Tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Biztonsági Tanácsának 1244-es, sokat és sokszor idézett határozata lehetővé teszi ezer szerbiai fegyveres (rendőr, katona stb.) visszatérését Koszovó területére, miután onnan a szerbiai hadsereg és a rendőrség kivonult. Történt mindez a múlt század végén, 1999-ben, miután a nemzetközi közösség egységei elfoglalták az egykori szerb tartomány területét. És történt mindez a kumanovói egyezmény aláírását követően.
Az akkor rendszer „katonai-műszaki megállapodásnak” nevezte az akkor és ott aláírt egyezményt, pedig az – a NATO bombázásait követően – a kapitulációt jelentette. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa határozatában ténylegesen létezik a kitétel, miszerint ezer fegyveres Szerbiából visszatérhet Koszovó területére. A KFOR, a nemzetközi erők parancsnokának engedélyével. Ezt a tételt aktualizálta nemrég Szerbia államelnöke, miután közölte:
„Kérni fogjuk, de tudjuk, hogy nem engedélyezik ezt”.
A dolgokhoz nem értő polgárban jogosan vetődik fel a kérdés: akkor mi a frásznak kérjük egyáltalán?! A figyelem elterelése a magyarázat, hiszen éppen a villanygazdaságot akarja privatizálni az állam.
„Ezer szerb rendőr és más belügyes eddig is volt a tartományban” – nyilatkozta az államfő kijelentése kapcsán Zoran Živković egykori kormányfő és belügyminiszter. Pontosítva, miszerint nem egyenruhában, hivatalosan voltak és vannak jelen. Ami valójában nem is volt titok. Ahogy ma sem az. Két fizetést kapnak a belügyesek, akiket mindkét állam, tehát Koszovó és Szerbia is fizet. Mivel nagy részük beépült a hivatalos koszovói belügy állományába.
Amolyan parasztvakításnak, népbutításnak nevezik a tárgyilagos szakértők az államelnök bombasztikus bejelentését, amely amúgy azzal kezdődött, hogy Szerbia először kéri a Biztonsági Tanács említett határozata megfelelő szakaszának alkalmazását. Ezt ugyanis már 2003-ban, röviddel az ellene elkövetett gyilkos merénylet előtt Zoran Đinđić néhai miniszterelnök is kérte, de a KFOR akkori parancsnoka is negatív választ adott a belgrádi kormánynak. A mostani, éppen olasz parancsnok sem tehet tehát másképp.
Mit tehetne az az ezer egyenruhás fegyveres Koszovó, vagy Koszovó és Metóhia területén? Az ott élő szerbek és műemlékeik, szentélyeik biztonságát, fennmaradását garantálnák – ha lefordítjuk a sokat emlegetett határozat vonatkozó részét. Ami nem mellékesen a nemzetköz erők feladata. Ebben segítenének a szerbiai belügyesek? Ugyan már! Mivel mindeközben őrizni kellene őket, vigyázni rájuk, nehogy bántsa őket valaki a helyiek közül. Ilyen feladatot nem láthat el a KFOR, többek között ezért is értelmetlen a javaslat. Amolyan nemzetközi diplomáciai fogás az ENSZ határozatába foglalt mondat a fegyveres belügyesek visszatérésnek lehetőségéről. Jó lenne ezt most már Belgrádban is tudomásul venni, és szembenézni a valósággal. Az pedig egyértelmű: Szerbia 1999-ben, az akkori háborúban elveszítette egykori tartományát, Koszovót. Lehet ezért – jogosan – Miloševićet, az akkori hatalmat hibáztatni, de a tényeken, a realitásokon mindez semmit sem változtat. Ahogy ezer egyenruhás szerbiai fegyveres helyszíni jelenlétének sem lenne semmi jelentősége és hatása.
Hallgassa meg a fenti jegyzetet élőszóban podcast csatornánkon a szerző tolmácsolásában:
