Május harmadikán tragédia történt egy belgrádi általános iskolában, ahol egy diák több társával is végzett. Az esetet rengeteg kérdés övezi. A helyszínen, valamint a közösségi médiában pedig a következő felirat látható több helyen az ügy kapcsán: Szülők, beszéljetek a gyerekeitekkel!

Az eset kapcsán sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon tudják-e a szülők, hogy mi történik a gyermekkel az iskolában? Szerbiában is egyre több iskolai bántalmazással kapcsolatos hír kerül a napvilágra, így a téma különösen fontos.

Ha bántalmazás történik a gyermek közösségében, fontos, hogy a felek, tehát a bántalmazó, a bántalmazott és a szemtanúk is együttműködve oldják meg a helyzetet. Vaskuti Gergelyt, a magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Nemecsek programjának szakmai vezetőjét kérdeztük arról, hogy hogyan ismerhető fel az, ha gyermekünk kortárs bántalmazás áldozata.

A legfontosabb, amit a kortárs bántalmazás kapcsán tehetünk, az, hogy biztosítjuk a gyerekeket afelől, hogy fordulhatnak hozzánk, mint felnőtthöz. Akár szülők, akár tanárok vagyunk. A felnőttek ugyanis sokszor nem látják a bántalmazást, erről árulkodik egy kutatás, ahol gyerekeket és tanárokat kérdeztek meg arról, hogy a mennyit tud a tanár a bántalmazásokról. A tanárok szerint a bántalmazások mintegy 80 százalékával tisztában vannak, ám a gyerekek ezt nem így látják, szerintük ugyanis a tanárok csak a bántalmazások 20 százalékáról tudnak

– emelte ki a szakember. Mint mondta, a kortárs bántalmazásnál fontos, hogy a diák felismerje, hogy bántalmazás történik. Ehhez fel kell tudni ismerni annak jeleit, tudatában kell lenniük annak, hogy a bántalmazás semmilyen formában nincs rendben, nem oké. Ezen kívül a gyereknek tudnia kell azt is, hogy kihez és milyen formában fordulhatnak segítségért.

Merjenek bízni a felnőttben, és merjenek hozzájuk fordulni az adott esetben. Egyértelműen csak akkor bízik meg a gyermek a felnőttben, ha kompetensnek gondolja azt, és úgy érzi, hogy a felnőttet tényleg érdekli az, hogy mi történik vele. Segítséget pedig akkor fog kérni, ha tudja, hogy a segítségkérést mi követi, hogyan fogják a helyzetet kezelni, ezért fontos, hogy átláthatóak legyenek a keretek, tudják, hogy van beleszólásuk a helyzetbe, a következményekbe. Lényeges ilyenkor az, hogy a problémát a gyerekkel együtt oldjuk meg.

A szülők felelősségéről is kérdeztük a szakembert. Kiemelte annak a fontosságát, hogy a szülő jelen legyen a gyermek életében.

Gyakran tapasztaljuk azt pszichológusként, hogy a szülőknek fogalmuk nincs arról, hogy mi történik a gyerekkel az iskolában. A kutatások alapján a szülők mindössze pár percet beszélgetnek a gyerekekkel az iskoláról. Legyen jelen a szülő, és érdeklődjön a gyermek felől. Ne csak azt kérdezzük meg, hogy mi volt a suliban

– emelte ki Vaskuti Gergely, aki hozzátette, hogy magyar nyelven a Hintalovon Alapítvány honlapján is találhatunk segédanyagokat azzal kapcsolatban, hogyan tudunk a gyermekünkkel mélyebben és más megközelítésben beszélgetni, akár az iskoláról.

