Gyönyörű kora őszi nap köszöntött Zentára. Pazar fények világították meg az ősz által önzetlenül megosztott színeket. Kellemes, nem túl meleg időjárás adta meg a hangulatot e kis, de jelentőségében mégis „nagy” városnak. Lakosai szerencsésnek mondhatták magukat, hogy egy rendezett városban élhetnek. Tiszta utcák, modern vízgyár, aszfaltozott utak, gondozott zöld felületek. Egyszóval, akármelyik svájci települést is lepipálta.

De az ember nem is gondolná, hogy ennek a tökéletességnek is van hátulütője. Bezzeg van.

Zenta emberbarát, hatékonyan és törvényesen működő városvezetésének mégis volt min törnie a fejét. Nagy volt a baj. Gyakorlatilag megoldhatatlan. Szeretett, hosszú éve regnáló honatyáink, a polgármesterrel az élükön, ennyi év után, elakadtak. Döntésképtelenek lettek. De mi történhetett? Hihetetlennek tűnik, de annyira kiépítették, felszerelték, és rendbe tették Zentát, hogy egyszerűen már nem tudták értelmesen mire költeni a tömérdek pénzt a város kasszájában.

A városi tanács (kormány) napokig ülésezett, remélve, hogy valakinek végre támad egy jó ötlete. Ötödik nap beérkezett egy kérvény a polgároktól, hogy segítsék a beteg zentai gyerekek drága kezelését. A honatyák hajlottak is az ötlet támogatására.

De szerencsére e pillanatban egyiküknek zseniális ötlet jutott eszébe, és boldogan felkiáltott: „legyen Zentán biciklikölcsönző a városi parkban”! A többiek lelkesen fogadták az ötletet. Elvégre Zenta a biciklik városa. Sokan hajtanak bringát. Ráadásul az ide tévedő külföldi és belföldi turisták „tömege” is halomra használja majd ezeket a bérbringákat. Úgy érezték, Hollandiából egyenesen özönleni fognak a biciklit imádó németalföldiek. De a zentaiakra is számítottak, hogy a maguk bringái helyett inkább ezt a modern megoldást fogják választani.

Bölcs városvezetőink azonnal döntöttek. Beteg gyerekek megsegítése elvetve. Arra majd gyűjtik a zentaiak az üdítő palackok kupakjait. Úgyis csak pár milliót kell összegyűjteniük.

Egyhangúlag elfogadták a bérbiciklik ötletét, s jelentkeztek a pályázatra, hogy 300.000 euróból megvalósítsák az ötletet. Ki is jelölték a városi park egyik szegletét, ahova majd telepítik a létesítményt. Pár honatya, attól tartva, hogy a huszonnégy bicikli nem fogja kielégíteni a hatalmas keresletet, azt ajánlotta, legjobb lenne, ha az egész parkban kivágnák a fákat, és egy hatalmas biciklikölcsönzőt telepítenének a helyükre. Végül határozatba foglalták, hogy ha egyszer a helyzet úgy kívánja, ki lehet vágni a fákat, sőt, le lehet rombolni a sportcsarnokot és többi objektumot a Népkertben. Ellenszavazat nem volt…

Békésen sétáltam Zenta tökéletes utcáin. Befordultam a piac platójára. Volt is mit látnom! Négy nagy teherautó ált a placc közepén. Mögöttük zentaiak sűrű sorai kígyóztak. Hihetetlen, de a sor vége elhúzódott egészen a vasútállomásig. Mindenkinél volt legalább egy, de sokuknál akár két bicikli is. A zentaiak döntő többsége úgy határozott, eladja kerékpárjait. Az új bérbiciklik mellett már nem volt szükségük saját kétkerekűre. Az ügyes felvásárlók pedig mind megvették és teherautókkal szállították a közeli községekbe, eladni. Így segítettek a környező községek lakóinak, akik vezetői nem voltak hajlandóak bérbiciklikre pályázni és erre költeni a (köz)pénzt.

És biciklista Pista? Hát, ő is eladta az övét. Mivel a város szélén él, naponta gyalogol be a központba, hogy kibérelje a biciklit. Utána meg kikerékpározik a gyárba, amely a város másik szélén működik.

Néhány évvel később, egy szép őszi napon kedves vezéreink bejelentették: a bérbiciklik ideje lejárt. Helyette a község, közös pénzünket nem kímélve és csakis a mi érdekünkben, gör- és jégkorcsolya-kölcsönző telepet épít, még nagyobb területen.

Boris Zec, okleveles jogász