Nemzeti tanácsi választások – hogyan szavaztak a velünk élő más kisebbségek?

A nemzeti tanácsi választásokról, és a vajdasági nemzeti közösségek helyzetéről beszélgetett az Autonómia portál Észverés című műsorában Aleksandra Bučko újságíró, a Fabrika kreativnosti felelős szerkesztője, Vladimira Dorčova Valtner, a Storyteller portál felelős szerkesztője, Natalija Jakovljević, a Magločistač portál újságírója és Pressburger Csaba, az Észverés szerkesztője és műsorvezetője.

A november 13-án megtartott szerbiai nemzeti tanácsi választásokon tizenkilenc nemzeti közösség választott magának kisebbségi önkormányzatot közvetlen módon, és négy közvetett úton, tehát elektorok által. Közel félmillió polgár nyilváníthatta ki így a véleményét, ennyien szerepelnek a külön választói névjegyzékeken.

A Magyar Nemzeti Tanács 35 mandátumáért egyetlen lista, a Vajdasági Magyar Szövetség által összeállított Magyar Összefogás szállt ringbe. A pártelnök szerint történelmi siker született. Pásztor István úgy fogalmazott, hogy „amióta van magyar nemzeti tanácsi választás, és amióta a Magyar Összefogás azon részt is vesz, azóta a Magyar Összefogás listája ilyen sok szavazatot soha nem kapott.

„Kénytelenek vagyunk helyreigazítani a VMSZ elnökét, ugyanis a mintegy 40.000 szavazattal, amit november 13-án szereztek, legfeljebb a négy évvel ezelőtti eredményt sikerült felülmúlni, de a 2010-es és a 2014-es eredményt semmiképpen, hiszen akkor 58.900, illetve 46.753 szavazatot gyűjtött be a VMSZ listája” – mondta Pressburger Csaba a műsor kezdetén.

Az Észverés előző, 76. adása a magyar kisebbségi önkormányzat megválasztásáról szólt, ezúttal pedig más őshonos vajdasági kisebbségek választási küzdelme volt a téma, elsősorban a szlovák, a horvát, a bunyevác, a ruszin és az ukrán kisebbségi önkormányzati választásról volt szó.

A VÁLASZTÁS ILLÚZIÓJA – FÉRJ ÉS FELESÉG MÁS-MÁS LISTÁN

Vladimira Dorčova Valtner elmondta, hogy a szlovák nemzeti közösség relatív jó, kb. 57 százalékos arányban vett részt a választáson. Felhívta a figyelmet arra, hogy a választási kampány szinte elmaradt ennek a nemzeti közösségnek az esetében. Úgy fogalmazott, hogy a választásnak egy illúziója realizálódott, mert ha megvizsgáljuk a szlovákok listáit, látható, hogy azokon nagyon sokan a köztársasági szinten hatalmat gyakorló szerb politikai szerveződés, a Szerb Haladó Párt tagjai vagy szimpatizánsai voltak, pedig a szerbiai politikai pártok regiszterében öt szlovák pártot is bejegyeztek, közülük azonban senki sem állított listát.

Natalija Jakovljević elmondta, hogy a bunyevácok esetében a három lista közül egy aratott fölényes győzelmet, és 19 mandátumból 15-öt söpört be. Mint mondta, úgy, ahogyan ez minden nemzeti tanács esetében elmondható, a bunyevácokra is érvényes, hogy nemzeti tanácsokat a pártpolitika irányítja, elmondása szerint azonban a szerb pártok ezúttal nem indítottak listát, nem gyakoroltak hatást a bunyevácok választására.

A horvátok esetében egy lista szerzett meg minden mandátumot, 29-et. Ők elektorok által választottak.

Aleksandra Bučko elmondta, hogy a ruszin nemzeti közösség öt listát állított. Úgy fogalmazott, hogy nincs kisebb közösség több listával. Szavai szerint a kampány nem volt érdekes, és nehezményezte, hogy a fiatal értelmiségieket nem tudták megszólítani. A 19 tagú nemzeti tanácsban végül 10 mandátumot szerzett egy lista, amelyet a Szerb Haladó Párt tagjai vagy szimpatizánsai alkottak. Úgy fogalmazott, hogy a Szerbiát köztársasági szinten uraló struktúra áthelyeződik a nemzeti közösségi színtérre is. Olyan abszurd dolgokra is felhívta a figyelmet, mint az az eset, hogy egy házaspár esetében a férj az egyiken, a feleség a másik listán szerepelt. Mint mondta, mindent összevetve elmondható, hogy a nemzeti tanácsok küldetése megkérdőjeleződik, és utalt arra, hogy a demokrácia csak papíron, a szavazócédulákon manifesztálódik, a valóságban más a helyzet.

A FIATALOKAT NEM SIKERÜLT MEGSZÓLÍTANI

Natalija Jakovljević a bunyevác és a horvát nemzeti közösség viszonyáról beszélve emlékeztetett arra, hogy Mirko Bajić, a Bácskai Bunyevácok Szövetségének elnöke kritizálta a kampány alatt Tomislav Žigmanovot, aki a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke, és immár az emberi, kisebbségi jogi, és társadalmi dialógusért felelős miniszter is, mivel ez utóbbi korábban azt állította, hogy a bunyevácok nem léteznek, nem ismerte el őket nemzeti közösségként. Bajić azt kérdezte tőle, hogy miután kisebbségi kérdésekért felelős miniszter lett, változtat-e véleményén, de Žigmanovtól nem érkezett válasz erre a felvetésre.

A szlovák nemzeti közösséget érintő kérdéseket tovább ecsetelve Vladimira Dorčova Valtner elmondta, hogy a nemzeti tanács megválasztása előtt a kampányt szinte nem is lehetett érzékelni, és főleg nem a modern kommunikációs platformokon. Ő is problémaként említette, hogy a fiatalok megszólítása elmarad, és érthető, hogy így a fiatal értelmiségiek egyre inkább kimaradnak a közösségi életből, döntéshozatalból. Mint mondta, a nemzeti tanácsaink is elfelejtették, hogy nekik kell keresniük a közösségüket, mert nem a közösség fogja keresni őket.

Natalija Jakovljević a horvátok és bunyevácok nemzeti tanácsi vezetőinek eredményértékelő sajtótájékoztatójáról beszélve kirívó példaként említette, hogy a magyarok esetében Pásztor István, a VMSZ elnöke értékelte a választások eredményeit, ő beszélt a nemzeti tanács következő összetételének a feladatairól is. Az eseményen nem kapott szót sem a kisebbségi önkormányzat előző, sem a jövőbeli elnöke. Az újságíró arra mutatott rá ezáltal, hogy a nemzeti tanácsokra gyakorolt politikai hatást már csak nem is takargatják.

AZ ÚJSÁGÍRÓKNAK NINCS HELYE A NEMZETI TANÁCSOKBAN, LEGFELJEBB A BIZOTTSÁGOKBAN, DE MEGKÖTÉSEKKEL

A műsor résztvevői kitértek az újságírók szerepvállalásának problematikusságára is. Elmondták, hogy a szerbiai újságírói kódexszel összeegyeztethetetlen, hogy az újságírók részt vegyenek politikai kampányokban és döntéshozatali testületekben, viszont dilemmát vett fel, hogy a tanácsok tájékoztatási bizottságaiban ki foglalkozna a szakma kérdéseivel, ha az újságírók nem vennének részt az ilyen testületek munkájában. A résztvevők egyetértettek abban, hogy szakma képviselőire szükség van a nemzeti tanácsi bizottságokban, de az újságírói munkájuk során ebben az esetben ezeknek a tagoknak semmiképpen sem szabadna foglalkozniuk pártpolitikával, vagy a nemzeti tanács munkájához kötődő témákkal. Rámutattak arra, hogy léteznek mechanizmusok ennek a kérdésnek a precíz szabályozására, és ezeket alkalmazni kellene a gyakorlatban. Hangsúlyozták, hogy az újságíró feladata a tisztségviselők munkájának az ellenőrzése, és nem nekik kellene politizálniuk, még ha egyes kis közösségek keretein belül olykor hiányoznak is a tisztségek betöltésére alkalmas káderek, ami egy újabb kérdést vet fel, történetesen azt, hogy a közösségek nem foglalkoznak a politikai elit utánpótlásának a kinevelésével.

Natalija Jakovljević emlékeztetett a Vajdasági Magyar Szövetség népszámlálási kampányára is, annak problematikusságára, hogy újságíró szerepelt az óriásplakátokon vagy a kampányvideókon a VMSZ logója mellett. Az Észverés vendége botrányosnak tartja, hogy az érintettek mindebben nem is látnak problémát.

A műsor résztvevői nem számítanak nagyobb változásokra a tárgyalt nemzeti tanácsok munkájának irányvonalaiban. Általános problémaként említették a fiatalok közösségi életbe való bevonásának az elmaradását, utaltak a nemzeti tanácsok működésére előlátott szűkös anyagi eszközökre is, Vladimira Dorčova Valtner pedig a jelenleg tapasztalható tendenciákról beszélve kitért arra is, hogy a jövőben a hatalommal ellentétes véleményt képviselő fiatal értelmiségiek még jobban marginalizálódhatnak.