférhetőség az amerikai siker egyik titka. És elengedhetetlen a megfelelő egyensúly megtalálása. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök álmukban sem gondolnának arra, hogy független újságírókkal vacsorázzanak. És az olyan őrültek, mint a 31 éves kaliforniai feltételezett támadó, megpróbálják szétszakítani a szabad társadalom varratait. De túl sok forog kockán ahhoz, hogy sikerrel járjanak.”

A londoni The Guardian című független napilap pedig ezt írja erről:

„Egy elnöknek példát kell mutatnia, és tiszteletteljes hangnemet kell fenntartania. Ehelyett Donald Trump szította a polarizációt, embertelenítő retorikát használt, és nem ítélte el a jobboldali erőszakot.”

Trump társadalmilag elfogadhatóvá tette az erőszakot. A torinóí La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap a támadást az amerikai társadalom megosztottságának tüneteként tekinti:

„Nem Trump találta fel az amerikai erőszakot. De társadalmilag elfogadhatóvá tette azt. Az áldozatszerepet ideológiává, a neheztelést választási stratégiává, a kegyetlenséget látványossággá, a bosszút kormányzati formává alakította. Trump sok republikánusnál hamarabb megértette, hogy a félelem erősebben mozgósít, mint a remény, hogy a harag erősebb törzsi kötelékeket kovácsol, mint a programok, és hogy könnyebb ellenségeket kitalálni, mint problémákat megoldani. […] A washingtoni lövöldözés nem elszigetelt eset. Ilyen tünetek voltak már és egy olyan társadalmat tükröznek, amelyben túl sokan azt tanulták meg, hogy a kegyetlenség erő, a megaláztatás szórakozás, a harag hitelesség, a gyűlölet pedig vezetés. Trump ezt nem egyedül teremtette meg. A megosztottság jóval megelőzte. Ő ezt azonban felnagyította, pénzzé tette, elbűvölővé tette és állandó lármává alakította át. Mindenekelőtt az amerikaiak millióit győzte meg arról, hogy a gonoszság legitim kormányzati stílus.

Az Egyesült Államok évtizedekig mutatta a világnak, hogyan képes demokráciát vezetni. Trump alatt azonban fennáll a veszélye annak, hogy valami sötétebbet tanítanak: hogyan veszítheti el egy demokrácia a lelkét, miközben tapsol a látványosságnak.”

Atomalku flottával vagy diplomatákkal

Az isztambuli The Star című, a kormányhoz közel álló napilap a két szövetséges, az Egyesült Államok és Izrael, valamint Irán közötti háború diplomáciai megoldására irányuló erőfeszítésekkel foglalkozik, és a következő kérdést teszi fel:

„Lesz-e második tárgyalási forduló a pakisztáni fővárosban, Iszlámábádban, vagy a tűzszünet gyakorlatilag összeomlik? Bár a tárgyalásokat hivatalosan nem törölték, gyakorlatilag felfüggesztették őket. Iszlámábádban a probléma nemcsak a nukleáris fegyverek, hanem a Hormuzi-szoros és a tengeri blokád is. Az Egyesült Államok az elmúlt napokban fokozta a nyomást az iráni hajók lefoglalásával. Teherán ezt nyíltan kalózkodásként ítéli el. Irán szerint a folyamatban lévő blokád alatti tárgyalások nem valódi tárgyalások. Irán nincs egyedül. Kína és Oroszország közvetett támogatása valóságos.”

A tajpeji Jingji Ribao című kormánypárti napilap szerint a létfontosságú hajózási útvonal folyamatos blokádja messzemenő következményekkel járhat az amerikai dollárra, a világ vezető valutájára. A lap szerint:

„… ha Irán teljes mértékben ellenőrzi a Hormuzi-szorost, akkor a globális olajkereskedelem több mint kétharmadát fogja ellenőrizni. Irán így megszabadulhat a Wall Streettől való függőségétől. Ez új lehetőségeket kínálna a kínai, orosz és európai valuták, vagy akár az arany számára is. Az Iránnal vívott háború a dollárkorszak végének kezdetét jelentheti, kivéve, ha az amerikai hadseregnek sikerül megnyernie a háborút a következő hat hónapon belül – ami jelenleg nem tűnik valószínűnek.”

