2025 folyamán számos külföldi befektető hagyta el Szerbiát, miután megkapták a munkahelyteremtési támogatásokat. Az utóbbi napokban intenzíven beszélnek a Valy és a Dräxlmaier vállalatok távozásáról, ami miatt több mint 1500 ember marad munka nélkül. Szakértők szerint a gyárak bezárása Szerbiában a külföldi befektetők támogatott betelepítésének a következménye, akik csak azért jöttek ide, hogy kihasználják az előnyöket és az olcsó munkaerőt, most pedig ugyanezt keresik más piacokon.
Már másfél évvel ezelőtt is arról beszéltek a Dräxlmaiernél, hogy a vállalat elhagyja Szerbiát. Azóta a dolgozók száma csökkent, és a még mindig ott dolgozó mintegy 1100 ember bizonytalanságban járt be dolgozni, nem tudva, meddig lesz még állása. Két nappal ezelőtt a vezetés megerősítette, hogy a Szerbia elhagyásáról szóló döntés végleges. A megállapodás szerinti végkielégítés a bruttó fizetés egyharmada plusz 385 euró eltöltött évenként.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségében (ASNS) emlékeztetnek arra, hogy ez a szakszervezet már évek óta figyelmeztet: a befektetők támogatásának gazdasági modellje nem jó.
„Ezekben a napokban főként a valjevói Valy vállalatról esik szó, amely 713 munkást foglalkoztat, és ez a gyár csak egy a sorban azok közül, amelyek az elmúlt két évben, a tízéves támogatási időszak lejárta után elhagyták Szerbiát. Csak a tavalyi évben rengeteg gyár ment el – a Leoni, a Benetton, a Centaur, a Novares, a Kaizen, a Golden Lady, a Jeans, már fel sem tudom sorolni az összeset, és csak Dél-Szerbiában több mint 5000 munkás veszítette el a munkáját” – emeli ki Ranka Savić, az ASNS elnöke.
A Dräxlmaier mellett a bejelentések szerint távozik a zaječari Aptiv, a szabadkai Flender, a vlasotincei Gruner és a leskovaci Yura is.
„A Szövetség már jó néhány éve azt hangoztatja, hogy a szerb kormány rossz gazdaságpolitikát folytat. Az alacsony termelékenységű és rosszul fizetett munkahelyek, azaz ilyen gyárak Szerbiába vonzása a rendszerváltást követő első két-három évben még szükséges volt, mert magas volt a munkanélküliségi ráta. Az államnak azonban sok évvel ezelőtt fel kellett volna hagynia ezzel a gazdaságpolitikával, és a fókuszba a rosszul fizetett fizikai munkáról a technológiai fejlődésre és a jobban fizetett állásokra való áttérést kellett volna helyezni” – magyarázza Ranka Savić.
A tőke a profitot keresi
A tőke – teszi hozzá Ranka Savić – egyre nagyobb profitot keres. Emiatt hagyják el tömegesen a gyárak Szerbiát.
„Amikor megszűnnek a támogatások, amikor megemelkedik a munkaerő ára, a tőke átköltözik más piacokra, ahol a hazánkban tapasztaltakhoz hasonló feltételeket keres. Mi alacsony jövedelmezőségű gyárakat hoztunk be, miközben a hazai vállalkozókat teljesen háttérbe szorították. Hozzájuk felügyelők jártak, zaklatták őket. Semmilyen figyelmet nem fordítottunk a kis- és középvállalkozások fejlesztésére sem, holott tény, hogy az Európai Unió valamennyi országában a kis- és középvállalkozások a gazdasági növekedés gerince” – mondta Savić.
A munkahelyteremtési támogatások külföldi befektetőknek történő adásának nagy kritikusa volt – még a program elfogadásának és népszerűsítésének idején is – mondja Mahmud Bušatlija fejlesztési és befektetési tanácsadó.
„Amikor meghozták, ez egy politikai döntés volt, hogy külföldi befektetéseket vonzzanak azzal, hogy az állam pénzét odaajándékozzák valakinek, aki idejön, és bizonyos módon megzavarja a piacot. Ha a befektető kap pénzt, de nem kell visszafizetnie, azzal csökkenti a saját befektetését, így a mi befektetöink hátrányos helyzetbe kerülnek. Mindig is mondtam, hogy a pénz osztogatása egyik szektorban sem indokolt, kivéve a mezőgazdaságot, mert a mezőgazdaság a világon sehol sem maradhat fenn támogatások nélkül” – magyarázza Bušatlija.
Szerbia maga alakította ki az olcsó munkaerő országának imázsát
Ez a fajta gazdaságpolitika – mondja Bušatlija – spekulatív, vagyis instabil tőkét vonzott, nem pedig fejlesztési tőkét. A sikeres vállalatoknak ugyanis nincs szükségük támogatásra.
„Azok, akik felvették a támogatásokat, kényelmesen jöttek ide, mert a támogatások gyakorlatilag fedezték a munkaerőnket, és ez most meg is látszik. Olyan ország vagyunk, amely az olcsó munkaerő országának imázsát építette. Támogatás helyett az állam partnerségre léphetne bármelyik befektetővel, és akkor az az állam befektetése lenne. Nálunk tőkének leginkább a pénzt tekintik. A tőke azonban a gyár, a tudás és az új technológiák is” – állapítja meg Bušatlija.
Ami Szerbiából hiányzik, az a hosszú távú tervezés, mert csak így lehetséges a fejlődés. Emlékeztet arra, hogy egykor Jugoszláviában létezett Tervezési Intézet, ahol 25 vagy 30 évre szóló terveket készítettek, és ezek kötelező érvényűek voltak minden következő kormány számára.
„Đinđićtől kezdve bármelyik kormányt alakították át, azonnal megváltoztatták az addigi elképzeléseket is, és amikor új kormány jön, mindent teljesen újrakezd az elejétől. Így nem lehet. Már régóta látjuk ennek az árát” – figyelmeztet Bušatlija.
Bezár a Dräxlmaier is
