A nemzetközi sajtó az elmúlt napokban rengeteget foglalkozott a német szövetségi választásokkal. Nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Amerikában is.
Európai hangok
A stockholmi Dagens Nyheter c. napilap a következőképpen foglalja össze a német szövetségi választások eredményét:
„A nagy néppártok ideje lejárt, és Németország ezzel az európai tendenciát követi. A nagy nyertes ugyan nem az SPD lett, hanem inkább az úgynevezett politikai középvonalat képviselő pártok. A CDU összeomlott, de szavazóik nem tódultak át nagy számban a jobboldali AfD-be. A baloldal is nagyot hanyatlott, az SPD, a Zöldek és az FDP viszont feljöttek.”
Az oszlói Aftenposten c. napilap, amelynek több mint egymillió olvasója van, a CDU/CSU által elszenvedett vereséget vizsgálja:
„A nagy vesztes Armin Laschet továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kancellár legyen annak érdekében, hogy Németország ne csússzon tovább balra. De ez adta a CDU-nak az eddigi legrosszabb választási eredményt. Vajon Laschet ennek ellenére is jusson a kancelláriához a Zöldek és az FDP támogatásával, akik együtt erősebbek, mint saját pártja?”
Az 1780-ben alapított Neue Zürcher Zeitung hozzáteszi:
„Nem zárható ki, hogy a CDU középtávon az olasz Democrazia Cristiana útját követi és jelentéktelenné válik. A választások utáni hangulat önhibáztató fázist sugall. Amennyiben a CDU-ban és a CSU-ban óriási kétségbeesés uralkodik el, akkor ez következik majd be: a CDU/CSU mindent meg fog próbálni, hogy kormánykoalíciót kössön a Zöldekkel és az FDP-vel, míg Laschet túl kevés bizalommal rendelkezik saját soraiban ahhoz, hogy egy ilyen „jamaicai” koalícióhoz megteremtse a szükséges belső stabilitást.”
„A németországi választások megmutatták, mennyire fontos lett a környezetvédelem” – jegyzi meg a Diario de Sevilla c. Spanyol napilap:
„Az ország Európa gazdasági és politikai mozdonya, de mindig különösen érzékeny volt az ökológiai kérdésekre is. A Zöldek jelentősen megerősödtek, de a többi párt is tett javaslatokat a választóknak a környezetvédelem témájában. Ez Spanyolországban is így lesz? Valószínűleg egyelőre nem, de talán valamikor hasonló folyamatot fogunk itt is látni. Mert egyre inkább tudatában vagyunk annak is, hogy a klímaváltozás ellen küzdeni kell.”
A varsói liberális Gazeta Wyborcza c. napilap ezt írja:
„A Zöldek és az FDP jövőbeni kormányzati részvétele azt jelenti, hogy Németország az ország modernizálása és az európai integráció elmélyítése felé halad. De mielőtt ez megtörténhetne, le kell győzni a fáradságos tárgyalási rítusokat. Angela Merkel arra a pillanatra vár, amikor valóban nyugdíjba vonulhat. Idén ez biztosan nem fog bekövetkezni.”
Az amszterdami De Volkskrant c. napilap a veszélyekre hívja fel a figyelmet:
„A szociáldemokratáknak a Zöldekben természetes kormányzó partnerük akad, de attól kell félni, hogy az FDP többször is fékezni fogja a hárompárti koalíció megalapítását. A CDU, a Zöldek és az FDP koalíciójában ezt a Zöldek tennék. Mindkét esetben egy szárnyaszegett, béna koalíció fenyeget, amelyben a partnerek semlegesítik egymást. Ez rossz Németország és rossz Európa számára is. Az EU nagy kihívásokkal néz szembe. Végre kell hajtania ambíciózus klímapolitikáját, és meg kell találnia geopolitikai helyét a világban. Erős Németország nélkül nem lesz előrelépés Európában.”
A moszkvai Rosziszkaja Gazeta c., kormánylap az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték miatt aggódik:
„Akkor is, ha figyelembe vesszük az orosz gáz iránti európai érdekeltséget, a németországi választási eredmények valódi veszélyt jelenthetnek az Északi Áramlat 2-re. A szociáldemokraták győzelme ellenére, akik az orosz projektet alapvetően támogatják, a Zöldek befolyása növekedni fog az új kormányban, és ők nem titkolják, hogy negatívan viszonyulnak a gázvezetékhez. Ha a zöldek képviselői fontos pozíciókat töltenek be a gazdasági szektorban, akkor lehetséges a gázvezeték késleltetése.”
