A jegyzet címében szereplő jugonosztalgikus jelzővel nem másra kívántam utalni, mint az életformára, ami az egykori ország létezésének utolsó két évtizedére volt jellemző. Fiatal voltál, tizen- vagy huszonéves. Úgy döntöttél megnézed Bécsben a Stonest, vagy Milanóban a Totót? Fogtad az útleveled, a hátizsákba bevágtál némi váltóruhát, felemelted a hüvelykujjadat és a világ tárt karokkal várt. Az emberek nyitottabbak voltak, jobban bíztak egymásban.
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
