Március 21-én jelent meg cikkünk a Létünk folyóirat jelenéről és kérdéses jövőjéről portálunkon. A tudományos folyóirat kapcsán azt megelőzően megküldtük kérdéseinket a Magyar Nemzeti Tanácsnak is, amely intézmény vezetője korábban azt nyilatkozta, hogy a koncepció újrafogalmazására van szükség. Azt szerettük volna megtudni, mi volt a gond a folyóirat eddigi koncepciójával? Mi az oka, hogy annak újrafogalmazására van szükség? Meddig adtak határidőt az újrafogalmazásra? Kérdéseinkre tanulmány formájában érkezett válasz Hugyik Richárdtól, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagjától, kulturális megbízottól érkezett, amit alább változtatás nélkül, teljes terjedelmében közlünk.

BEVEZETÉS:

„Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.”

Karl Marx: A politikai gazdaság bírálatához; Előszó. 1859

„A kérdés kemény, a felelet nehéz. Akaratunkat, hogy mégse hagyjuk ennyiben a dolgot, csak az indíthatja meg, hogy a tönköt csak mi emelhetjük ki: tartósan csak mi segíthetünk magunkon… a megoldást nekünk kell meglelnünk, mi ismerjük magunkat. S itt akkora s olyan természetű erőfeszítésre van szükség, amilyet az ember helyett a testvére vagy szülője sem végezhet el.”

Illyés Gyula: Naplójegyzetek (1946–1960); 1946

LÉT–HELYZET

A Létünk folyóiratot 1971-ben alapította a Szocialista Szövetség Vajdasági Választmánya, hogy ösztönözze a magyar nyelvű tudományos alkotómunkát.A Szocialista Szövetség határozata szerint a folyóirat megalapításának célja, hogy a jugoszláviai magyar nemzetiséget és a délszláv állam többi nemzeteit érintő társadalmi kérdésekkel, kultúrával és művészetekkel kapcsolatos jelenségeket kutassa, tárgyalja és vita tárgyávvá tegye: „Vajdaság Dolgozó Népének Szocialista Szövetsége – figyelembe véve intézmények, tudományos és társadalmi munkások kezdeményezését, valamint azt az igényt, amely a tudományos gondolkodás fejlesztésére és a magyar nemzetiség etnikai sajátságainak, kulturális, művészi és egyéb értékeinek ápolására irányul – társadalmi kérdésekkel, kultúrával és művészettel foglalkozó magyar nyelvű folyóiratot alapít.” (Létünk: 1971. december)A periodika alcíme: társadalom, tudomány, kultúra, és évi 4 szám jelenik meg belőle 400 példányban.A folyóirat főszerkesztői voltak Rehák László (1971–1990/2-3),Várady Tibor (1990/4-5–2000),Fehér Kálmán (2000–2003); Németh Ferenc (2003–2007/3),Bence Erika (2007/4–2016) és Mészáros Zoltán (2017–2020).

A tanulmány elején szeretnénk röviden összefoglalni a Létünk jelenlegi helyzetével kapcsolatos meglátásainkat.Itt kell megjegyeznünk, hogy számos gondolatot kölcsönöztünk Mészáros Zoltántól, a Létünk korábbi főszerkesztőjétől.

A Vajdaságban számos M52-es besorolású tudományos folyóirat jelenik meg.A teljesség igénye nélkül, csak néhány folyóiratot kiemelve láthatjuk, hogy az Újvidéki Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének 3 folyóirata van, amelyek közül a Hungarológiai Közlemények M51-es, a Tanulmányok pedig M52-es besorolású.A Magyar Tannyelvű Tanítóképő Kar két szakfolyóirata, a Módszertani Közlöny M53-as, az Évkönyv M52-es tudományos besorolású.A szabadkai Városi Múzeum évkönyve (Museion) és a szabadkai Történelmi Levéltár évkönyve (Ex Pannonia) szintén M52-es besorolású.Ezenkívül, bár nem tudományos besorolásúak, de jelentős szerepet játszik a Bácsország, az Aracs, az Új Kép és a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság évkönyve a vajdasági magyar kulturális térben.

