Továbbra is az Ukrajna elleni orosz agresszióval és a kötődő témákkal találkoztunk a heti világsajtóban Londontól Frankfurton át Budapestig, valamint Torinótól Stockholmig.
A háború igazi oka
Ezt a kérdést vizsgálja a budapesti Élet és Irodalom (ÉS) című irodalmi és politikai hetilap:
„Most, miután megkezdődött ez a pusztító háború, bal- és jobboldali széplelkek telesírták zsebkendőjüket, és szétkürtölték a világhálón, hogy a »Nyugat« is hibás (sőt, egyesek szerint a Nyugat a Főhibás), mert (1) megszegték Gorbacsovnak adott szavukat, hogy Ukrajna és a többi volt szovjet tagállam sohasem lehet a NATO tagja, és (2) ha ilyen ígéret nem hangzott el, akkor miért nem, azaz miért nem adtak garanciát Putyinnak arra, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, mert akkor elkerülhető lett volna ez a borzalom. Muszáj elmondani, hogy a háborúnak az égadta világon semmi köze nincs Ukrajna feltételezett NATO-tagságához, így Oroszország katonai körbezárásához sem.”
Putyin nem hagyja abba
A stockholmi Svenska Dagbladet című liberális-konzervatív napilap a lehetséges forgatókönyveket elemzi:
„Minél tovább tart a háború, annál rosszabb helyzetbe kerül Putyin, de Ukrajna ennek ellenére is óriási szenvedés áldozata lesz. Két különböző végkifejlet tűnik lehetségesnek. Az egyik, hogy Putyin teljesen lebombázza Ukrajnát. A másik, hogy néhány épeszűbb orosz erő megállítja az atrocitásait. De fogalmunk sincs, hogy ezek az erők képesek-e cselekedni. A Nyugat pénzügyi szankciói rendkívül kemények és hatékonyak. A londoni orosz részvények két hét alatt 98 százalékot veszítettek értékükből. A rubel nagyot zuhant, ami magas inflációt és jelentős gazdasági visszaesést fog eredményezni. A helyzet már most rosszabbnak tűnik, mint 1998-ban volt, amikor egy héten belül menesztették a kormányt. Gyors politikai változásokra nem számíthatunk, a kérdés azonban az, hogy Putyin elkerülheti-e a felelősségre vonást. Önmaga védelmére tiszta sztálinista módszerekhez folyamodhat, amit manapság nem is zárhatunk ki teljesen.”
Tétova francia kivonulás
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint elsősorban az angolszász vállalatok búcsúznak Oroszországtól. Franciaország gazdasága ezzel szemben továbbra is rendkívül lojális ehhez az országhoz:
„Shell, Disney, Ikea, Generali – egyre hosszabb az oroszországi tevékenységüket felfüggesztő nyugati cégek listája. De ismert francia cégnevek alig vannak köztük. Múlt péntekig egyetlen francia nagyvállalat sem jelentette be kivonulását Oroszországból.
A jeget a Hermès törte meg. Nyolc nappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, a párizsi székhelyű, luxustermékeket gyártó cég bejelentette, hogy bezárja három oroszországi üzletét és felfüggeszti az országban folytatott minden kereskedelmi tevékenységét. A közlemény azonban tartalmazza az »ideiglenesen« kiegészítést. Vagyis nem tervezik a végső távozást Oroszországból. Hasonlóan nyilatkoztak más luxuscégek is, mint például a Kering, a Chanel és a piacvezető LVMH, amely olyan márkákról ismert, mint a Louis Vuitton és a Bulgari. De ők is csak oroszországi butikjaik »ideiglenes« bezárását jelentették be. […]
A Michelin még nem tervezi az ottani termelés felfüggesztését. Ez a francia vállalatok emblematikus bánásmódját tükrözi Oroszországgal szemben. A francia vállalatok mintegy 160 ezer embert foglalkoztatnak ebben az országban, amivel a gazdasági kamara szerint a legnagyobb külföldi munkaadók. A CAC (Cotation Assistée en Continu – ami viszonyítási alapot jelent a francia tőzsdén) listáján az első 40 vállalat közül 35 tevékenykedik Oroszországban, többek között a Société Générale nevű nagybank, amely a Rosbankkal, az ország egyik legnagyobb hitelintézetével működik együtt, a Renault autógyár pedig az egyik hagyományos orosz márka, a Lada birtokosa. Ami a közvetlen befektetéseket illeti, évek óta a franciák tartják a vezető pozíciókat. A francia Decathlon sportszerkereskedő 60 üzlettel rendelkezik Oroszországban, az Auchan kiskereskedő pedig több mint 300 üzlettel. Egészen a közelmúltig különösen a moszkvai nagyvárosi régióba áramlott sok francia tőke. Ez magyarázza a befektetések felfüggesztésével szembeni vonakodást.
