Ha sokszor megismételjük ugyanazt a kijelentést, az attól még nem lesz valóság. A gazdasági tigrisre vonatkozó megállapítás az egyik ilyen, amit nagy előszeretettel használ a szerbiai államvezetés. Mondhatjuk naphosszat, hogy komoly és világviszonylatban is kiemelkedő eredményt produkál az ország gazdasága, meg az átlagfizetésre vonatkozó statisztikák is csodákra képesek, de ha a pénztárcánkba nézünk, akkor már más képet látunk.

Egy másik ilyen, igen sokszor hallható bejelentés az, amely szerint Aleksandar Vučić államfő ellen merénylet készül. Ez nem pontosan az, ami a gazdasági (jó)létünket firtató kijelentés, de gyakran elhangzik. Ez már inkább a farkast kiálltunk kategória, nagyon komoly téma, de ha havonta újabb és újabb nevek kerülnek elő, bizonyítékok nélkül, akkor egy idő után már nem kapja fel az ember a fejét egy ilyen hír hallatán.

Vlada Živanović a Danas napilapnak írt jegyzetében listázta az eddigi Vučić elleni merényleteket.

„Az Europol sürgős jelzéssel továbbította az információt, amelyet az Európai Unió egyik tagjától kapott és amely szerint Vučić elleni merénylet készül”, jelentette ki Ana Brnabić a Prva tévének, külön kihangsúlyozva az Europol és sürgős szavakat.

Valószínűleg ezért most nekünk komolyan kellene vennünk azt, hogy az elnök ez alkalommal valóban veszélyben van, a már lassan hagyományosnak nevezhető havi merényletbejelentések után.

Ezután a miniszterelnök valami kifejezetten felkavarót mondott, azt, hogy „meg kell akadályozni, hogy azok az emberek (Radoje Zvicer és a többi összeesküvő) belépjenek Szerbiába”, ugyanis ő „nem hisz a testőrökben”, mert úgy érzi, „ha ölni akartok, valakit meg tudtok ölni”.

Arra már nem válaszolt, hogy akkor mi a szerepük a hazai biztonsági szolgálatoknak, igaz, nem is kérdezett tőle ilyet a műsorvezető.

Az államfőt érintő újabb merényletveszélyt a közvélemény egy része úgy fogadta mint akármelyik másik hétköznapi hírt. A közösségi médiában az olyan kommentárok voltak túlsúlyban, amelyek szerint „ez az 1543. merénylet”, valamint hogy az elnök „megelőzte a merénylőket, amikor bejelentette, hogy felköti magát egy csillárra”.

Ez nem meglepő, ha visszaemlékezünk a fegyverekre Jajinciben, a belvili épületben – ahol az elnöknek lakása van – elhelyezett bombára, a topčideri csillagnak nevezett körforgalomban történt „driftelésre”, ami az elnök házának közelében van (valószínűleg a Bokeljka villáról van szó), a Stefan Nemanja szobor leleplezésekor tervezett merényletre, a Belivuk bunkeréből előkerült puskára, amely épp az elnöknek volt előkészítve, valamint az ellenzék számtalan kísérletére, hogy szívrohammal végezzen vele.

Azzal, hogy állandóan farkast kiáltanak, olyan helyzetbe kerültünk, hogy esélyünk sincs megállapítani, hogy ezúttal létezik-e farkas, bármennyire is hivatkozik az Europol integritására Ana Brnabić. Egy olyan országnak pedig, amely kevesebb mint két évtizede egy merényletben veszítette el magasrangú vezetőjét, nem lenne szabad így játszadoznia az elnök halálával.

Ezért haladó testvéreim, a legőszintébben kérlek benneteket, hogy hagyjatok fel ezzel a heves és már-már perverz, időszakosan ismétlődő bejelentéssel, hogy most ölik meg a főnökötöket, és hagyjátok, hogy a biztonsági szolgálatok szakemberei végezzék a dolgukat és ők mérjék fel, mikor fontos egy ilyen információt tudatni a közvéleménnyel, és hogy azt milyen módon kell megtenni. Ellenkező esetben beleesünk az álhírek örvényébe, amelyből nehezen lehet kijutni. Feltéve ha valakinek nem épp ez a célja, hogy végül valóban megjelenjen a farkas az elcsatangolt juhok között – írja Živanović.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.

(Fotó: Pixabay illusztráció)