A felsorolásból is látszik, hogy legalább 7 darab M52-es periodika jelenik meg, sőt a Hungarológiai Közlemények M51-es besorolású, amely a kutatók és az egyetemi tanárok számára rendkívül fontos, hiszen ez biztosítja a tudományos életben az előrehaladásukat.A szerzők többsége a tudományos kutatóintézet vagy egyetemi tanszék által alapított, és ezért szakmailag hozzá legközelebb álló folyóiratban publikál, ami belterjes helyzetet teremt.Az egyes tanszékek, intézmények körül kialakult tudományos műhelyek úgy funkcionálnak mint egy „alom” vagy „fészek”, amely mintegy önmagába zárja az e köré csoportosuló kutatói tudományos közösséget.Ezért a Létünk, amely alapvetően egy nyitott társadalomtudományi folyóirat, légüres térbe kerül, és a szekértáborokon kívüli szerzőket kell, hogy levadássza.Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a Bácsországban és az Aracsban jelennek meg olyan tanulmányok, cikkek, amelyek tematikájukat tekintve beleférnének a Létünkbe, de az ezekben publikáló szerzőknek nincsenek egyetemi ambíciói, és nem foglalkoztatják őket a tudományos minősítések (M51 ill. M52).

A vajdasági magyar tudományos munkát publikáló kutatóknak nagyon fontos lenne az M51-es besoroltságú lap, ebben az esetben jönnének írások a Létünkbe, de M51-es besorolást a nemzetileg fontos folyóiratok kapnak a Szerb Köztársaság Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztériumától (Ministarstvo prosvete, nauke i tehnološkog razvoja).Mészáros Zoltán főszerkesztő szerint a Létünkön ez az egy dolog segíthetne, de ezt elérni szinte lehetetlen.Itt idéznénk Bence Erikát, a Létünk korábbi főszerkesztőjét, akinek hasonló, ugyanakkor kritikus véleménye van a tudományos besorolás eléréséről: „Aki jártas a tudományos közéletben, vagy a felsőoktatásban, annak nem kell különösebben magyarázni, miért szinte lehetetlen« egy kisebbségi nyelven megjelenő, tudományosan nem regisztrált intézmény által kiadott folyóirat »nemzeti jelentőségű« folyóirattá minősülése. 2017-es évfolyamának »állapotá«-t tekintve – nagy szerencséje lesz, esetleg jó háttérkommunikációt kell folytatnia ahhoz, hogy egyáltalán listán maradhasson. Egy-egy folyóirat kategorizációjának, pontértékének a tudományos vagy a felsőoktatási szférában dolgozók szakmai és tudományos előmenetele szempontjából van jelentősége. A Vajdaságban nem sok olyan, magyar nyelven megjelenő folyóirat van, amely ehhez teret adhat. Egyes kutatók számára a Létünkön kívül nincs másik.” (Bence Erika: A Létünk halott! – Netnapló, 2018. február 20.; https://litera.hu/irodalom/netnaplo/a-letunk-halott.html)

Mészáros Zoltán főszerkesztő véleménye szerint itt bezárul a kör, vagyis a tudományos publikációs kényszer miatt a Létünknek legfőbb érdeke, hogy kiváló minőségű, tekintélyes kutatók által recenzált tudományos publikációk jelenjenek meg, ezért a tudományos szakfolyóirat státuszának és követelményeinek megtartása érdekében a folyóirat magyarországi szerzőket keres –amennyiben nincs elegendő vajdasági magyar folyamatosan publikáló kutató –, akiknek szükségük van arra, hogy külföldi szakfolyóiratban publikáljanak, ezért örömmel adnak a magyar nyelven publikáló Létünkbe tanulmányokat.Az egyes tudományos intézmények, egyetemi karok mellett létrejött tudományos műhelyek elszívják a kutatókat, és nem támogatják, hogy a Létünkbe is publikáljon cikkek az adott szakember.Sőt, a Létünk nem fizet honoráriumot a cikkek után, hiszen már a folyóiratban való megjelenés is a tudományos előmenetelt szolgálja, és elvileg már ez a tény önmagában érdekelté kell tegye a kutatót a folyóiratban való szereplésre.Ennek következtében a főszerkesztő rákényszerül arra, hogy olyan szerzőket fürkésszen ki, akik nem tartoznak egyetlen „akolba” sem.Ez azonban rendkívül megnehezíti egy saját, a Létünk körül kialakítandó tudományos műhely kialakítását.Ugyanakkor már ebből a gondolatmenetből is érzékelhető, hogy elsődleges fontosságú egy magabiztos, elhívatott, határozott vízióval rendelkező, jó taktikai érzékkel és tudományos szervezőtehetséggel megáldott főszerkesztő kiválasztása és támogatása.

