Nevezhetjük óvintézkedéseknek, korlátozásoknak, vagy bármilyen szabályozásnak, amit a szerbiai kormány megtett, megtesz vagy a jövőben meg kellene tennie a koronavírusjárvány visszaszorítása érdekében, de akárhogy is nevezzük, értjük, miről van szó. Azokról az intézkedésekről, amelyekről az elmúlt néhány nap nyilatkozatai alapján megállapíthatjuk, hogy letett az ország vezetése, kizárólag a vakcinák meglétére az azok fontosságára korlátozzák a nyilatkozataikat.

Dejan Ilić a Peščanik véleményportálon arról ír, hogy a járvány megjelenése óta Vladimir Gligorov több alkalommal írt az elhalálozási adatokról. Ezeket tanulmányozva teszi fel a kérdést, hogy vajon miért van az, hogy az oltakozás ellenére is több ember halhat meg idén, mint a tavalyi év során.

– Arra hívja fel a figyelmet (Gligorov – a szerk. megj.), hogy Szerbiában tavaly jelentős mértékben emelkedett az elhunytak száma az azt megelőző évek átlagához viszonyítva. Majd kiszámolta a hivatalos adatokat, amelyek a COVID-19 következtében bekövetkezett halálozásokról szólnak és összevetette az össz halálozási számmal, és kimutatta, néhány ezerrel nőtt az elhunytak száma a járványtól függetlenül. Majd két lehetséges magyarázatot vázolt fel – vagy hazudnak a hivatalos koronavírus-statisztikák vagy a járvány jelentős mértékben megnövelte az egyéb betegségek következtében bekövetkező elhalálozások számát. Az egyik magyarázat nem zárja ki a másikat, mindkettő igaz lehet. Bármi is legyen a magyarázat, első ránézésre ugyanaz állapítható meg – sokan halnak meg Szerbiában, jóval többen mint korábban. És még valami: ez elkerülhető lett volna. A végkövetkeztetés pedig így szól: Szerbiában „haláltöbblet” van.

A Központi Statisztikai Hivatal azt mondja, „haláltöbblet” tekintetében a 2021-es év még a 2020-asnál is rosszabb lesz. 2021 első 8 hónapjában 10 000 emberrel több hunyt el, mint 2020 első 8 hónapjában. Ez azt jelenti, hogy Szerbiában vakcinával többen halnak meg, mint vakcina nélkül. És ez nem minden: az elhunytak és a születések száma között több mint 40 000 a különbség az elhunytak „javára”. Ha az oltási kampányt a megfelelő módon folytatnák, ha időben bevezették volna a megfelelő intézkedéseket, és ha kitartottak volna azok betartása mellett, feltételezhetően kevesebben haltak volna meg. Ezt a feltételezést alá lehetne támasztani más országok releváns számaival. Ha végül bebizonyosodna, hogy a feltételezés igaz, akkor kimondhatnánk, hogy ki a felelős a „haláltöbbletért”.

Nem hiszem, hogy szándékos lett volna, de ennek van neve – gondatlanságból elkövetett emberölés. Értelemszerűen nem vagyok jogász. De tudok ezt-azt a hitről és a meggyőződésről. Nem kell feltétlenül, hogy bíróság legyen, képzeljünk el egy kötetlen beszélgetést. Megmutatja valaki Brnabićnak a statisztikai hivatal adatait. Megmutatja neki, hogy 2021-ben több ember hal meg, mint 2020-ban. Elmondja neki, hogy mindez a vakcina megléte ellenére történik. És megkérdezi tőle – miért nincsenek megfelelő korlátozások és, miért nem tartják tiszteletben a hatályban lévőket. Erre ő azt mondja – én nem hiszek a korlátozásokban, a vakcinában hiszek. Erre önök – rendben. Kezdjük elölről. Szerbiában az év végére 40 000 emberrel kevesebb lesz mint az év elején volt? Az adatok azt mutatják, hogy igen. Idén már 10 000 emberrel több halt meg, mint tavaly? Az adatok azt mutatják, hogy igen. 2021-ben van Szerbiának vakcinája? Van. Vakcina mellett is többen halnak meg? Igen.

Azt jelenti-e ez, hogy a vakcina nem elég a „haláltöbblet” elkerüléséhez? Mit mondana erre Brnabić? Valószínű, megismételné, hogy a vakcinában hisz, a korlátozásokban viszont nem. Lehet, hozzátenné, kételkedik az adatokban. De ha az adatokban nem is kételkedik, lehet, azok értelmezésében igen. A tények viszont makacs dolgok. Olyanok, hogy szinte nincs is szükségük külön értelmezésre. Világos, mi a lényeg – a vakcina magában nem elég. Az állam jelenlegi politikája a – találjátok fel magatokat, vagy dögöljetek meg. Brnabić azt mondaná – nem, ez nem igaz, a politika az: oltassátok be magatokat vagy dögöljetek meg. De mindkét esetben a hangsúly azon van, hogy – dögöljetek meg.

Hagyjuk most Brnabićot, nézzük, mi van Szerbia polgáraival. Szerbiában az emberek felett már 10 éve a rezsim vagy-vagy politikája uralkodik. Ennek a bináris oppozíciónak a második tagja mindig a halál. Nincs vita, nincsenek indokolt okok, nincsenek megalapozott vélemények, a halálon kívül nincs más opció. Csak a nyers fenyegetés – vagy úgy lesz, ahogy mi mondjuk, vagy végetek van. Ez a félelem (és a halál) politikája. Az idő múlásával viszont az ember hozzászokik a félelemhez (már nem fél a haláltól). Nem lehet 10 évig félelemben élni. Elbambul az ember (nem buta lesz, hanem – érzéketlen). Világok dőlnek össze körülötte, ő meg csak figyeli.

A legnagyobb kérdés – kinek a bűne ez? Hogyan lehet ennyi halállal körülvéve élni? Úgy, hogy az ember elfordítja a fejét. Úgy, hogy úgy tesz, mintha nem látná. Úgy, hogy meggyőzi magát, hogy nem hiszi el azt, amit saját szemével lát. Amikor Brnabić azt mondja, nem hisz a korlátozásokban, a vakcinában hisz, nem az oltást támogatja. Eszébe se jutott érvelni az oltások mellett. A hangsúly a hiten van. A „nem hiszem, hogy a korlátozások hasznosak lennének” kijelentés ugyanaz mintha azt mondaná „nem hiszem el, hogy ez történik”. Pedig történik, jól láthatjuk. Plusz, amikor azt mondja, nem hisz a korlátozásokban, ezért nem is vezeti be és nem is tartja tiszteletben azokat, Brnabić felhatalmaz mindenkit, aki nem hisz a vakcinákban, hogy ne oltassa be magát. Amikortól a közéletben elkezdünk a hittel érvelni – minden lehetségessé és megengedetté válik. A tények és kompetens elemzések helyett a jövőben, ha Brnabićra hallgatunk, a hitre hagyatkozunk majd.

Ha valóban támogatni akarná az oltakozást, Brnabićnak el kellene hallgatnia és hagynia kellene, hogy az orvosok és tudósok beszéljenek. Akkor viszont egy repedés keletkeznek, amelyen keresztül tények és észérvek szivárognának ki a közéletbe. Egyik is, másik is végzetes a mostani rezsim számára – írja Dejan Ilić.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken találják.

(Fotó: N1 illusztráció)