Rögtön az elején szögezzük le, hogy meglátásunk szerint Orbán Viktor politikai őstehetség. Ezt lényegében senki sem vitatja el tőle. Egészen más kérdés, hogy egyetértünk-e céljaival meg azzal, ahogyan csúcsra járatott hatalmi technikáit használja. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy politikai zsenialitása mellett mekkorákat képes és hajlandó hazudni csúsztatni, amikor ég a talpa alatt a talaj. Kemény szavak ezek, de végső ideje, hogy egyértelműen kimondjuk és láttatni próbáljuk a valóságot a magyar közbeszédet uraló hazug és megtévesztő kormánypropagandával szemben.

A magyar Országgyűlés őszi ülésszakának első napján a miniszterelnök nagy ívű évadnyitó beszédet tartott, amelyben természetesen a gazdasági helyzettel és az Ukrajnában folyó háborúval foglalkozott legtöbbet. Már az első percben leszögezte, hogy „Dezinformációs háború is zajlik.” Tökéletesen igaza van, amit azonnal demonstrált is: egy minden korábbinál átfogóbb dezinformációs hadműveletet hajtott végre a parlament és a nemzet valóságlátása ellen. Lássuk, hogyan alakultak a szónoklat első kitételei – hisz nem kellett sokat várni a tömeg(p)usz(t)ító szófegyverek sortüzére.

„Háború van” – hangzott fel a miniszterelnöki szájból az első éleslátó mondolat, amit rögtön követett a didaktikus (m)agya-rázat: „Ukrajna és Oroszország háborúja lokális háború – lenne. A nyugati gazdasági szankciók azonban globális gazdasági háborúvá változtatták. Az első kérdés: meddig tart ez a háború?”

Nos, egyáltalán nem ez az első kérdés, hanem az, hogy ki a felelős a háborúért – meg hogy ki kinek az oldalán áll. De menjünk sorjában!

Orbán: „Tavasszal még sokan voltak, akik rövid, néhány hetes vagy hónapos háborúban reménykedtek. Ma már mindenki számára világos, hogy elhúzódó háborúra kell számítanunk.”

Valóság: Ez egy rejtett beismerés, hogy ő maga mekkorát tévedett az év első hónapjaiban. Orbán Viktor még a putyini agresszió előtti napokban is azt ismételgette, hogy nem lesz háború. Persze nem volt, nem lehetett igaza, akkora haderőt, amit moszkvai partnere hosszsú hónapokon át felsorakoztatott az ukrán határon, nem szoktak csak úgy, dolgavégezetlenül hazaküldeni. Aztán a tavasz közepén Orbán megsúgta a pápának, hogy Putyin a győzelem napjára megszerzi a győzelmet. Nem ez történt. Nos, aki ekkorákat tévedett (a Kreml hosszú asztala mellől felkelve), az talán ne is profetizáljon tovább.

Orbán: „Ukrajnát fegyverrel és pénzzel segíti Amerika és az Európai Unió, Oroszország tartalékai pedig végtelenek, emberben és fegyverben egyaránt. Arra kell tehát készülnünk, hogy ez a háború itt, a szomszédunkban idén és jövőre is folytatódik.”

Valóság: Egyetlen ország tartalékai sem végtelenek, főleg nem emberben és fegyverben. Az emberek meghalnak, megsebesülnek vagy megszöknek a mozgósítás elől. A fegyverek elromlanak, elhasználódnak, az értelmetlen háborúba kényszerített, menekülő katonák eldobálják őket. Csak az fenyeget a „végtelen orosz tartalékokkal”, aki – legalább tudat alatt – az orosz diadalnak szurkol, abban bízik.

Orbán: „Ukrajna Magyarország szomszédja. Talán ezért is van az, hogy Magyarország álláspontja eltér a többségi nyugati állásponttól.”

Valóság: Ukrajnának nem egy, hanem négy uniós szomszédja van, márpedig a másik háromnak az álláspontja nem tér el a nyugatitól – ami ráadásul nem is többségi, hanem egyhangú, hiszen Orbán is megszavazta, csak hát nem illik bele a skizofréniás politikai délibábfestő tájképébe.

Orbán: „A Nyugat ma a háború pártján áll, Magyarország pedig a béke oldalán.

Valóság: A Nyugat nem áll a háború pártján, de nem hajlandó elfogadni az orosz agressziót és annak következményeit.

