Az erdőtelepítés hozhat ugyan látványos kezdeti sikereket, főként, ha olyan idegenhonos, optimális tápanyag- és vízellátottság mellett szupergyors növekedésű fajokkal próbálkoznak, mint a manapság divatos császárfahibridek, de ha nem megfelelően kiválasztott helyen telepítenek, akkor a talaj vízkészleteit megcsapoló gyors növekedésű fafajok inkább kárt okoznak. Márpedig a talajvíz szintjének csökkenése és az elsivatagosodás egyre égetőbb probléma már Magyarországon is – írja a qubit.hu.
A Debreceni Egyetemen működő Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport eredményei szerint „azokon a területeken, ahol a klíma nem teszi lehetővé erdők kialakulását – és a közép- és kelet-európai szántókat sokszor ilyen területek feltörésével hozták létre –, az igazi jó szén-dioxid-megkötő életközösségek a gyepek” – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján szerdán megjelent ismertetőben.
A debreceni ökológusok nem magát az erdősítést gondolják ördögtől valónak: ha olyan helyen telepítenek fákat a parlagföldekre, ahol korábban, akár 6-8 ezer évvel ezelőtt még erdő állt, akkor voltaképpen csak hagyják visszatérni az élővilágot ahhoz az állapothoz, amely ott a civilizáció előretörése előtt természetesen kialakult.
A kutatók szerint a faültetés csak az egyike a lehetséges eszközöknek a klímavédelemben, de a gyeptelepítéssel gyakran még hatékonyabban és nagyobb mennyiségben lehet megkötni a szén-dioxidot, nem beszélve az ilyen növénytársulások ökológiai szerepéről.
Illusztráció: pixabay.com