Az angol Total Energies energiavállalat az […] új beruházásokat is »csak« felfüggesztette. Számukra Oroszország fontosabb, mint az olyan versenytársak számára, mint a BP, a Shell és az Exxon, amelyek bejelentették, hogy távoznak az országból. Az ottani műveletek a Total Energies olaj- és gáztermelésének egyötödét teszik ki, és a vasfüggöny leomlása óta a cég milliárdokat fektetett be orosz vezetékekbe, olaj- és gázmezőkbe. A franciák ennek ellenére még mindig csaknem 20 százalékos részesedéssel rendelkeznek a Novatek orosz gázóriásban.”
Az orosz gazdaság bajba került
A torinói La Stampa, az egyik legrégibb olasz napilap a nyugati szankciók hatását vizsgálja az orosz gazdaságra:
„A Visa, a Mastercard és az American Express kivonul Oroszországból, az orosz kormány pedig a készpénz használatára kényszeríti azokat, akik eddig VPN-hitelkártyákkal (Virtual Private Network – virtuális magánhálózat, ami garantálja a biztonságos internetkapcsolatot a hálózatra csatlakozottak számára) fizettek. […] De az internet használata sem tarthat sokáig: még mielőtt a Kreml végleg ellehetetlenítené a működésüket, a nagy szoftver- és hardvergyártók a Microsofttól a Nvidiáig saját maguk vonják meg szolgáltatásaikat az orosz vásárlóktól. […] A Szovjetunió iránt nosztalgiázók most visszatérhetnek a régi időkbe: miközben Putyin atombomba bevetésével fenyegetőzik, az orosz gazdaságra már rá is esett egy bomba, ami ezt a gazdaságot 30 évvel, de talán még hosszabb időre is visszavetheti. Az oroszok ugyanis 1991 óta megszokták, hogy a boltok tele vannak, ami a globalizáció gyümölcse, és amit a kőolaj- és gázbevételeknek köszönhetnek.”
Az egész világ – kivéve Orbán Viktort – elítélte az ukrán atomerőmű elleni támadást
Erre a budapesti Népszava című baloldali napilap figyelt fel:
„A nyugati vezetők szinte egyhangúlag elítélték az Európa legnagyobb atomerőműve elleni orosz hadműveleteket, ám nem tettek eleget Zelenszkij kérésének, aki a nukleáris veszélyre hivatkozva újra repüléstilalmi övezet létesítését szorgalmazta. A NATO tagállamok külügyminiszterei Brüsszelben tartott rendkívüli tanácskozásukon napirendre vették, de végül elvetették az ötletet. »Nem vagyunk részesei ennek a konfliktusnak«, jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Elmondta: az észak-atlanti szövetség felelőssége megakadályozni, hogy a háború Ukrajna határain kívülre is átterjedjen, mert az még veszélyesebb, még pusztítóbb lenne, és még több emberi szenvedést okozna.
[…] Az EU-ban továbbra is hazánk látszik a leggyengébb láncszemnek. Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott szokásos pénteki interjújában a szankciókat kétélű fegyvernek nevezte és hatástalanságukat bizonygatta, és egyáltalán nem hozta szóba az Európa legnagyobb atomerőműve elleni ostromot. Ostorozta az ellenzéki összefogást, amely szerinte a háború pártján áll, miközben az orosz inváziót elrendelő Putyinra egy rossz szava sem volt, ahogyan Oroszországra sem. Márki-Zay Péter, a hatpárti összefogás közös miniszterelnök-jelöltje a Facebookon úgy fogalmazott: az interjú bebizonyította, hogy Orbán Viktor hintapolitikája jelenti a legnagyobb kockázatot Magyarország biztonságára. Hangsúlyozta, hogy az ellenzék békét akar, aminek záloga »Putyin megállítása, az európai védelmi szövetség megerősítése«, valamit hazánk kiszabadítása az orosz érdekszférából.”
A semleges országok is a NATO felé tartanak
Putyin a semlegeseket a NATO felé tereli, írja az aarhuszi Jyllands-Posten című jobboldali liberális dán napilap, kommentálva az ukrajnai háború nyomán Finnországban és Svédországban kiújult vitát az esetleges NATO-tagságról:
„Putyin elnök a második világháború óta érvényben lévő európai biztonsági rendet támadja. Ez mindenhol érezhető, főleg Ukrajnában persze. Sok ország azonban óvintézkedéseket tesz és felülvizsgálja az évtizedek óta követett biztonságpolitikát. Így van ezzel Finnország és Svédország is, amelyek 1945 óta szigorú semlegességet tartanak fenn. Ezt a két országot még akkor sem lehetett letéríteni erről az útról, amikor a hidegháború a leghidegebb volt. Ők egyensúlyban maradtak Kelet és Nyugat között. Az ukrajnai háború hatása alatt most viszont egy történelmi biztonságpolitikai törés felé haladnak. Ez ismét megerősíti azt a benyomást, hogy Putyin pontosan az ellenkezőjét érte el annak, amit el akart érni, mert a nyugati demokráciák most együtt lépnek fel a totalitárius fenyegetés ellen. Mert számukra ez az egyetlen járható út.”