Orbán: „Mi a háború folytatása és mélyítése helyett azonnali fegyverszünetet és béketárgyalásokat követelünk.”

Valóság: Aki feltétel nélküli békét követel, az a területfoglaló agresszor pártján áll.

Orbán: „Ebben a globálisra szélesedett gazdasági háborúban minden országnak megvannak a saját érdekei. Magyarország számára a biztonság, a gazdasági és a nemzeti szuverenitás védelme a legfontosabb.”

Valóság: Minden országban ez a legelső érdek. Mindkét mondat tökéletesen igaz. Olyannyira, hogy a második mondat akkor is áll, ha a „Magyarország” szót behelyettesítjük az „Ukrajna” szóval. Mivel Magyarországot senki sem támadta meg, ezért sokkal kevésbé van veszélyben, mint a kétszer is lerohant Ukrajna, amelynek ráadásul egyharmadát máris, vagy majd a napokban, annektálja a hatalmas szomszéd. Vajon eszébe jut-e ilyenkor Orbánnak Trianon? Mert amit az oroszok művelnek – teljesen ok nélkül –, az még rosszabb, mint amit a Magyar Királyságra Trianon hozott, hiszen az akkori Magyarország az első világháborúnak nemcsak vesztese, hanem a Monarchia nagyobbik részeként közvetlen elindítója volt a Szerbia elleni agresszióval, vagyis annak a következménye lett a tragikus veszteség.

Orbán: „A háború aggasztja az embereket.”

Valóság: Hát tényleg! A politikai zseni ismét fején találta a szöget… Csak utána meg gyorsan beveri azt az emberek fejébe:

Orbán: „De a családokat ma leginkább a háború gazdasági következményei érintik közvetlenül. Első helyen is az infláció, az árak emelkedése. Nemcsak nálunk, egész Európában és az angolszász világban is. Negyven éve nem látott mértékű infláció száguld a fejlett országokban. Az eurózóna országainak egy részében már a 20 százalékot is meghaladta az infláció mértéke. Az észtek, a lettek, a litvánok, a csehek, a bolgárok, a lengyelek, a románok, a szlovénok, szlovákok, a horvátok, a görögök, a spanyolok Magyarországhoz hasonlóan az uniós mértéket meghaladó inflációval küzdenek.”

Valóság: Az EU adatai szerint augusztusban csak három uniós államban, az orosz fenyegetésnek legjobban kitett balti köztársaságokban volt 20 százaléknál magasabb az infláció. Rögtön utánuk Magyarország következett 18,6 százalékkal. Az ötödik helyen Csehország állt másfél százalékkal lejjebb, majd még tíz állam sorakozott a 10,1 százalékos uniós átlag felett.

Orbán: „Közép-Európa országait mindez messze az átlagot meghaladó mértékben érinti.”

Valóság: Na de Orbán még idén nyáron is azt mantrázta, hogy Közép-Európa az Unió motorja, jövője, a „keveretlen faj” őrzője. Vajon azóta mi történhetett (az ő fejében)?

Orbán: „Láttam az Antall-kormány idején 35 százalékos inflációval [sic!], láttam a Horn-kormány alatti 28 százalék feletti inflációt, aztán miniszterelnökként az 1999-es orosz és távol-keleti pénzügyi válságot. Arra pedig már a fiatalabbak is emlékezhetnek, hogy 2008-ban világszerte, Magyarországon is pénzügyi válság okozott fejfájást. Azokat a gyötrelmeket a bankrendszer, az eladósodás és a devizahitelek idézték elő. Ráadásként nálunk akkor éppen egy cselekvőképességét vesztett, széteső kormány volt hatalmon.”

Valóság: Ezt úgy kell értelmezni, hogy „Nyugi, emberek, más kormányok alatt összehasonlíthatatlanul rosszabb volt”. Meg hogy Gyurcsány. Csakhogy a jelenlegi magyar gazdasági állapotokat (az EU legsúlyosabbikát) maga Orbán elhibázott, ráadásul Unió-ellenes politikája okozta. A választások megnyerése érdekében két kézzel osztogatott (valójában kincstárat fosztogatott), és lekoppintotta Gyurcsányék 2006-os, választások előtti hazugságait a gazdasági helyzetről. Csak azt mulasztotta el mindeddig, hogy be is ismerje – legalább saját pártjának – a bűnt. Mi lenne, ha az őszödi beszéd mellé kiszivárogna egy hasonló beismerő kötcsei csevej!?