A főszerkesztő nem főállásban látja el munkáját, hanem jelképes tiszteletdíjért szerkeszti a folyóiratot.Ez azért is okoz gondot, mert így arra ösztönöz a rendszer működése, hogy valamely intézményben főállásban dolgozó (pl. kutatóintézet, könyvkiadó intézet, egyetemi kar, újság) főszerkesztőt válasszon, aki munkája mellett még a szerkesztést is elvégzi.Ennek köszönhetően csak részfigyelmet tud bitosítani a folyóirat szerkesztésére, így nagyon komoly elköteleződésre és mély belső hitre van szükség a minőségi munkához és a folyóirat folyamatos megjelentetéséhez.Ezt jólnyomon követhetjük dr. Rehák László főszerkesztői pályafutásán, aki 1971 és 1990 között volt a Létünk alapító főszerkesztője.

Külön fel kell hívnunk a figyelmet a folyóirat tudományos besorolásából következő operatív feladatokra, amelyek lassítják az írások megjelenését.A tanulmányok megjelentetéséhez először is két recenzenst kell találni, akik nem mindig vállalják el a feladatot, ezért gyakran egy harmadikat is kell keresni.A recenzensek minősítik a szöveget, és ezen meglátások alapján tesznek javaslatot a cikk megjelentethetőségéről.Ez után a szerző a kapott észrevételek figyelembevételével módosítja vagy újraírja a szöveget.Közben a recenzensek adatait is össze kell gyűjteni, hogy ki és hol dolgozik, hiszen ezt is közölni kell.Végül következnek a szokásos záró lépések: angol és szerb rezümék, lektorálás, korrektúra.Annak ellenére, hogy a gyakorlati, mindennapi munkába csupán felületesen látunk bele, megállapíthatjuk, hogy a főszerkesztő és a Forum Könyvkiadó Intézet munkatársai szerteágazó feladataik és fő tevékenységük mellett nehezen tudják teljesíteni a fent vázolt, a folyóiratszerkesztéshez kapcsolódó szokásos feladatokat.

SZELLEM – TÖRTÉNET

A Forum Könyvkiadó Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet A láthatatlan változat címmel 2011-ben jelentette meg a Létünk 40 évfolyamából összeállított válogatás-kötetét.Digitális adathordozón azonban mellékeltek minden megjelent számot 1971 és 2011 között.A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet az elmúlt években folyamatosan digitalizálta a folyóiratot.Ennek köszönhetően a Vamadia.rs oldalon a 2020-as évfolyammal bezárólag megtalálhatjuk a lap archív számait.A folyóirat honlapján ugyanakkor csak 2006–2019-es időszak termését lapozhatjuk.

Mint ahogy fentebb már bővebben kifejtettük a Létünk M52-es besorolású tudmányos folyóirat, azonban a 2010-es években egy időre elveszítette a tudományos besorolását, amelyet jelentős utánajárással lehetett csak újra megkapni.A tudományos besorolás megtartását minden évben kérelmezni kell az illetékes minisztérium megfelelő szakbizottságánál, amely a feltételek teljesítését mérlegelve dönt a státusz megadásáról, így biztosítva a minőségi tudományos folyóiratok szakmai ellenőrzését.Ez a feladat jelentős ügyviteli többletmunkát és fegyelmet is megkíván a kiadótól és a főszerkesztőtől egyaránt.A Forum Könyvkiadó Intézet 2021-ben egyetlen lapszámot sem jelentetett meg, vagy késve és a 2022-es évre átcsúszva.

