Én már igen. Mellékelem is bizonyítékként!
Maga a „sikertörténet” úgy keződött, hogy 2010-ben a csatolt kétnyelvű anyakönyvi kivonatomat „sikeresen” visszafordították „megfelelőre”. Láthatják ezt a képen is, a nevem ismét nem Balla (Lajos) Lajos, hanem Bala (Lajoš) Lajoš, ráadásul a lakcímem is „visszaváltozott” nem Magyarkanizsa, Oromhegyes, November 29. utca 44., hanem 29. новембра 44. Трешњевац, Кањижа. Különben ez az utolsó számíthat legnagyobb „sikernek”. Ott van még a választópolgárok listája, amit a „nemzeti kisebbség választói külön-névjegyzéke” elnevezéssel illetnek, habár a „poseban birački spisak nacionalne manjine” eredeti elnevezés fordítása nem szenvedne csorbát, hanem a külön megjelölés helyet a különleges kerülne, mert akkor nem kellene magyarázgatni, miért is nem tartják tiszteletben az anyanyelv használati jogát.
Már nincs hátra más, szabadon választhatnak az egyetlen benyújtott lista közül. Csakhogy az emlegetett törvény nem tesz említést sem arról, hogy mit is kell tenni, ha véletlenül nem „tolakodnak” a listaállítók, azaz csak egy listát nyújtanak be. Mivel a törvény szövege abból a feltételezésből indul ki, hogy kettő vagy több választási listát állítanak, így még az is meglehet, az egész hercehurca érvénytelen, de erről a választásokat követő napokban a hozzá- és szakértők biztosan nyilatkozni fognak.
Én csak attól félek, megismétlődik az egyik 1992-es miloševići szavazás, amikor a szavazáson megjelentek 102%-a élt a jogaival!
Választási értesítő a 2022-es nemzeti tanácsi választásokhoz (Balla Lajos közlése)