Orbán: „Két évvel ezelőtt is átéltünk egy gazdasági visszaesést, amit a járvány okozott. Akkor a járvány miatt zártak be munkahelyek, a járvány miatt bezáruló határok jelentettek nagy veszélyt egy olyan nyitott, exportorientált gazdaságnak, mint Magyarország.”

Valóság: Kimaradt a képből, hogy a magyar egészségügy világcsúcsot állított fel a COVID-halottak számával, megint csak az elhibázott védekezés miatt – ami annyira katasztrofálisra sikeredett, hogy azonnal titkosítani kellett a válságstáb jegyzőkönyveit. Továbbá Orbán, a nagy antiglobalizációs aktivista, azt is előszeretettel elmaszatolja, hogy a „nyitott, exportorientált” magyar gazdaság a globalizáció harmadik legnagyobb kedvezményezettje a világon, és hogy éppen ő invitálja óriási kedvezményekkel a külföldi (ráadásul környezetromboló) cégeket. A szinte totálisan kisajátított sajtó és a magyarság idegennyelv-nemtudása eredményezi, hogy a teljes kép soha nem áll össze a választók fejében.

Orbán: „Most, 2022-ben a gazdasági bajok oka az orosz–ukrán háborúra adott válasz, vagyis a háborús szankciók és az azok miatt sokszorosára emelkedő energiaárak.”

Valóság: Ez az egyik legzseniálisabb csúsztatás az orbáni indoktrinációs retorikában. Szerinte ugyanis a gazdasági bajok oka nem maga a háború (értsd: az orosz agresszió), hanem a háborúra adott válasz!!! Vajon hányan veszik ezt be Magyarországon (és a kisebbségi magyarok körében)??? Mégis, hogy képzeli ez a végtelenül pökhendi politikai zseni – aki nyugodtan ücsöröghet Ukrajna vagy akár Oroszország szomszédságában, a NATO védőernyőjének hűvösében, miközben saját szövetségesei ellen ágál –, mit kellene tennie a megtámadottnak? Ő vajon mit tenne abban az esetben, ha az ő országát támadta volna meg Putyin: meghívná, hogy az egészet annektálja, ne csak a felét???

Orbán: „Így az energiaárak drasztikus növekedéséért nem a gazdaság, hanem a politika, egészen pontosan a brüsszeli politikai döntések a felelősek.”

Valóság: Természetesen Brüsszel az oka mindennek. Ugyanazoknak a döntéseknek az alapján, amiket Orbán maga is megszavazott (ezt a tényt is folyamatosan leválasztja népe hülyítése érdekében) – miután kivételeztette saját energiagazdaságát meg az orosz pátriárkát, aki éppen a minap tüntette ki Semjén Zsoltot. Orbán külügyére sem a két szép szeméért kapott medált Lavrovtól. Arról nem is beszélve, hogy az általa is megszavazott szankciók legkeményebbike még nem is lépett életbe. Az olaj ára ugyanakkor csökken, a gázszállítás (amire nincs is szankció) bizonytalanságát pedig nem Brüsszel, hanem az orosz mesterkedések okozzák.

És végül Orbán: „[S]zankciót mindig olyan gazdasági ágazatokra érdemes kivetni, ahol erősebbek vagyunk, mint az, akit a szankciók alá akarunk vonni. Márpedig az energia területén mi, Európa törpék vagyunk, Oroszország pedig óriás. [Kiemelés a szerzőtől] Most látok először olyat, hogy a törpe vet ki szankciót egy óriásra.”

Valóság: Ez a csodálatos szókép egy teljes fejezetet megérne, annyi benne a népámítás, a szándékos szemfényvesztés, az alakoskodás. Lássuk a témát két szinten is: egyrészt a demagógia szintjén, aminek Orbán igazán nagymestere, másrészt az adatok szintjén, a „törpékről” meg az „óriásról”.

