Egy levél várt minket a postaládában. A párom hozta be, mielőtt indult dolgozni, s az ajtóban állva hangsúlyozta, hogy levelet kaptam. Csodálkozva néztem rá, nyugtázva, rendben, majd mindjárt megnézem, de ő, mintha a reakciómat várná, továbbra is állt a bejáratban.
Mivel egyébként is egy izgága, kíváncsi típus vagyok, felpattantam a számítógép elől és odamentem megnézni, mi is az.
Egy minisztériumtól érkezett a levél, benne egy semmitmondó válasszal, de egy borzasztóan sáros borítékba csomagolva. A boríték mellett pedig egy kézzel írott levél, amelyen a következő szöveg áll:
„Elnézést kérek, amiért a levél piszkos. Leestem a kerékpárról, a levél pedig beleesett a sárba. A postás”
Elérzékenyülve néztünk egymásra a párommal. A fiam egészen megsajnálta a postást, és csak sorjáztak a kérdései: miért nem autóval hordják a leveleket ebben a hidegben, hogyan tudott biciklizni ezen a jeges úton…
A kérdéseire válaszolni ugyan nem tudtam, hiszen mit is mondhatnék…
A postásnak viszont üzenem: Semmi baj, nem haragszom! Remélem nem esett baja!
