Egy iskola, ahol minden gyerekkel külön foglalkoznak Az óbecsei Bratstvo Általános és Középiskolában a diákok egyéni fejlesztésben részesülnek

Nick Vujičić gépel, telefonál és motivációs tréningeket tart. A kedves és humoros kétgyermekes családapa szerb menekült szülők gyermekeként született Ausztráliában – karok és lábak nélkül. A világ legokosabb emberének tartott brit elméleti fizikus, Stephen William Hawking (1942–2018) rendezetlen mozgásának oka az ALS, vagyis az amiotrófiás laterálszklerózis egyik válfaja volt – állapota ellenére mindig úgy nyilatkozott, hogy szerencsésnek tartja magát, és betegsége is hozzájárult a tudományos sikereihez. Ludwig van Beethoven (1770–1827) legnagyobb műveit siketen szerezte, Helen Keller (1888–1968) amerikai írónő pedig az első siket és vak diák volt, aki egyetemi diplomát szerzett, méghozzá magna cum laude minősítéssel. Rendkívülit és maradandót alkotni hatalmas kihívás, és nekik fogyatékkal is sikerült.

De ha nem válnak híresekké, a fogyatékkal élők – a testi fogyatékosok és mozgássérültek, az értelmi fogyatékosok, a hallássérültek, a beszédhibások, a látássérültek és a többiek – nem kapnak elég figyelmet. 1992 óta december 3-a a fogyatékos emberek nemzetközi napja, és az ENSZ jóvoltából minden évben ezen a napon különböző rendezvényeken próbálják felhívni a világ figyelmét a baleset, betegség vagy születési rendellenesség következtében fogyatékossá váltak problémáira. 

A világon egymilliárd ember élhet valamilyen fogyatékossággal, Szerbiában egyes források szerint 600 ezer, más források szerint 800 ezer fogyatékkal élő ember van.  Csak 13 százalékuknak van munkahelye, fizikai akadályok és/vagy anyagi okok miatt számos esetben nem férnek hozzá oktatási, szociális vagy más közintézményhez és azok szolgáltatásaihoz, és gyakran az előítéletekkel is meg kell harcolniuk. 

Azt, hogy hány gyermeket érint ez a hátrány, nem lehet tudni, de a világszerte elfogadott számítások szerint a gyerekek öt százaléka él valamilyen fogyatékkal.

Speciális iskolában speciális foglalkozások

December 3-án ünnepli az iskola napját az 1967-ben alapított óbecsei Bratstvo Általános és Középiskola, amelyben sajátos nevelési és fejlesztési igényű gyerekek tanulnak. A speciális iskola két épületébe 53 általános és 55 középiskolás jár, utóbbiak szerbül fodrásznak és kertésznek, magyarul kertésznek és péknek tanulhatnak. 

– A miénkhez hasonló iskola 100 kilométeres körzetben nincs, hozzánk Adáról, Moholról, Péterrévéről, Törökbecséről, Bácsföldvárról, Szenttamásról, Csúrogról, Nádaljáról, Turiáról is járnak diákok, elsősorban a középiskolánkba. A legtöbb diákunk a középiskola elvégzése után munkát kap, sőt olyan is akad közöttük, aki külföldön is boldogul – mondja büszkén Horváth Zoltán igazgató.

Az iskolának nem is a középiskolások, hanem az általános iskola elsőseinek a „toborzása” jelent nagy kihívást. Bár több év kihagyás után – köszönhetően az óvodákban tartott fejlesztő óráknak is – az idén megint lettek elsőseik (összesen nyolc), ezt a harcot minden évben meg kell vívniuk, amit külön nehezít a tipikus iskolák között folytatott ádáz harc a diákokért. Pedig ebben az iskolában a különböző fejlődési rendellenességgel élő vagy szociálisan hátrányos helyzetű ép gyerekekkel szakemberek foglalkoznak a tanórákon, kis (4-5 fős) osztályokban.

– A közös tanórák mellett a legtöbb diákunk egyéni fejlesztésben is részesül, ami azt jelenti, hogy a gyógypedagógusaink – oligofrenológusok, logopédusok, fejlesztő szakemberek, reedukátorok, tiflológus és szomatopedagógus – külön, individuális órákon is foglalkoznak a gyerekekkel. Ez azért fontos, mert csak így tudnak a gyerekek megfelelőképpen fejlődni. A gyógypedagógiai csapatunk a tipikus iskolákat is támogatja, bár a jelenlegi létszámmal nem tudunk minden igényt kielégíteni – tudtuk meg Kurczinák Kiss Szilviától, az iskola gyógypedagógusától, logopédusától.

Az online oktatás óriási kihívást jelentett ebben az iskolában.