 A valóság első szintje: A Fidesz minden propagandaágyújából bombázza a magyar embereket azzal a mondattal (amit a szerzőjének beállított szocialista külügyminiszter a kilencvenes évek közepén sose mondott), hogy „Merjünk kicsik lenni!” Ezzel szemben Orbán volt az, aki 2018-as sanghaji tárgyalásai után kijelentette: „Vannak méretbeli különbségek, ezt sosem szabad elfelejteni. Tehát amikor Magyarország tárgyal egy akkora világhatalommal, mint Kína, akkor tudnia kell, hogy hol a helye.” Az európai „törpe” akkor tehát a hiperglobalizáló Kínának ismerte el az „óriás” pozitív szerepét, most meg az agresszor Oroszországnak, azt sugallva, hogy az ilyenekkel nem kell szembeszegülni. Pont ő ajánlgatja ezt, aki folyton Dávidnak játssza meg magát a világ összes (mínusz Putyin és Hszi) Góliátjával szemben. Persze olyan Dávidnak, aki csak a demokratikus Góliátok ellen mer ágálni (talán mer’ azok nem ütnek bottal vissza…), a diktatórikus Góliátoknak inkább nem rángatja a bajszukat.

Mellesleg a Fidesz egyik propagandaszócsöve így kommentálta a kicsiség politikáját: „A »merjünk kicsik lenni« gondolat elképesztően veszélyes. Egy országot ezzel nyomasztani bűncselekmény a társadalomra nézve.”

A valóság második szintje: De lássuk a törpe csúsztatásai mellett az óriás tényeket is a két fél méreteiről és energiaipari képességeiről. Rengeteg számot kellene idézni, akár egy egész táblázatnyit, de próbáljuk kiemelni a legfontosabbakat arról, ki is itt a törpe és ki az óriás.

Az Európai Unió hazai összterméke majdnem pontosan tízszerese Oroszországénak (a Brexit nélkül természetesen a tízszeres együtthatót is meghaladta): 17 ezer milliárd dollár az 1,8 ezer milliárdhoz képest. Az uniós lakosság persze három és félszer nagyobb, mint az orosz, de még akkor is háromszoros a különbség, az egy főre jutó hazai össztermék pedig több is, mint a háromszorosa: az egyes EU-polgárra jutó 38 ezer dollárhoz képest az oroszok 12 ezrese. Gazdasági erőben tehát nem az évszázados hódításokkal túlméretezetté vált Oroszország az óriás, hanem éppen az Európai Unió.

De ha csak az energiaszektort nézzük, akkor sem törpék az uniós országok együtt. Az EU teljes energiatermelési kapacitása (6667 milliárd kilowattóra) háromszorosa Oroszországénak (2145 milliárd kilowattóra), az egy főre jutó potenciális energiatermelés pedig szinte pontosan egyenlő (14.900 kWh körüli).

Az Európai Unió energia-háztartásában a megújuló energia aránya 20 százalék (ami 30 éve folyamatosan növekszik), míg Oroszországban ez mindössze 3 (három!) százalék, és évtizedek óta változatlan. Magyarországon 14 százalék, ami 2005-től 2012-ig folyamatosan nőtt, azóta pedig – az Orbán-kormányok alatt! – folyamatosan csökken. Ebben a tekintetben a magyar teljesítményt még a szerbiai is messze lehagyja (22 százalékkal), sőt a szerbiai átállás pár éve fokozódik. Az amerikai adatokat nem is említjük, mert az Egyesült Államok több energiát termel (és fogyaszt), mint az EU és Oroszország együttvéve, a megújuló energia részaránya pedig az USA-ban 39 százalék.

Hát így állunk a magyar miniszterelnök törpéinek és – olyannyira körberajongott – óriásának az összehasonlításával. Az évadnyitó beszéd többi részét már nem is elemezzük (pedig lenne mit!) – mert ennyi csúsztatás és agymosás már így is túl sok.

Álljon itt csak egy utolsó jótanács, az „átkosban” szerencsésebb körülmények között élő, mégis lenézett és lesajnált magyarságrész művészi üzeneteként legújabb kori „nemzetegyesítő megmentőjéhez”. Ideillik a „délvidéki” (meg a svéd emigrációban télvidéki) költő halhatatlan verséből egy idézet a helyesen méretezett Dávidoknak okulásul:

„én állni márványtalapzaton
élet lábujjhegyre állni
vágni engem nyakon”
(Domonkos István: Kormányeltörésben)

A törpék és az óriás: Gulliver Lilliputban (Illusztráció: Shutterstock)