A londoni Al Araby Al-Jadeed című, pártatlan pánarab hírportál és napilap elemzése szerint:

„A régióban dúló háború nyomása miatt az arab és az iszlám államok most komplex megközelítésre törekszenek. Törökország ebben NATO-tagsága és földrajzi elhelyezkedése miatt rugalmas politikai hídként működik a Nyugat felé. Egyiptom diplomáciai támogatást nyújt az Öböl-menti államokkal és Iránnal, valamint Washingtonnal és az Európai Unióval fenntartott kapcsolatain keresztül. Szaúd-Arábia ezzel szemben politikai és gazdasági súlyára támaszkodik, és szorosan együttműködik Pakisztánnal. Ezenkívül az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamainak érdekeit képviseli, ezért széles körű arab elfogadottságot élvez. Ennek a modellnek a célja, hogy számos szereplőt bevonjon és nagyon különböző erőforrásokat mozgósítson egy összetett konfliktusban, amelynek következményei túlnyúlnak a régión a nemzetközi szintre. E kezdeményezés mögött az a tudat áll, hogy a konfliktus bármilyen eszkalációja egyre katasztrofálisabb következményekkel jár majd.”

A német kormányfő úgy látja, hogy Irán megalázza az Egyesült Államokat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az amerikaiak »egészen nyilvánvalóan stratégia nélkül mentek bele ebbe a háborúba« – mondta Merz egy diákokkal tartott panelbeszélgetésen a Sauerland régióbeli Marsbergben. Irán erősebb a vártnál, és az amerikaiaknak »nincs igazán meggyőző stratégiájuk« a tárgyalásokra – mondta a CDU politikusa. És hozzátette: »Egy egész nemzetet aláz meg az iráni vezetés.« Aznap este a CDU/CSU parlamenti csoport berlini zárt ülésén Merz azt mondta, hogy »most kiábrándult« Iránnal kapcsolatban. Az Egyesült Államok és Izrael azt feltételezte, hogy »ez a probléma« néhány napon belül megoldódik. »És ma el kell ismernünk, hogy nem oldódott meg.«

Adis Ahmetović, az SPD külpolitikai szóvivője osztja Merz értékelését. »Az amerikai kormány rosszul számolt« – mondta Ahmetović a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. »Trump saját hatalmi politikájának romjaival néz szembe.« Káoszba taszította a Közel-Keletet és megkárosította a nyugati szövetséget. A CDU/CSU parlamenti csoport külpolitikai szakértői azonban békülékenyebb hangvételre törekedtek. Jürgen Hardt (CDU), a csoport külpolitikai szóvivője azt szeretné, ha a kancellár kijelentéseit az Egyesült Államoknak szóló biztosítékként értelmeznék: Németország továbbra is Amerika mellett áll »a terrorizmus és Irán nukleáris fegyverkezése elleni küzdelemben«. Hardt a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak ezt nyilatkozta: »Az Egyesült Államok számára kedvezőtlen tárgyalási pozíció nem lehet döntő tényező egy rossz megállapodásban.« Norbert Röttgen (CDU), a parlamenti csoport alelnöke kijelentette, hogy az Egyesült Államok »későn, de nem túl későn megértette, hogy Irán milyen gazdasági erőre tehet szert a Hormuzi-szoros blokádja révén«.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Irán elleni szankciók enyhítése ellen érvel, amíg az iráni vezetés változatlan elnyomja saját népét.”

III. Károly Wwashingtonban

Nagy-Britannia királya ritka, többnapos állami látogatást tesz az Egyesült Államokban. A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap arról ír, hogy ez lehet…

„… az utolsó esély a két országot 80 éve összekötő ’különleges kapcsolat’ megmentése. A jelenlegi válságot egy mélyebb elidegenedés előzi meg: a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság közös értékeit a Trump-adminisztráció feladta. Már a szabadkereskedelem iránti elkötelezettség sem egyesíti Londont és Washingtont. Az Egyesült Királyság elvesztette jelentőségét az Egyesült Államok számára. A Brexit radikálisan súlyosbította ezt a tendenciát. Bár Trump az Európai Unió nyílt ellenzője, még számára is értékes volt, hogy egy befolyásos szövetségesre számíthatott Brüsszelben. Annak ellenére, hogy a két nemzet rendkívül szoros együttműködést ápolt, az amerikaiak még csak nem is figyelmeztették a briteket az Irán elleni támadásra.”

A sanghaji Xinmin Wanbao című állami napilap azonban szkeptikus:

„Kétséges, hogy a brit királyi család csillogása elegendő lesz-e az USA és Nagy-Britannia közötti kapcsolatok helyreállításához. Az állami látogatás baklövéssel kezdődött, ugyanis az ausztrál zászlót vonták fel a brit helyett. Miután Trump amerikai elnök a közelmúltban szóbeli támadásokat intézett Starmer brit miniszterelnök ellen az iráni háborúval szembeni ellenállása miatt, ez a transzatlanti kapcsolat most mélypontra jutott. Sok múlik most azon a beszéden, amelyet a brit király az amerikai Kongresszus előtt fog elmondani. Valószínű azonban, hogy Trump rajongása a királyi család iránt az arany hintókra és a pompás bankettekre korlátozódik, így a rideg valóság valószínűleg nem fog sokat változni.”