Mészáros Zoltán főszerkesztő négyéves mandátuma 2020-ban lejárt, ezért a Forum Könyvkiadó Intézet a 2020. november 28–29-én megjelent Magyar Szóban közzétette a Létünk folyóirat főszerkesztői helyére vonatkozó nyilvános pályázat szövegét.A pályázatra egy személy adta át jelentkezését.A Forum Könyvkiadó Intézet Igazgatóbizottsága 2020. december 21-én kinevezte a nyertes pályázót, Roginer Oszkárt, azonban a kiadó vezetője erről végül nem értesítette a jelentkezőt, és később sem lépett ebben az ügyben.Az időközben kinevezett új igazgatóbizottság felkérte a korábbi főszerkesztőt dr. Mészáros Zoltánt – miután Roginer Oszkár egy év elmúltával visszavonta pályázatát –, hogy amíg nem születik elfogadható döntés ebben a helyzetben, folytassa a főszerkesztői feladatok ellátását.

Összegzéséként megállapítható, hogy a Létünk előtt a következő megoldandó feladatok és kitörési pontok vannak: a folyóirat honlapját ráncba kell szedni és aktualizálni kell; a főszerkesztői posztot hivatalosan rendeznik kell, új főszerkesztői pályázatot kell kiírni; a lapszámokat határidőn belül kell megjelentetni és szükség van a kiadói politika stratégiai megfontolású megreformálására is.A Forum Könyvkiadó Intézet a vajdasági magyar alkotók egészét kell hogy szolgálja, ebből kifolyólag éves tervei előkészítésekor egyformán adjon megnyilatkozási lehetőséget a tömb-, a sziget és a szórványmagyarság alkotóinak.Az Intézet jelenleg elsősorban a beérkező kéziratok kiadásával foglalkozik, ellenben nem fordít figyelmet a terepi kutatásokra, az irányított, tematikus kiadások előkészítésére és az egységes, hosszútávú kiadói politika megteremtésére.Mindazonáltal a kiadó könyvtermése a vajdasági magyar szellemi értéket kell hogy közvetítse.A Forum Könyvkiadó Intézetre vonatkozó fentebbi megállapítások a Létünk folyóirat stratégiai céljaira és feladataira is vonatkoznak.

A LÉTÜNK FOLYÓIRAT JELENLEGI KIHÍVÁSAINAK TÖRTÉNELMI KONTEXTUSBA HELYEZÉSE

REHÁK LÁSZLÓ: BEVEZETŐ SOROK

Rehák László, a Létünk folyóirat alapító főszerkesztője az 1971-ben megjelent első szám Bevezető sorok című szerkesztői köszöntőjében a következőket írta: „Folyóiratunkat társadalmi környezetünk igénye szülte. Az az igény, hogy teljesebben, átfogóban és többet tudjunk meg magunkról, környezetünkről és egész társadalmunkról.”Rehák tisztában van vele, hogy a feladat óriási terhet ró a lapra, de a fokozatos építkezés elvét követve bízik benne, hogy magas színvonalú folyóiratot hozhatnak létre.Ugyanakkor a társadalomtudományi terület is része az anyanyelvi kultúrának, és a jugoszláv tudományos gondolat fejlődéséhez is kiemelkedően hozzá kívánnak járulni.Mivel a jugoszláviai magyarok társadalmi szerkezete sokrétűbb, ezért szellemisége is igényesebb – véli Rehák –, ebből fakadóan szükség van a társadalmi értékek tudatosítási lehetőségeinek új típusú megjelenési formájára, vagyis a Létünk folyóiratra.Külön hangsúlyozza, hogy a tudományos eszközök segítségével igyekszik majd a társadalmi összefüggések mélyére hatolni: „Ezért a társadalmi lét tudatmeghatározó jelentőségét marxi értelmezésben felfogva nem szándékozunk a tudat visszahatását sem elhanyagolni. Mégis hangsúlyozni kívánjuk majd a tények tiszteletét a puszta megsejtéssel szemben, az analízis tiszteletét az intuícióval szemben.”

