Krisztusban kedves testvéreim!
„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt!” (Lk 24,5–6). E két rövid mondat asszonyok felé hangzott el, akik hajnalban Jézus sírjához siettek. A ma emberének is szól, aki valahogyan Jézust a múltba szeretné helyezni. Ezért is nagy jelentősége van annak a hívő tanúságtételnek, amely hitelesen el meri mondani a világnak: „Jézus valóban feltámadt! Ő ma is él, és itt van közöttünk!”
Életünkre sokféle nyomasztó teher nehezedik, és sok rossz bénítja meg a mindennapjainkat: a háború, az erőszak, a nyomor, az emberi önzés, irigység, különféle érdekek… Sokan könnyelműen azt tartják, hogy a tudomány mindezeket a bajokat meg fogja oldani. Tapasztalataink azonban mást mutatnak. Igaz, az emberi tudás valamennyire könnyített életünk bizonyos területein, de nem szabadított meg bennünket létünk alapvető veszélyeitől, sőt, még inkább felszínre hozta természetünk gyarlóságait.
A ma emberének éppen olyan szüksége van Jézusra, mint a múltban. Csak a mi üdvözítőnk tehet bennünket szabaddá és boldoggá. Benne megtaláljuk létünk kiteljesedését. A feltámadt Krisztus ma sem szakadt el tőlünk, mert ő „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). Ő valóban köztünk van! Ezért ez a hit ad erőt nekünk fájdalmas perceinkben és kilátástalannak tűnő mindennapi helyzetünkben, hiszen nem a szenvedésé és a halálé az utolsó szó. Van feltámadás, van el nem múló boldog örök élet!
Kívánom mindannyitoknak, hogy a megpróbáltatásaitokban is meglássátok s megőrizetek szívetekben húsvét ünnepének reménykeltő fényét, hiszen keresztény életünk Krisztusban van elrejtve, mind a szenvedésünkben, mind a megdicsőülésünkben is. Ámen.
