Napra pontosan huszonkilenc évvel ezelőtt, 1993. április 30-án a németországi Hamburgban megrendezett teniszverseny negyeddöntőjében szúrta hátba egy 23 centiméteres csontozó késsel Günter Parche (1954) az újvidéki Szeles Mónikát. Az akkor 19 éves Szeles már nyolc Grand Slam-győzelemnél tartott. A merényletet követően több mint kétéves kihagyás után visszatért a teniszpályára, de már csak egy Grand Slam-tornát nyert meg, s soha többet nem láthattuk régi formájában tündökölni.

Szeles Mónika élete első Grand Slam győzelmét tizenhat és fél évesen aratta, amikor a párizsi Roland Garros döntőjében – az első játszmában négy szettlabdát hárítva – legyőzte Steffi Grafot.

Az újvidéki születésű Szeles először 1991. március 11-én állt a világranglista élén, miután megelőzte az addigi ranglistaelső Grafot. A német teniszezőnek még ugyanabban az évben kétszer sikerült visszahódítani az első helyet, azonban Szeles szeptember 9-én harmadszor is az élre állt, s ezt a pozíciót a következő évben is megőrizte.

Mivel 1993-ban megnyerte az év első Grand Slam-tornáját, az Australian Opent – a döntőben éppen Graf ellen győzött 4:6, 6:3, 6:2-re –, magabiztosan őrizte az első helyet, s mivel következett a salakos idény a Roland Garrosszal, amelyet 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben is megnyert, semmi nem utalt arra, hogy Szelest bárki képes lenne letaszítani a trónról. Sőt, inkább úgy tűnt, 1993. lehet az az év, amikor Szeles Mónika örökre bevonul a tenisz történelmébe, azzal, hogy megnyeri mind a négy Grand Slam-tornát. Egy évvel korábban nyert Melbourne-ben, Párizsban és New Yorkban, viszont Wimbledonban Steffi Graf emelhette magasba a serleget.

Szeles Károly rosszulléte egy nappal a negyeddöntő előtt

A Roland Garros előtti felkészülésre, az akkor saját bevallása szerint nem éppen jó formában levő Szeles a hamburgi tornát, a Citizen-kupát választotta. Az első és a második fordulóban összesen nyolc játékot veszített el, a svéd Strandlundot és az argentin Tarabinit is 6:2, 6:2-re győzte le, s következett a negyeddöntő, április 30-án, a bolgár Magdalena Malejeva ellen.

A mérkőzést megelőző éjszaka Szeles édesapja, Károly rosszul lett, s mivel délutánig nem javult az állapota, így a család megegyezett, hogy Szeles Eszter a férjével marad a szállodában, s így tesz a fiuk, Zoltán is, aki azonban közölte húgával, hogy a mérkőzés végére kilátogat a helyszínre.

Malejeva az első játszmában igencsak megizzasztotta a világelsőt, aki 6:4-re nyerte meg a szettet, a folytatásban azonban a bolgár akarata érvényesült, aki 3:0-ra elhúzott. Innen sikerült Szelesnek fordítania, sőt, a hetedik játék is az övé lett, így 4:3-ra már ő vezetett, amikor leült a helyére, kihasználni a két játék utáni egyperces pihenőt.

„Szégyellem magam, hogy egy bolond német hátba szúrta Szeles Mónikát”

A szúrás két centiméterrel kerülte el a gerincoszlopot, a német hatóságok azonban sosem kezelték az ügyet gyilkossági kísérletként, mivel Günter Parche azt nyilatkozta, nem akarta megölni Szeles Mónikát

Ekkor a tenisztörténelem legszörnyűbb másodpercei következtek este hét óra előtt tíz perccel, amikor Szeles Mónika lehajolt egyesek szerint a törölközőjéért, mások szerint a vizes palackért. Néhány másodperccel később már erős fájdalmat érzett a hátában.

A szúrás két centiméterrel kerülte el a gerincoszlopot, ennek ellenére, a német bíróság sosem kezelte úgy az ügyet, mintha gyilkossági kísérlet lett volna, mivel Parche azt mondta, nem akarta megölni Szeles Mónikát

„Abban a szempillantásban hátranéztem, s egy baseballsapkában álló embert láttam, aki két kézzel fog egy kést, s arra készül, hogy még egyszer megszúrjon. Az arca vörös volt” – mondta Szeles, aki hozzátette, másra már nem emlékszik.

A merényletre az egész világ felkapta a fejét. Az akkori Jugoszlávia elnöke, Dobrica Ćosić levelet írt Szelesnek, melyben aggodalmát fejezte ki az egészségügyi állapota miatt, s elítélte az esztelen cselekedetet.

„Valószínű, hogy az elkövető, meg szerette volna ölni Szelest, de elfelejtette, hogy ő már korábban bekerült a halhatatlanok közé” – mondta Radmilo Armenulić, a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya.

A teniszezők közül elsőként Pete Sampras reagált. A világranglista első helyezettje azt mondta, sokkolták a történtek, s egyszerűen megbetegedett a szomorúságtól.

A német származású színészóriás, Marlon Brando a következőket írta: „Mint német és a tenisz kedvelője, szégyellem magam, hogy egy bolond német hátba szúrta Szeles Mónikát, azért, hogy védje Steffi Grafot. Nem térek magamhoz azóta, hogy hallottam, a bíróság olyan szégyenletes döntést hozott, hogy az elkövető szabadlábon védekezhet.”