A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap nem hiszi, hogy az állami látogatás javíthat a két ország kapcsolatán:

„Első látásra a brit–amerikai kapcsolatok stabilnak és – a királyi család amerikai fővárosba érkezését tekintve – szinte kissé elbűvölőnek is tűntek. Közelebbről megvizsgálva azonban jelentős különbségeket fedezhetünk fel a két ország világnézetében. Károly király ezt nem tudja megváltoztatni. Ez a feladat még egy uralkodó számára is túl nagy, amíg Trump van a Fehér Házban.”

A malmöi Sydsvenskan című liberális napilap is valószínűtlennek tartja a brit uralkodó erőfeszítéseinek sikerét:

„Trump csodálhatja Károly királyt, vagy inkább irigyelheti királyi pompáját. A király pedig minden bizonnyal mindent megtesz majd a két ország közötti kötelék helyreállításáért. De Trump érzelmei teljesen kiszámíthatatlanok. Ezért csak idő kérdése, hogy mikor érzi magát ismét megsértődve és csupa nagybetűvel ír újabb posztokat. Ahelyett, hogy hízelegnénk neki, inkább magára kellene hagyni őt az egyre inkább elmagányosodó Fehér Házban.”

Királyi remekmű, írja a londoni The Times című konzervatív napilap III. Károlynak az amerikai Kongresszusban tartott beszédéről:

„Egy diplomáciai mesterfogásban, amely egyszerre célozta meg a megnyugtatást és a figyelmeztetést, a király tizenkét álló ovációt kapott a politikai spektrum minden részéről történelmi jelentőségű washingtoni beszéde alatt […]. Károly azt mondta, hogy »nehéz nem érezni a történelem súlyát a vállamon«. Ez a súly még nehezebbnek érződik, mióta az Egyesült Államok elnöke világossá tette, hogy nem tartja jó szövetségesnek az Egyesült Királyságot. Miután Sir Keir Starmer határozottan kijelentette, hogy Nagy-Britannia nem fog belekeveredni az iráni háborúba, az Egyesült Államok elnöke azt mondta, hogy »nagyon csalódott« Nagy-Britanniában és más NATO-szövetségesben is. […] Bár Donald Trump a protokollnak megfelelően nem volt jelen, a beszéd nagy része látszólag közvetlenül az elnöknek szólt; a figyelmeztetés mellett békeajánlatot is tartalmazott ígéret formájában arra, hogy növelik a brit védelmi kiadásokat ahelyett, hogy az Egyesült Államokra bíznák a globális rendőri szerep költségeit.”

Orbán és szövetségesei menekülnek

Orbánék a választási vereség után sietve menekítik ki vagyonukat Magyarországról, írja a londoni Guardian című független napilap:

„A Duna-parton az Orbán Viktor-korszak végét jelző hír órákig tartó bulit indított el. Az öröm végigsöpört az egész országon, az emberek ölelkeztek és pacsiztak. Egyesek számára azonban a földcsuszamlásszerű vereség őrült rohamot indított el.

Források szerint Bécsből folyamatosan indulnak a magángépek, amelyek állítólag azoknak a zsákmányával vannak megrakodva, akiknek vagyona Orbán 16 éves hatalma alatt gyarapodott, míg mások külföldön igyekeznek befektetni vagyonukat. Eközben az Orbánhoz közel álló magas rangú személyiségek amerikai vízumlehetőségeket keresnek, abban a reményben, hogy MAGÁ-hoz köthető intézményekben találnak munkát.

Ez bepillantást enged abba a felfordulásba, ami Magyarországot hatalmába kerítette, miközben az ország Orbán uralmának végére készül. Amióta Orbán 2010-ben hatalomra került, a vezetőhöz és Fidesz pártjához közel álló szűk kör hatalmas vagyonra tett szert, részben az ország gazdasága feletti ellenőrzésüknek és az EU által finanszírozott közinfrastruktúra-szerződéseknek köszönhetően.

Magyar Péter, akinek az ellenzéki Tisza Pártja elsöprő győzelmet aratott, riadót fújt, azzal vádolva a Fideszhez kötődőket, hogy versenyfutással próbálják megvédeni vagyonukat az elszámoltathatóságtól, mielőtt kormánya május elején hivatalosan hatalomra kerül.