A legbiztosabb kiút a háborúból Putyin leváltása lenne
A madridi El País, az egyik legnépszerűbb és legnagyobb példányszámban eladott spanyol napilap az Ukrajna elleni orosz támadás befejezésének lehetőségeit vizsgálja:
„Még senki sem tudja, hogy a Kreml milyen kiutat találhatna arra, hogy megállítsa pusztító akcióját. A legkegyetlenebb háború is egy békeszerződéssel, vagy legalább egy tűzszünettel ér véget, ami megalapozhatja egy tartós megoldás születését. Ez azonban nem lehet, és ne is legyen Kijev megadása, de Ukrajna területe egy részének amputálása sem. […] Az agresszornak azt az üzenetet kell kapnia, hogy az (orosz) csapás hatókörén belül lévő többi ország már a NATO tagja. A pekingi közvetítés ötlete is felmerült. Hszi Csin-ping rezsimje úgy helyezte el a sakkfiguráit, hogy felkészüljenek egy ilyen műveletre. A legbiztosabb kiút azonban Putyin leváltása lenne, de ezt csak Moszkvában lehet elérni. Ez nem csak az elkötelezett demokratikus polgároknak, hanem az oligarcháknak és azoknak az erőknek is az érdeke, amelyek hasznot húztak abból a világra való nyitottságból, amelyet Putyin az imént eltemetett.”
Merkel megfelelő közvetítő lehetne
Legalábbis így véli a milanói Corriere della Sera című napilap:
„Ki lesz a közvetítő, aki le tudja ültetni Oroszországot és Ukrajnát egy asztalhoz, hogy megoldást találjanak tárgyalás útján? A diplomáciai rulett szédítő ütemben pörög. A golyó már számos fontos néven perdült át, Emmanuel Macron francia elnöktől Naftali Bennett izraeli miniszterelnökig. (…) Úgy tűnik, Kína most ugyan lemaradt erről a listáról, ennek ellenére ezt az opciót még nem lehet kizárni. (…) Úgy tűnik, a jelenlegi lista három főre korlátozódik. Az első már játékban van. Ő Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki felajánlotta magát erre a szerepre, és vasárnap telefonon azonnali tűzszünetet kért Putyintól a politikai megegyezés érdekében. (…) A második Angela Merkel, akit több európai személyiség is javasolt erre a feladatra. A volt német kancellárnak megvan az a tekintélye, hírneve és kitartása, amelyet egy ilyen tárgyalás megkíván. Ő a világpolitika első személyisége, ő ismeri a legjobban Putyint, »legjobb ellenségét«, akit 16 évig tartó kancellári pályafutása során alaposan kiismerhetett.”
A despoták ereje
A londoni The Observer című napilap az orosz támadással kapcsolatos nyugati reakciókkal foglalkozik:
„A világ elborzadva nézte, ahogy Vlagyimir Putyin ugyanazt a taktikát alkalmazta, hogy Ukrajnában könyörtelenül lemészároljon civileket, mint ahogy azt Szíriában és Csecsenföldön tette. A despoták ereje abból fakad, hogy hajlandók elképzelhetetlen pusztítást végezni annak érdekében, hogy megtörjék azok akaratát, akiket uralni akarnak. És Putyin is ugyanezt teszi. Az ukránok keserves küzdelemre kényszerülnek szabadságukért és függetlenségükért. […] Még korai lenne felmérni, hogy az orosz-ukrán konfliktus milyen következményekkel fog járni a világrendre nézve. Kína, amely bűnös a saját határain belüli népirtásban, szorosan figyelemmel fogja kísérni, hogyan reagálnak majd a NATO-országok az orosz fenyegetésre. Az emberek Ukrajnában a nemzetük létéért küzdenek. Amit az Egyesült Államok, Európa és az Egyesült Királyság tesz támogatásukért, az meghatározhatja a történelem menetét.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung az oroszországi letartóztatásokról számol be:
“Oroszország 64 városában több mint 4.600 embert tartóztattak le vasárnap az ukrajnai háború elleni tüntetéseken. Erről az OWD-Info állampolgári jogvédői számoltak be. A közösségi oldalakon található felvételek szerint a biztonsági erők sok városban erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen. Írók és tudósok vasárnap szembefordultak Putyin háborújával a berlini Bebelplatzon. Több tízezren tüntettek más német és európai városokban is.”
„Mindannyian Ukrajna vagyunk” – Könnyű győzelem helyett Putyin a Nyugat egységét „vívta ki”. Amsterdam, 2022. március (Fotó: Shutterstock)