Teljesült a beszámíthatatlan álma

Márpedig valóban ez történt, ugyanis Günter Parchét beszámíthatatlannak nyilvánították, így nemcsak, hogy szabadlábon védekezhetett, hanem egyetlen napot sem kellett a börtönben töltenie, ugyanis két év felfüggesztettre ítélték. Parche többször is elmondta, ő csak Steffi Grafnak szeretett volna segíteni, hogy az általa imádott teniszező visszakerüljön a világranglista élére. Sérülést szeretett volna okozni Szelesnek, megölni nem akarta.

A sors fintora, hogy Parche cselekedetének köszönhetően az álma teljesült is, ugyanis a merénylet után nem sokkal Steffi Graf visszahódította a világranglista első helyét, mivel a lelki sebek okozta problémák Szeles Mónika játékán az 1995-ös visszatérése után is meglátszottak.

Jugoszláviában nem hagyta nyugodni az embereket, főleg az újságírókat a merénylet, s néhányan igen érdekes, a mai napig válasz nélkül maradt kérdést tettek fel. Ilyen volt az is, hogy az állójeggyel rendelkező Günter Parche hogyan jutott el az első sorig úgy, hogy egyik biztonsági ember sem állította meg? Hogyan tudta a mérkőzésre bevinni és ott rejtegetni a 23 centiméteres kést, úgy, hogy senkinek nem volt gyanús, miközben igen sok civil ruhás rendőr is volt a helyszínen.

Folytatták a tornát, mintha mi sem történt volna

Szeles szerint őt mindenki erős egyéniségnek és nagy akaraterővel rendelkező személynek ismerte, aki számára a teniszpályán nincs lehetetlen, s aki mindent kibír, az ellene elkövetett merénylet életének legnehezebb szituációja volt.

Steffi Graf a Szeles Mónika ellen merénylet után visszafoglalta a világranglista első helyét

Az újvidéki teniszezőt a németországi kórházban Steffi Graf is meglátogatta, s Szeles szerint, amikor odalépett az ágyához, mindketten sírva fakadtak. Pár percet beszélgettek, majd Graf közölte, el kell mennie, mert nincs sok ideje az elődöntő előtt. Szeles Mónika ekkor tudta meg, a szervezők úgy döntöttek, folytatják a tornát, amelyet végül Arantxa Sánchez nyert meg, mivel a fináléban legyőzte Grafot.

„Ami Hamburgban történt, visszavonhatatlanul megváltoztatta a pályafutásom menetét, és komoly kárt okozott az elmémben. A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt. Szinte senki sem kérdez többé arról a napról, de aki véletlenül mégis megteszi, rendszerint így szól: Fájt? Igen, nagyon fájt. Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem” – írta Szeles önéletrajzi könyvében.

Szeles Mónika édesanyja, Eszter a következőket nyilatkozta a Bildnek: „Köszönetet mondok majd Istennek, aki megmentette a lányunk életét. Szeretnék az elkövetővel szemtől szembe találkozni, s megkérdezni tőle, van-e neki gyereke”.

A Női Nemzetközi Teniszszövetség akkor úgy döntött, hogy Szeles megkapja azokat a pontokat, amelyek a tornagyőzelem esetén jártak volna neki.

Pánikrohamok, ételfüggőség

Nem sokkal a merénylet után derült ki, hogy Szeles édesapjánál prosztatarákot diagnosztizáltak. Ez a hír, valamint a hamburgi merénylet miatt Szeles Mónika napokon át csak feküdt otthon, s, ahogy ő mondta: Ha nem feküdtem, akkor ettem. Több zacskónyi chipset, majd amikor az elfogyott, akkor áttértem a fagylaltra.

Szeles Mónika 1995-ben tért vissza a teniszpályára, de az már nem az a Szeles Mónika volt, akit a teniszvilág 1993. április 30. előtt megismert. Ezen persze senki nem csodálkozott, hiszen az édesapja súlyos betegsége, a merénylet utáni pánikrohamok, amelyek súlyos depressziót és ételfüggőséget okoztak, azt eredményezték, hogy alkata is megváltozott, a tűz is hiányzott belőle, s már nem azt a Szelest láttuk, aki számára nincs elveszett labda, aki számára nincs lehetetlen, aki korábban bárki ellen képes volt a legnehezebb helyzetből is fordítani.

Dr. Jerry Russel May, Szeles pszichoterapeutája 1995-ben azt mondta, a merénylet óta a teniszező még több testőr jelenlétében mer csak a nyilvánosság előtt mutatkozni, s úgy jellemezte, mint „Egy madárka a kalitkában”.

Németországba soha többé

Szelesnek 1996-ban még sikerült megnyernie az Australian Opent, 2000-ben az olimpián bronzérmes lett.

Amikor kiderült, hogy Parchénak nem kell börtönbe vonulnia, Szeles Mónika közölte, soha többé nem teszi be a lábát Németország területére. Ígéretéhez híven, ehhez tartja is magát.

Amikor visszatért, Szeles Mónika a WTA döntése alapján összesen 65 héten át osztozott a világranglista első helyén Steffi Graffal, így az idén december 2-án 45. születésnapját ünneplő Szeles 178 héten vezette a világranglistát. Günter Parche több szélütésen van túl, s 2012 óta egy nordhauseni idősek otthonában él, s ha Szeles Mónika édesanyja feltenné neki azt a kérdést, hogy van-e gyereke, akkor csak annyit felelhetne: se feleségem, se gyerekem…

(Az írás a magyarországi Nemzeti Sportban jelent meg 2018-ban)