»Orbánhoz köthető oligarchák tízmilliárd forintokat utalnak át az Egyesült Arab Emírségekbe, az Egyesült Államokba, Uruguayba és más távoli országokba« – állította Magyar Péter szombaton a közösségi médiában. Felszólította a legfőbb ügyészt, a rendőrfőnököt és az adóhivatal vezetőjét, hogy »vegyék őrizetbe a bűnözőket«, és »ne engedjék, hogy elmeneküljenek« olyan országokba, ahol a kiadatásuk valószínűtlen.

Magyar elmondta, hogy az országot várhatóan elhagyni szándékozók között van Mészáros Lőrinc családja is, Orbán egyik legközelebbi barátja, akinek a gázszerelőből Magyarország leggazdagabb emberévé emelő pályafutását részben közbeszerzési szerződések támogatták. Mészáros cége nem reagált azonnal a megkeresésre.

»Arról is értesültem, hogy több oligarcha család már el is hagyta az országot« – tette hozzá Magyar.

A választások óta Magyar Péter többször is kijelentette: kormánya azon fog dolgozni, hogy fellépjen a korrupció és a klientúra ellen, amelyek véleménye szerint a Fidesz hatalmi éveit jellemezték. »Országunknak nincs vesztegetni való ideje. Magyarország minden tekintetben bajban van. Kirabolták, kifosztották, elárulták, eladósították és tönkretették« – mondta Magyar Péter az újságíróknak a választások másnapján. »Az EU legszegényebb és legkorruptabb országává váltunk«, hangoztatta.”

The Jerusalem Post című, angol nyelvű, közép-jobboldali napilap ezt írja:

„Orbán a tervek szerint júniusban vagy júliusban az Egyesült Államokba látogat és valószínűleg több hetet tölt majd ott, egy olyan út során, amelyet még az április 12-i választási vereség előtt tervezett – mondta egy Fideszhez köthető forrás. Orbán Viktor legidősebb lánya és veje, Tiborcz István már 2025 nyarán kiköltözött New Yorkba.”

A budapesti Népszava című baloldali naplap ezt írja erről:

„Kontinenseken átívelően járta be a sajtót, hogy az Orbán-kormány oligarchái a Fidesz választási veresége után elkezdték külföldre menekíteni a megszerzett vagyonukat. A beszámolók többsége Magyar Péter X-en közzétett bejegyzését idézi, miszerint a megbukott kabinethez köthető oligarchák már most tízmilliárdokat utalnak át az Egyesült Arab Emírségekben, az Egyesült Államokban, Uruguayban és más távoli országokban fenntartott számlákra. A leendő miniszterelnök a bejegyzésben felszólította a hazai és nemzetközi befektetőket, hogy »tartózkodjanak a maffiához köthető vagyon megszerzésétől«, ellenkező esetben a felálló Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -Védelmi Hivatal előtt kell felelniük.”

A csernobili katasztrófa 40. évfordulója

A negyven évvel ezelőtti csernobili robbanás a polgári atomenergia történetének legsúlyosabb reaktorbalesete. A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap a következőket írja:

„Radioaktív anyagok több kilométerre repültek a levegőbe, és Európa nagy részén elterjedtek. Svédországot különösen súlyosan érintette a katasztrófa. Az országot már Olof Palme miniszterelnök meggyilkolása is megrázta, és körülötte hirtelen minden szennyezett lett: bogyók, jávorszarvashús, gombák. Negyven év telt el a katasztrófa óta, és ez a katasztrófa azóta egyre inkább háttérbe szorult, sőt szinte teljesen feledésbe merült. Most az európai kormányok ismét az atomenergiára támaszkodnak. Még a bogyók és a gombák gyűjtögetése is újra megkezdődött. Amikor azonban a Sugárbiztonsági Hatóság bizonyos régiókban radioaktivitást mért, a szintek még mindig jelentősen meghaladták a határértéket – 40 évvel a csernobili katasztrófa után.”

Az Tallinn-i Postimees című, 1857-ben alapított, Észtország legolvasottabb hírforrása, érdemesnek tartja megjegyezni, hogy a katasztrófát a Szovjetunió „felszámolása” részének is tekintették:

„Radioaktív csapadék csapódott le ránk, és ezzel az ürüggyel körülbelül 5000 észt állampolgárt küldtek Csernobilba, ahol hatalmas mennyiségű sugárzásnak voltak kitéve. De a hatások túlmutattak a pusztán fizikai következményeken. A csernobili katasztrófa feltárta a Szovjetunióban uralkodó káoszt és azt, hogy az alkalmatlanság elérte a legmagasabb szinteket is. Ez hozzájárult a Szovjetunió öt évvel későbbi összeomlásához. Akkor a függetlenségi mozgalmak a balti államokban is felerősödtek.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)