Az egykori Papillon kávézó szecessziós berendezése tíz év kényszerpihenő után a Népszínház felújított épületében kaphat majd helyet, tudta meg a Magločistač a szabadkai Városi Közigazgatás illetékesétől.

A Papillon kávézó  egykoron a Dimitrije Tucović utca 11. címen működött, a berendezése, amely fából, a szecesszió jegyeit képviselve pedig védelem alá került. A kávézó abban az épületben kapott helyet, amelyet a Zsidó Hitközség végül visszakapott az államtól. A helyiséget kiadták, a berendezést szét kellett szedni, azóta pedig a Városháza első emeleti raktárában várja a szebb jövőt.

Tíz évvel ezelőtt a kávézó bezárásakor a szakma képviselői és a polgárok is tiltakoztak a döntés miatt, miszerint a kávézót be kell zárni, a berendezést ki kell szerelni onnan. A kávézó tulajdonosa, Dragutin Letić, egy hónappal a szétszerelést követően betegségben elhunyt. Nem élte meg, hogy megtudhassa, mi lesz a szabadkai “lepke” sorsa.

Aki valaha járt a Papillonban, egy biztos, egy csodálatos világba lépett be és nem hagyta el a helyiséget úgy, hogy az ne hatott volna rá. A Papillonról nemzetközi szakmai magazinok is írtak, annak berendezése pedig jelenleg becsomagolva a városháza egyik tárolójában kapott helyet.

Marija Ušumović Davčik, a Városi Közigazgatás vezetője a Magločistačnak azt nyilatkozta, hogy a városnak kötelessége a Papillon berendezését a Népszínház épületébe elhelyezni, de előtte köteles kidolgozni egy hivatalos dokumentumot, ami a védelem alatt álló berendezés újbóli átköltöztetésének a feltételeit jegyzi.

A Papillon egyébként 1998 óta nem működik hivatalosan, attól kezdve bírósági eljárás folyt a város és a bérlő között. A volt tulajdonos 6,7 millió dinárral tartozott a városnak, nyilatkozta 2013-ban a város akkori polgármestere.

Az épületet, amelyben a kávézó is helyiséget bérelt, a Zsidó Hitközség vagyonvisszaszármaztatással szerezte vissza, a Papillon egykori helyén pedig fogadóiroda működik.

A “Lepke” belterét egyébként Gyömbér Károly grafikus tervező és csapata készítették el, Franjo Radić és a Skala testvérek 1989-ben. A szecesszió kiváló példája, 1993. óta a képviselő-testület akkori döntése nyomán védetté nyilvánították.

Viktorija Aladžić, az Építőmérnöki Kar rendkívüli tanára a Magločistačnak azt mondta, hogy a Papillon beltere nem szecesszió a szó szoros értelmében. Az igaz, hogy a francia és a belga Art Nouveau ihlette és kiváló munka. Mint kiemelte, a műalkotás az műalkotás, teljesen függetlenül attól, hogy mikor készült. Hozzátette, volt néhány épület, s annak beltere, amelyek valóban a szecesszió jegyeit viselték magukon, s azokat teljesen tönkretették. Ilyen volt a Városi Kávéház a városházán, a Pest-szálloda kávéház, vagy az Arany bárány-szálloda kávéház. Aladžić szerint azért is annyira fontos a Papillon beltere, mert ezeknek a hangulatát is megidézi és őrzi.

A Papillon beltere egyébként az  eklektika jegyeit képviseli, a neoreneszánsz és a neobarokk jegyeivel.

Fotó: Nikola Tumbas, Subotica.info