– Nagyon sok diák nehéz szociális körülmények között él, náluk nincs számítógép, internetkapcsolat. A vidéki diákoknak a kinyomtatott feladatokat postán küldtük, a helybéliekhez pedig házhoz vittük, és a szülők visszahozták – a mi diákjainkkal csak így működhetett a távoktatás. A munkákban ez egy egész évnyi kiesést jelentett, mert ezeknek a gyerekeknek egyrészt az átlagnál rosszabb a memóriája, másrészt a testi fogyatékosságokat heti rendszerességgel kell fejleszteni ahhoz, hogy eredménye legyen, de ez ezekben a hónapokban elmaradt – mondja Szilvia.

Inklúzió: törvény van, erőforrás nincs

2009. szeptember 1-én vezették be Szerbiában az inklúziós oktatást – ennek keretében a fogyatékos gyermekek egy része a speciális iskolák helyett a többségi iskolákban tanulhat. A szakemberek szerint a szerbiai inklúziós törvény és a szabályzatok összhangban vannak ugyan a nemzetközi dokumentumokkal, de a törvényi háttér és a gyakorlati megvalósítás között diszkrepancia tapasztalható.

– A fogyatékosokkal foglalkozó, tipikus iskolákban dolgozó kollégáknak alkalmazkodniuk kell az inklúziós oktatási rendszerhez, de azok, akiket a tanulmányaik során korábban a normál populációra készítettek föl, nem biztos, hogy könnyen tudnak egyéni fejlesztési tervet írni, a szülővel szakmailag felvértezve közreműködni, speciális feladatlapokat készíteni úgy, hogy mindeközben a többi tanulót se hanyagolják el. Ez a fajta integráció nem jelent minden gyermek számára megfelelő megoldást, inkább az iskolába induló gyermek kognitív, szociális és emocionális kompetenciái alapján kellene iskolát választani. Egyes szülők nem fogadják el a szakemberek ajánlásait, ha a mi iskolánkat javasolják, pedig ők a gyerek érdekeit és szükségleteit tartják szem előtt. Az érintett szülők 95 százaléka a tipikus iskolába íratja be a gyerekét, ahol a tanítók, tanárok erre nincsenek felkészülve. Ezek a pedagógusok tőlünk várnak és kapnak is segítséget, ha van rá erőforrásunk, de a nehézségeikről nyíltan mégsem fognak beszélni – véli az igazgató.

A pedagógusok munkáját pedagógiai asszisztenseknek kellene segíteniük, de erre nincs pénz.

– Ilyen asszisztens kellene minden tipikus iskola olyan osztályába, ahol van fogyatékos gyerek, de minimum minden iskolának kellene foglalkoztatnia egy gyógypedagógust. A legjobb helye mégis nálunk lenne ezeknek a gyerekeknek, akik az esetek zömében egyáltalán nem találják föl magukat a tipikus iskolákban, sok esetben pedig a többiek számára zavarónak is bizonyul a jelenlétük. Amikor később egy ilyen gyerek hozzánk kerül, egészen kinyílik – állítja Szilvia.

Betartott ígéretek és be nem váltott lehetőségek

Tavaly februárban egy új, háromüléses kombit kapott ajándékba az óbecsei Szociális Védelmi Központ. A 27,5 ezer euró értékű járművet az Európai Unió támogatásával sikerült megvásárolni. Ivona Božović, a Szociális Védelmi Központ igazgatója akkor elmondta: a mozgáskorlátozottak számára rámpával is felszerelt kombit elsősorban a szociális szolgáltatások igénybe vevői és a testi fogyatékossággal élő személyek fogják használni. A Bratstvo iskola diákjait továbbra is a Bečejprevoz járművei szállítják, abba viszont nem minden kerekesszék szállítható. Az új, speciális jármű előnyeivel az iskola egyelőre nem tudott élni.

Személyi kísérőt január óta a Naša čuvarkuća szolgáltató biztosít azok mellé a gyerekek mellé, akiknek a szülei ezt igénylik. Jelenleg 20 személyi kísérőt alkalmaznak, kettő gyerek pedig várólistán van – az iskola szerint valójában ennél jóval többre is szükség lenne, de erre sincs pénz.

Másra viszont egyéb forrásokból jutott támogatás: az elmúlt két évben összesen 3,5 millió dinárral segítette a Magyar Nemzeti Tanács ennek az iskolának az eszközbeszerzéseit, a tartományi oktatási titkárság támogatásával a központi iskolaépület nyílászáróit is kicserélik – ha a többi tervüket is sikerül megvalósítaniuk, az iskola Dositej utcai épületére rá sem lehet majd ismerni. A tanintézménynek a Đura Jakšić utcában is működik egy borzasztóan rossz állapotban lévő épülete, de az ígéretek szerint a közeljövőben az is átesik majd egy teljes felújításon.

Kurczinák Kiss Szilvia foglalkozást tart a Than Emlékházban (Fotók: magánarchívum)