Az itthoni mesék meg arról szóltak, hogy hányszor forrt föl a víz térségünk népautójában, a Fityóban, amíg leértek vele a „mi” tengerünkre, ahol a szállodákban ugyan „a pénzes németek” szálltak meg akkoriban is, de „úgysem akartunk oda menni, mi a szabadságot szeretjük”: jó nekünk a kemping. A „rendes anyák” meg úgyis imádnak főzni – el nem mulasztanák a családról való efféle gondoskodást nyaralás alkalmával sem. Hatalmas élelmiszerraktárral pöfögtek hát az autók Bosznia-Hercegovina hegyein át, lefelé a tengerre. Már akinek volt autója, mert a hetvenes években még igen keveseknek volt, miként síelni is csak a lakosság (az akkori elvtársak és elvtárnők) egy szűk rétege járt. Na, igen, volt vállalati és iskolai üdültetés. A szülők egy része ezzel el is intézte az ügyet: a jó bizonyítványért cserébe két-három évente elmehettünk a tengerre vagy a hegyekbe.
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
