Tektonikus események zajlottal nemrég az anyaországi politikai porondon. A Fidesz, 16 év egyeduralom után súlyos vereséget szenvedett. Nemhogy ellenzékbe vonult, hanem politikai ellenfele, a TISZA Párt több mint 2/3-os többséget szerzett a Parlamentben, ami alkotmányozási felhatalmazással is bír.
Amellett, hogy váltás történt az ország vezetésében, ez egy rendszerváltás jellegű győzelem is volt, ugyanis a magyar emberek mint még eddig sohasem az 1990-es váltás óta, nem voltak ennyire határozottak abban, hogy az ország vezetésén radikálisan változtatni kell. Az elképesztő méretű pénzszórás és haszontalan beruházás mellett az EU szinten is legnagyobb korrupció oda vezetett, hogy az ország – amely ay elmúlt 16 év alatt egyesek szerint két Marshall-tervnek megfelelő pénzt kapott az EU-tól – szinte csődállapotban került az új kormánynzat kezébe. Ezen felül az EU-ban rekedt mintegy 12.000 milliárd forint értékű pénzforrás, amit az ország lehívhatott volna, de nem tette. Augusztusi határidővel viszont ez még orvosolható, így az új kormánynak igencsak igyekeznie kell.
Az új kormány elszámoltatást, de ugyanakkor a jogállam visszaállítását, az államapparátus függelten, pártatlan működését és egy élhetőbb, emberségesebb országot ígért. Mi, vajdasági magyarok ehhez csak sok sikert és kitartást kívánhatunk nekik, mert ha Magyarországnak jó lesz, akkor nekünk is itt jó lesz, és ez minden vajdasági magyar érdeke. Vagy mégsem?
Amikor megalakult, a VMSZ egy liberális, széles látókörű, szabadságszerető és européer párt volt. Ott állt a jók oldalán, mindig is elítélve a zsarnokságot, kirekesztést, nacionalizmust. Ezek voltak a miloševići idők. Zoran Đinđić meggyilkolása után és Pásztor István 2007-es megválasztásával azonban fordult a kocka. A VMSZ először 2010-ben esküdött fel az akkor 2/3-dal választásokat nyert Fidesz mellett, és azóta is a mai napig követi. Abban az időben a Fidesz, hasonlóan a VMSZ-hez, egy liberális, polgári, européer párt volt. Ahogy múlt az idő, a Fidesz elkezdte vonulását a politikai jobboldal irányában. Meglovagolva a 2014-ben berobbant menekültválságot, egyre inkább xenofób üzenetekkel töltötte meg a közmédiát, a közéletet. Ez csak fokozódott az évek során, és ma már ott tartunk, hogy a Fidesz az EP-ben a Patrióták frakciójának a tagja, ahol bizonyíthatóan szélsőjobb, akár fasiszta elemek is megtalálhatók.
Ugyanazokban az időkben, pontosabban 2012-ben a Szerb Haladó Párt (SZHP) Szerbiában átvette a hatalmat, amelyet azóta is tart. A VMSZ azonnal koalícióra lépett velük minden szinten. Nem sok időbe tellett, és tanúi lehettünk a nagy szerb-magyar megbékélésnek is, mely valójában sohasem jött létre, mert míg Áder János magyar köztársasági elnök megkövette Csúrogon a szerb áldozatokat, akkor Tomislav Nikolić, majd későbbi Aleksandar Vučić elnök ezt sohasem tette meg.
Megtettek viszont mást. Az Orbán-Vučić kapcsolat vélhetően a VMSZ hathatós segítségével inkább „üzleti“ kapcsolattá alakult, mely során – erre az új magyar kormány oknyomozása fényt fog deríteni – vélhetően rengeteg magyarországi és EU-s pénz vándorolt át Szerbiába különböző „beruházások“ jogcímén, és itt nem a Prosperitati Alapítványra vagy egyéb hivatalos támogatási rendszerekre gondolok. Számos bizonyítéka ennek már az új kormány birtokában van, és még több lesz az idő múlásával. Itt kell megemlítenünk azt az ügykezelést, melyet a MNT és logisztikája, valamint a Prosperitati Alapítvány is végzett az elmútl 10 évben. A magyar kormány itt is ellenőrzéseket helyezett kilátásba.
Mindezek tudatában, nem is hangzik már olyan furcsán a kérdés, hogy vajon tényleg jó minden itteni magyarnak az, ha az anyaországnak is jó? Ha kivizsgálja a korrupciót, a közpénzek elherdálását, nem célszerű felhasználását? Személy szerint nem vagyok annyira biztos ebben. A vajdasági, akár az anyaországi magyarság, az elmúlt 16 évben egy Patyomkin világban élt. Külsőre, és első látásra minden a legnagyobb rendben volt, az élet folyt, itt Vajdaságban a hagyományápolás, a közösség megtartása, az összefogás címszavak mentén ment a megmaradt magyarság szórakoztatása, a háttérben pedig ugyanebben a 10 évben 70 000 itteni magyar hagyta el szülőföldjét. Csendesen, senkitől és semmitől sem zavartatva, zeneszó és tánc mellett. Már alig maradtunk. Akik maradtak, és boldogulni akarnak, azoknak nincs sok választása: vagy az SZHP vagy a VMSZ gépezetében vállal kisebb-nagyobb szerepet, feltétlen lojalitást és hallgatást. Akkor valahogy boldogul a család…
Ez alól kivételek az önálló professzionális képzettséggel rendelkezők (promilokban mérhető a számuk), akik megállnak a saját lábukon, viszont már a magyar vállalkozóknak is alkamazkodniuk kell. Legtöbbjüknek. Tehát a modus vivendije a volt Fidesz és az itteni SZHP-VMSZ társaságnak egy és ugyanaz. Megfélemlítés, zsarolás, ritkábban szép szó. Magyarországnak sikerült legyűrni ezt a sárkányt. Remélhetőleg véglegesen, mert egy ilyen vereség után és a várható elszámoltatást követően itt-ott marad valaki a Fideszből, aki nem volt sáros. Általában a közkatonák. Mint mindenhol. Ők pedig új vezetőt keresnek majd.