A kijevi Ukrajina Moloda c., csaknem százezer példányban megjelenő napilap azt fontolgatja, hogy az új SPD kancellár milyen hatással lesz saját országára:
„Az SPD hagyományosan szoros kapcsolatot szorgalmaz Oroszországgal, amelynek alapja Willy Brandt kancellár Ostpolitikjában gyökerezik. Ez most némi aggodalmat kelt. Olaf Scholz lesz vajon a Gerhard Schröder 2?”
És végül a liberális, 1948 óta legnagyobb példaszámban megjelenő isztambuli Hürriyet c. napilap saját országa és Németország jövőbeli kapcsolatait elemzi:
„Schröder szociáldemokrata kancellár jóakaratú volt Törökországgal szemben. Utóda, a kereszténydemokrata Merkel viszont nem. Ő egy »kiváltságos partnerséget« ajánlott fel Ankarának az Európai Unióval. De emiatt a csatlakozási tárgyalások teljesen elvesztették lendületüket és mára gyakorlatilag teljesen leálltak. Most az SPD jelöltjének, Scholz-nak jó esélye van arra, hogy vezesse a kormányt. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy Törökországnak megnőtt az esélye arra, hogy csatlakozzon az EU-hoz. Ez nem szerepel a német pártok napirendjén.”
Amerikától Ázsiáig
A Los Angeles Times c., 1881-től megjelenő napilap vendégkommentátora hasonlóan látja a német választások eredményét. A politológus professzor szerint „jó hír”, hogy az AfD teljesítménye csupán közepes:
„A bevándorlás már nem volt a választás legfontosabb témája. Ehelyett a polgárok a nyugdíjakat, a jóléti állam jövőjét és az éghajlatot tartották a legfontosabb kérdéseknek – és ezekben a vezető pártok eltérő álláspontot képviseltek. Az egyöntetű politikai alternatívák közötti választás azt jelentette, hogy a populisták véleménye, miszerint minden »mainstream« párt egyenlő, nem bizonyult valóságosnak. Ezenkívül mind az SPD, mind a CDU ellenkező irányba hajtott, mint az európai irányzat: a szélsőjobb visszaszorítása a retorikájuk és politikájuk átvételével.”
„Alakítson stabil kormányt!” Igy szólítja fel az új német parlamentet a Yomiuri Shimbun c., Tokióban, Oszakában, Fukuokában és más japán nagyvárosban megjelenő újság, az öt legolvasottabb japán napilap egyike:
„Sikerül-e ez Scholz-nak? Próbaköve lesz ez az SPD kancellárjelöltjének és tárgyalási képességének. Egy stabil kormány megalakítása nagyon fontos, mert Németországnak, mint Európa legnagyobb gazdaságának, továbbra is nagy felelősséget kell vállalnia és vezetnie kell az EU-t. Az új kormánynak nemcsak a belpolitikára kell gondolnia, de nem szabad megfeledkeznie nemzetközi felelősségéről sem – mert rengeteg feladat várja, mint például a Kína-politika, amelyben Németország erőteljes vezetése nélkülözhetetlen.”
„A három pártból álló német kormány valószínűleg inkább a belpolitikára fog koncentrálni” – jósolja a pekingi Jiefang Ribao c. napilap:
„A Zöldek és az FDP, amelyek nem különbözhetnének jobban egymástól, keményen fognak dolgozni azon, hogy támogatóik érdekeit érvényesítsék. A leendő kancellárnak ezért gyakrabban kell majd tüzet oltania Németországban. Ezét nem tud majd sok időt fordítani az EU-ra és a külpolitikára. Ettől eltekintve Kína hamarosan bizonyos diszharmóniára számíthat Peking és Berlin között. A Zöldek és a liberálisok már a választási kampány során jelezték, hogy keményen fognak fellépni Kínával szemben.”
A tajpeji Lianhe Bao c. napilap szintén egy jövőbeli szövetségi kormány külpolitikájával foglalkozik és felteszi a kérdést:
„Vajon Tajvan hasznot húz-e majd az új német politikai helyzetből? Hagyományosan a külügyminiszter egy kis pártból jön. Tajvan profitálhat mind egy zöld, mind egy liberális külügyminiszter esetén, azért is, mivel a Zöldek korábban már élesen bírálták az emberi jogok megsértését Tibetben, Hszincsiangban és Hongkongban, és szigorúbb bánásmódra szólítottak fel Kínával szemben. Az FDP még a választási kiáltványában is lemondott az „egy Kína” politikájáról, és nyíltan támogatja azt a tényt, hogy a tajvaniak határozzák meg saját sorsukat.”
A Bundestag ülésterme az üvegkupola karzatáról szemlélve (Fotó: Pixabay)
