„Korszakalkotó ötlettel” állt elő Branko Ružić, szerb oktatási miniszter, amikor kijelentette: „Fontolgatjuk a mobiltelefonok kitiltását a tanóráról”. Eszembe jutott egy feljegyzés, ami valójában egy időszámításunk előtt körülbelül 1700-ban akkád nyelven keletkezett költemény, a címe pedig: A Tábla Házának fia. Két részletet másolok ide, az egyikben az írnoktanonc apjának panaszkodik, a másodikban azt, hogy az apa (miután elhívja házába a mestert) hogyan reagál:

… A sumer nyelv embere rám szólt:
»Hibásan mondod a sumert!« – és megütött;
mesterem rám szólt: ’Kezedet nem jól tartod!’ (45)
– és megütött;
Az írnoksorsot megutáltam
az írnoksorsot meggyűlöltem.
»(Apám!) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását,
erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól,
a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak:
nem [engedi],
hogy a tábla házában felsős testvér legyek.
Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem,
hogy a kikérdezés, leckéztetés elmaradjon;
mikor a tábla házának tudását számba veszi,
a tábla házának fiai között vegyen számba engem is…«

***

»… Finom sört töltsetek neki: asztalt terítsetek!
Hátára, hasára jó olajat kenjetek!
S én hadd adok új ruhát reá, hadd adom meg a díját,
karjára hadd húzok ékes karkötőt!«
Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek!
Hátára, hasára jó olajat kennek!
s ő új ruhát ad reá, megadja díját is,
karjára ékes karkötőt húz.
A mester szívét boldogság tölti el,
nyelve így mondja a szót:
»Ez az emberke nem fordul el szavamtól, el sem veti:
megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől véges-végig!
Kezembe oly sok mindent adtál, szinte zavarba hoztál;
díjam nagyobb, mint fáradtságom érdeme,
megtisztel a kitüntetés!…«

Mondhatják: Ennek semmi köze a miniszter által javasolt rendelethez, hiszen abban szó sincs a tanulók fenyítéséről! Igazuk van, ez inkább a mai szerbiai társadalom egészének görbe tükre, mert nehogy azt gondolja bárki, a korrupciót a hatalmon levő pártkoalíció találta ki, az emberi társadalomra minden korban jellemző volt és ma is az, ha már majd 5000 évvel ezelőtt, a társadalomfejlődés hajnalán csak annak segítségével lehetett „előbbre jutni a szamárlétrán”. Ezért most vissza a javaslathoz. Vajon, a mobil (illetve: okos) telefon-e a tanügyben található problémák okozója? Ha egy felelős poszton levő ezt állítja, akkor a sumér tanonc „mesterei” azt is mondhatták volna, minden probléma azért jelentkezik, mert a metszett nád rossz minőségű. Nagyon bátor összehasonlítás, de ne feledjük, akkor a metszett nád volt az eszköz, amivel az írnoktanoncok tudásra tettek szert. Ugyanezt a feladatot elláthatná az okos telefon (mégiscsak eszköz) is, persze csak akkor, ha a „mesterek” nemcsak ismerik, hanem még tudják is használni az általa nyújtott lehetőségeket.

De tételezzük fel, hogy a jelenlegi tanügyi munkások (a mai mesterek) tudnák használni ezeket a fejlettebb eszközöket még oktatási és nevelési célokra is. Akkor már nem az ő felelősségüket kellene feszegetni, hanem azokét, akiknek az lenne a feladatuk, hogy biztosítsák a szükséges feltételeket az emlegetett eszközök ilyen – célszerű – használatára. Csakhogy, a miniszter hallott-e már arról, hogy nem csak internet, hanem intranet is létezik? Tudom, sokan még ezt sem ismerik, ezért leírom a fogalom (talán) legpontosabb definícióját: Az intranet olyan számítógép-hálózat, amely az internet-protokollt használja, de a külvilág (az internet) felé zárt, vagy csak egy átjárón, illetve tűzfalon keresztül érhető el, amely az intranet külső kapcsolatait szabályozza. Az intranet az internet mellett, de időben később megjelent fogalom. Mindezt egy iskolaépületre alkalmazva úgy kell elképzelni, hogy az épületben valamilyen árnyékolással megszüntetik az internetkapcsolat és egyedül annak számítógépes „agya” kapcsolódhat az internet segítségével egy központi oktatási intézményhez, míg a benn levő tanárok és tanulók részére a saját intranet hálózatuk biztosítja az oktatáshoz, illetve neveléshez szükséges információkat. Ráadásul, ha még mindegyik tanárnak és tanulónak is biztosítjuk a szükséges okos eszközt (mondjuk tabletet vagy más néven táblagépet), akkor hiába hozza el az okostelefonját a tanuló, azt nem tudja használni. Minden egyéb már a tanárok fantáziáján múlik, mert meg lehetne valósítani az egyénekre szabott oktatást és nevelést is, mivel az csak egyesek álma, hogy léteznek átlagos gyerekek, szinte mindegyikük valamiben átlagon felüli vagy aluli képességekkel rendelkezik.

Nehogy bombasztikus hírek nélkül maradjunk az oktatás témájában, arról a múlt héten a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezete (USPRS) gondoskodott. Az egyik követelésük: „… vezessék be az egyes magaviselet miatti osztályismétlést…” már-már szürreális, hiszen nincs összhangban semmilyen nevelési elvvel, sem gyakorlattal, pedig valószínűleg ez ebben az érdekvédelmi szervezetben találhatók zöme tanügyi munkás. Vajon a tanulókon kell bosszút állni, ha a társadalom elidegenítette (még önmaguktól is) a tanítókat és tanárokat, illetve ha a gyerekek szülei és környezete is magukra hagyta őket?

Úgy tűnik, a miniszter kéthetente újabbnál újabb szenzációval szolgál, most az oktatásban dolgozók számát kívánja növelni, közel 3000 tanár, szakmunkatárs, titkár, házmester, illetve takarítónő kapna elképzelése szerint állandó munkahelyet. Csakhogy mindez nem fogja boldogítani a magyar tannyelven működő iskolákat, mert a nyilvánosságra került adatokból arra lehet következtetni, hogy az ezen a nyelven való munkára képzett tanerőből itthon kevés a munkanélküli (nem titok, sokan közülük külföldre távoztak), úgyhogy képtelenség betölteni a megüresedő munkahelyeket.

Már csak attól félek, hogy a jelenleg „legjobb szerb-magyar” kapcsolatok rányomják a bélyegüket még az oktatásra is. Más szóval: ahogyan a rossz tanuló, mi is lemásolhatnánk (a biflázó szomszédja, azaz) Magyarország gyakorlatát, ahol az oktatásnak nincs önálló minisztériuma, a belügyminiszter (személyi sofőrből lett jogász majd rendőr) ért legjobban az oktatáshoz (is), bizonyíték rá a tanárok és tanulók hónapok óta tartó sztrájkjai, polgári engedetlenségi mozgalmai. Már csak az hiányzik, hogy nálunk Szerbia belügyminisztere alá legyen rendelve az oktatás, habár még ebben is sok a személyi hasonlatosság (katonai sofőrből lett közgazdász és vállalkozó, de volt még hadügyminiszter) a két ország között.