Pesevszki Evelyn (Magyar Szó): Fremond levelét nem beavatkozásként, hanem egyfajta stratégiai iránymutatásként értelmezem

A Szabad Magyar Szó sorozatot indít Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének azon kijelentésével kapcsolatban, amely így szólt: „Mint az Alapító képviselője az elmúlt hetekben kezdeményeztem több találkozót is az MNT által alapított médiumok főszerkesztőivel és a médiaházak vezetőivel. Arra kértem őket, hogy az elkövetkező időszakban legyenek még nyitottabbak, hisz a vajdasági magyar közösség és mindannyiunk érdeke az, hogy a különböző vélemények helyet kapjanak a sajtónkban, s senki se érezze azt, hogy számára nem biztosított a jelenlét a vajdasági magyar kisebbségi médiában.”

A vajdasági magyar tájékoztatásban jelenleg felelős pozíciót betöltő személyeknek és még aktív, valamint nyugdíjba vonult újságíróknak is elküldtük az első két kérdést, a főszerkesztőknek pedig ezt még kettővel kiegészítettük:

1. Mindezek után egyetért az elnök azon kijelentésével, mely szerint „az MNT nem avatkozik bele a szerkesztőségek napi munkájába”?
2. Fremond Árpád most közzétett levelét a szerkesztéspolitikába való beavatkozásnak tekinti-e, és ha igen, mi erről a véleménye?
3. Az MNT-elnök az egyeztetés során mire kérte Önt, mi hangzott el pontosan, mit takar a „nyitottabbnak lenni” kijelentés?
4. Terveznek-e a jövőben közölni olyan publicisztikai vagy elemző írásokat, amelyek kritikus gondolatokat fogalmaznak meg a VMSZ vagy a Szerb Haladó Párt politikájával szemben?

Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó főszerkesztője: 

A Magyar Szó és az alapító, a Magyar Nemzeti Tanács közötti kapcsolatot egyebek mellett belső jogi aktus szabályozza, ez egyértelműen elválasztja a stratégiai fenntartói szerepkört a napi szerkesztői felhatalmazásoktól. Tapasztalatom szerint ezt a határvonalat tiszteletben tartja az alapító. A szerkesztéspolitikai döntéseket a szerkesztőség belső szakmai mechanizmusai határozzák meg. Az alapítói jogok és a szerkesztőségi autonómia kérdése természetesen érzékeny téma a kisebbségi, a többségihez képest többletfelelősséggel felruházott média esetében, ugyanakkor a Magyar Szó szerkesztőségében a szerkesztői döntéseket szakmai szempontok alapján hozzuk meg. Mindazonáltal az is természetes, hogy az alapító részéről időről időre megfogalmazódnak általános irányelv-, szempontjavaslatok a média szerepével és felelősségével kapcsolatban. A legfontosabb az, hogy a szerkesztői önállóság és a közösségi felelősség egyensúlya megmaradjon, hiszen egyaránt a vajdasági magyar közösségnek a megmaradásában és erősítésében vagyunk érdekeltek.

Fremond Árpád levelét, pontosabban az abban említett találkozók kezdeményezését nem beavatkozásként, hanem egyfajta stratégiai iránymutatásként és párbeszéd-kezdeményezésként értelmezem ebben a számos tekintetben különösen összetett időszakban. Számomra ez a megkeresés inkább egyfajta megerősítésként hat, hogy a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervének alapításában működő médiaházak pluralizmusa kölcsönös érdek, és a szerkesztőségnek van mozgástere a szakmai igényességgel összhangban, nem kell attól tartania, hogy az alapító nem támogatja a sokszínűséget. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a kezdeményezésre elsősorban nem a szerkesztéspolitikába való konkrét beavatkozásként, hanem egy közéleti párbeszéd részeként tekintek. A vajdasági magyar nyilvánosság egy részében régóta jelen van az igény, hogy minél több vélemény és megközelítés jelenjen meg, és erről szerintem nyíltan lehet beszélni. Fontos ugyanakkor, hogy ez a párbeszéd kölcsönös bizalommal és a szerkesztőségek szakmai autonómiájának tiszteletben tartásával történjen. Egy kisebbségi közösség médiájának különösen nagy a felelőssége abban, hogy ne mélyítse tovább a megosztottságot, hanem lehetőség szerint a párbeszédet és a közösségi kohéziót erősítse. Ez nem zárja ki az objektivitást, sőt.

Fremond Árpád kezdeményezésére két találkozóra került sor az utóbbi időszakban, az elsőn vettem részt, a másodikon távollétem miatt nem tudtam jelen lenni, ekkor a Magyar Szó szerkesztőségét két helyettesem egyike képviselte. Az első találkozó, valamint a helyettesem beszámolója szerint a második találkozó alkalmával lezajlott egyeztetés alapvetően általános jellegű volt, nem konkrét személyekről vagy pártpolitikai tömörülésekről vagy konkrét tartalmakról volt szó. Inkább arról az elvi igényről, hogy a lap maradjon a közösség egésze számára releváns fórum, ahol a különböző építő jellegű meglátások helyet kapnak, illetve arról, hogy a vajdasági magyar közösségen belül létező különböző vélemények miként jelenhetnek meg úgy a médiában, hogy közben a közbeszéd megőrizze a méltóságát, és a közösség érdekei maradjanak a középpontban. Én a „nyitottabbnak lenni”-t elsősorban szakmai és közösségi felelősségként értelmezem, arra való törekvésként, hogy a média teret biztosítson az érdemi, konstruktív párbeszéd számára, és ne mélyüljenek tovább az amúgy is meglévő társadalmi-politikai feszültségek.

A Magyar Szó eddig is arra törekedett, hogy a szerbiai és a vajdasági magyar közélet számára releváns kérdések, különböző nézőpontok megjelenjenek a hasábjain. Ez a jövőben is így marad. Napilapunk és szerkesztéspolitikájának tekintetében sokféle kritika megfogalmazódott már, és ez természetes része a közéleti diskurzusnak. Ugyanakkor szerintem a dolgok szélsőséges leegyszerűsítése azt állítani, hogy a lapban soha nem jelentek meg elemző vagy kritikus hangvételű megközelítések. A Magyar Szót nem lehet egy-egy lapszám, egy-egy írás kiragadása révén értékelni. Értelemszerűen lehet arról vitatkozni, hogy a kritikus hangvételű írások milyen arányban vagy hangsúllyal kaptak teret, de a valóság jóval összetettebb annál, amit a kritikusok gyakran éreztetni próbálnak. A Magyar Szó feladata továbbra sem a politikai szembenállások erősítése, hanem az, hogy felelős módon szolgálja a vajdasági magyar közösséget, annak megmaradását segítse az anyanyelvű tájékoztatás révén. A jövőben is teret óhajtunk adni olyan elemzéseknek és véleményeknek, amelyek segítik a közösségünket érintő döntések mélyebb megértését, még akkor is, ha azokat kritikus attitűd jellemzi. Ugyanakkor a szerkesztőségi döntések során továbbra is alapvető szempont marad a szakmai színvonal, a tényalapúság, a felelősség és a civilizált hangnem. Úgy gondolom, hogy egy kisebbségi közösség médiájának nem az a feladata, hogy tovább mélyítse az árkokat, vagy álellentéteket próbáljon valósként feltüntetni, esetleg konstruálni, hanem hogy lehetőség szerint hozzájáruljon az értelmes és konstruktív párbeszéd fenntartásához. A szerkesztéspolitikánkban nem a politikai hovatartozás, hanem a közérdek, a hitelesség és az érvek ereje a mérvadó. A színvonalas újságírás egyik alapja a közösségi diskurzus, és mi elkötelezettek vagyunk a mellett, hogy lapunk a vajdasági magyar közélet, illetve a vajdasági magyarság politikai, közéleti döntéseinek méltó és hiteles tükre legyen.

Dedić Szuzanna (Szabadkai Magyar Rádió) véleménye: 

Dedić (Szabadkai Magyar Rádió): Nem tekintem Fremond levelét beavatkozásnak a szerkesztéspolitikába

Kartali Róbert (Hét Nap) véleménye:

Kartali (Hét Nap): Fremond nyilatkozatát nem tekintem a szerkesztéspolitikába való beavatkozásnak