Személy szerint nagyon elégedett vagyok a választási eredményekkel. Ami történt az a lehető legjobb eredmény, ami ebben a pillanatban történhetett – a pillanatban, amikor egyértelműen minden, a nemzetközi kapcsolatoktól kezdve, az időjárás jelentésen át, A. Vučić és a Szerb Haladó Párt kezére játszott.

  1. A Szerb Haladó Párt éppen most – úgy látszik, hogy ezt senkinek sem sikerült észrevennie – elveszítette a parlamenti többségét. A 2014-es választásokat követően a Szerb Haladó Párt 158 mandátumot szerzett és egyedül kormányt tudott alakítani. 2016-ban 131 képviselőjük lett és egyedül tudott kormányt alakítani. Aztán a 2020-as választásokon 188 mandátumot szereztek, és nemcsak egyedül tudtak kormányt alakítani, hanem egyedül, önállóan megváltoztathatták az Alkotmányt. Ehhez a 188 képviselőhöz hozzá kell adni a SPAS (Aleksandar Šapić) 11 képviselőjét is, akik akkor jutottak be először a parlamentbe. Most, 2022-ben 126 mandátumot szerzett a Szerb Haladó Párt és nem tud egyedül kormányt alakítani. A Szerb Haladó Párt listája pedig már eleve egy koalíciós lista, így egy része a helyeknek az uralkodó bohócainak jut, mint a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Szociáldemokrata Párt. Vagyis a Szerb Haladó Párt és Aleksandar Vučić a mostani választások alkalmával 80 képviselői helyet veszített, és a lehetőséget, hogy egyedül kormányt alakítson. Én nem tudom, hogy mi ez, ha nem kudarc.
  1. Aleksandar Vučić tegnapig maga tudott Alkotmányt változtatni. A Szerbiai Szocialista Párt nélkül. Mostantól még a Szerbiai Szocialista Párt és Fogadalomtevő Milica sem elég ehhez.
  2. A jobbra fordulás teljes őrültség, amelynek célja, hogy a Nyugatnak és a hazai közvéleménynek üzenjen. 2016-ban, vagyis hat évvel ezelőtt a Szerb Radikális Párt és Vojislav Šešelj több mint 8 százalékos támogatottságot szereztek, vagyis akkor 22 mandátumot. Ez több, mint a Dveri és Fogadalomtevő Milica együttvéve. Egyet tudunk érteni abban, hogy a Szerb Radikális Párt őrültsége egyenlő Boško és Milica őrültségével. A Szerbiai Demokrata Párt a POKS-szal akkor 5,4 százalékot kapott, 2016-ban pedig 5 százalékot, igaz, akkor a Dverivel közösen indult. A jobboldali szavazatok csak szétforgácsolódtak, de számuk nem nőtt 2016 óta. Vagyis a szélsőjobboldal nem maradt absztinens és nem csatlakozott Vučićhoz. Az ukrán válság és az oroszpártiság mellett ez egyáltalán nem rossz eredmény. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük, hogy a két jobboldali listát teljes mértékben támogatta a hatalom, anyagilag és a sajtójelenlét tekintetében is. Boškonak szelet adott a vitorlájába Vučić kedvenc orvosa, Nestorović. A Szuverenisták eredménye szépen igazolja a fentieket.
  3. A demokrata erők, vagyis az Egyesült Szerbiai Ellenzék és a Moramo a szerb parlamentben közösen 50 mandátumot szereztek. Ez több, mint 2016-ban, amikor a Radulović-féle Elég volt került be és sokkal több, mint 2014-ben. Annak ellenére, hogy a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy eltörölje őket.
  4. Belgrádban a Szerb Haladó Pártnak 2018-ban 64 mandátuma volt a 110-ből, Šapić SPAS-a 12 mandátumot szerzett. Négy évvel később a haladók a beleolvasztott SPAS-szal együttvéve is csak 38 százalékot tudtak szerezni, vagyis 47-48 képviselői helyet. Ezt ismét csakis kudarcként lehet elkönyvelni.
  5. Belgrádban egy teljesen új erő, a Moramo, egyedül, pénz nélkül, támogatás nélkül, még az ellenzéki sajtó támogatás nélkül is, hiszen meglehetősen figyelmen kívül hagyták őket, elérte, hogy kétszámjegyű eredménye szülessen. Kompromisszumok megkötése nélkül, anélkül, hogy ideológiai kérdésekben alkalmazkodnia kellett volna, a Moramo kétszer jobb eredményt ért el, mint például a Liberális Demokrata Párt 2008-ban. A Moramo a parlamenti választásokon is csaknem 5 százalékot kapott, úgy, hogy még csak politikai szervezettsége, váza sem volt az országban, úgy, hogy egyetlen kisebbségi listával sem indult közösen. Lett egy nem vágyott, spontán született gyermeke a politikai rendszernek, és csak a jövőben mutatkozik majd meg, hogy ez a gyermek mire képes.
  6. Mivel az ellenzéktől ellopott 2,5 százaléknyi szavazatot, és ezzel valószínűleg bebiztosította, hogy a Szerb Haladó Párt maradjon mégis hatalmon a fővárosban, Boris Tadić feltehetően politikai nyugdíjba vonul. Vojislav Šešeljjel együtt.

Svetislav Kostić (a szerző a Belgrádi Egyetem jogi karának rendkívüli tanára)