A kortárs bántalmazásnál fontos az is, hogy biztosítsuk a gyermeket arról, hogy amennyiben megnyílik, és elmondja ezt nekünk, ezt követően együtt fogunk a megoldáson gondolkodni. Mint mondta, kortárs bántalmazásnál is, mint más problémáknál egyaránt fontos hogy a gyermeknél legyen a kontrol. Ne féljen a gyermek attól, hogy esetleg a szülő őt kizárva fog helyette intézkedni. A gyereknek tudnia kell a szülőről, felnőttről, hogy azt érdekli az ő problémája, és nem csak a problémáról, de a következő lépésekről, következményekről is beszélni kell az érintettekkel.

A gyerek sokszor érezheti azt, hogy ha elmondja a problémáját a felnőttnek, olyan választ kap, amely nem segít. Az, hogy engem is piszkáltak, bántottak gyerekként, vagy, hogy ne figyeljen erre oda a gyerek, nem segítség. Nem lehet nem odafigyelni arra, ha valakit bántanak. Az sem megoldás, ha az erőszakban keressük a választ, hiszen az erőszakra erőszak válasz csak további erőszakhoz vezet. Ezért fontos, hogy ne bagatellizáljuk el ezeket az ügyeket

– mondta a szakember.

Kérdezzünk sokat! Gyakran tekintünk úgy a bántalmazásra, mint két ember konfliktusára, holott ez az egész közösséget érinti. Vannak szemtanúk, a közösség minden tagját nyomasztja az eset, szorongást okoz a gyerekekben. A bántalmazás aktusában tekintve bár két fél között zajlik, fontos megnézni azt, hogy mi áll a bántalmazó hátterében, mi ennek az oka, milyen feszültséget hordoz magában az elkövető. Lehet, hogy a közösségben bizonytalanul érzi magát, és védenie kell magát

– fejtette ki Vaskuti Gergely, aki arra bíztat, hogy amennyiben szülőként szembesülünk ezzel, úgy igyekezzünk a probléma mögé nézni, kérdezzünk sokat, és legyen következménye a tetteknek, bántalmazásnak, hogy a gyermek is érezze a határokat.

A kortárs bántalmazás jelei

A kortárs bántalmazásnak azonban vannak jelei is, amelyet ha figyel a felnőtt, észre tud venni. Bár a bántalmazás komplex kérdés, hiszen többféle bántalmazás is van, és a különböző típusú bántalmazásoknak különböző jelei vannak, azonban vannak jelek, amelyeket észre vehetünk.

Hivalkodó jel az, ha gyermekünknek megváltozik radikálisan a viselkedése. Rosszak a jegyek, visszahúzódóbb lesz, esetleg az egyébként nyugodt gyermekünk lobbanékonnyá válik. Ez indikálhatja azt, hogy valami történik a gyermekünkkel. Az elmagányosodás is lehet ennek jele. Gyakran a bántalmazott gyermek szándékosan ront az osztályzatain, tanulmányi eredményein, hogy ezért se bánthassák a többiek. Ez is lehet jel arra, hogy baj van, azonban a legészrevehetőbb az, ha gyermekünk viselkedése alapjaiban megváltozik

– mondta a szakember, aki kifejtette, hogy nincs általános válasz arra sem, hogy hogyan lehet egy ilyen traumát feldolgozni.

Mindenki más tempóban halad a gyásszal, és a trauma feldolgozásával, így nincs kész vagy megfelelő válasz. Fontos ebben az esetben, hogy figyeljünk arra, hogy a gyermeknek az adott helyzetben mi segítene. A trauma központi oka a kontroll elvesztése, és ha bántanak, azt nem tudjuk kontrollálni. Erre gyógyírt adhat az, hogy a gyermeknek visszaadjuk a kontrollt. Nem feltétlenül az a jó megoldás, ha azonnal orvoshoz fordulunk, inkább beszélgessünk vele, és az ő érzelmi szükségleteire reagáljunk. Kérdezzük meg, hogy neki mire van szüksége az adott helyzetben

– zárta gondolatait Vaskuti Gergely, aki kiemelte annak fontosságát is, hogy a szerbiai eset nem a kortárs bántalmazás egy klasszikus esete, hanem egy sokkal több rétű probléma, tragédia.