TÉZISEK (1981): A LÉTÜNK KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSE

1981-ben a Létünk szerkesztőbizottsága kerekasztal-beszélgetést kezdeményezett a folyóirat megjelenésének tízéves jubileuma alkalmából.A tribün előtt Rehák László főszerkesztő és Várady Tibor főszerkesztő-helyettes tézisekben foglalták össze a főbb megvitatandó kérdéseket, és küldték szét a résztvevőknek felkészülés és előzetes megfontolás céljából.A szerkesztők a kerekasztal-beszélgetést munkajellegűnek képzelték el, amely kritikai felmérést és útmutatást ad a jövőre vonatkozóan, a témája pedig a hazai társadalomtudomány állapota, a Létünk helyzete, és szerkesztőségének, munkatársainak feladatai.

A tézisek összeállítása során elsődleges szempontként fogalmazták meg a szerkesztők azt a kérdésfelvetést, hogy mennyire elégíti ki a folyóirat szerkesztése, munkatársainak témaválasztása és írásmódja az olvasók igényeit.Az látható az 1970-es évek folyóirattörténetéből, hogy némi változáson ment át a szerkesztéspolitika.Eleinte a tudományos tárgyalási módot szorgalmazta a szerkesztőség, viszont számos kritika fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy a korabeli vajdasági magyar társadalom nem lesz képes kellő számú szerzőt toborozni, valamint sokan azon kételyüknek is hangot adtak, hogy a magyarul olvasó hazai közönség sem érett még egy korszerű társadalomtudományi folyóirat befogadására.Az 1976-tól működő második megbízatású szerkesztői tanács szorgalmazta a kevésbé akadémikus témaválasztást, illetve a mindennapi politikai élethez közelebbi kérdések tárgyalásának előtérbe helyezését.A témák közvetlenebb és spontánabb taglalását célozták a Létünk által szervezett kerekasztal-beszélgetések.

A szerkesztők a Létünk egyik lényeges feladataként emelték ki – a magyar tudományos prózaírás kibontakoztatása mellett – a munkatárs-utánpótlás keresését, kutatómunkájának bátorítását és fejlesztését.Alapvető kérdésként merült fel, hogy más módszerekkel jobbak lehetnének-e ezek az eredmények?Továbbá a szerkesztők tárgyilagosan felteszik azt a kérdést is, hogy nem szentelnek-e több helyet a Vajdaságon kívüli kéziratoknakés a fordításoknak?Rehák László azonban hangsúlyozta, hogy mindig az olvasók igényét, azok értesültségét tartották szem előtt, ugyanakkor a fordítások megjelentetésével ablakot is nyitottak a többi jugoszláv folyóirat felé.A Létünk természetesen külföldi szerzők munkáit is közölte, viszont külön felhívják a figyelmet arra, hogy a hazai szerzőknek hangsúlyosabban kellene reagálniuk a szellemi áramlatokra, külföldi szerzők műveire.Óvatosságra intenek azzal kapcsolatban, ha a folyóirat bezárkózik saját gondolatkörébe, és nem nyitott az új nézőpontok beemelése előtt.

A tézisek közül kiemelkedik az a megállapítás, hogy a folyóirat arculata vitatható.(Ez a kritika miden bizonnyal ma is aktuális.)Rehák ezt az észrevételt tulajdonképpen önkritikusan elfogadja, és ehhez kapcsolódóan említi, hogy a szerkesztőség szeretett volna több munkát megjelentetni például a képzőművészet és a zene területéről.Ellenben „kéziratbőség” jelentkezett a történelem, földrajz, agrotechnika tárgykörében.A korszakra jellemző módon önkritikusan konstatálják, hogy egyes nagy marxista jugoszláv szerzők életművének bemutatását átfogóbban tervezték.

Fontosnak tartják annak a kérdésnek a megvizsgálását, hogy vajon milyen a Létünk olvasottsága, olvasóinak összetétele, s ez vajon kielégítő-e vagy sem?Szintúgy lényegesnek tartják a Létünk kritikai hozzáállását a korabeli jugoszláv társadalmi valósághoz, és ehhez kapcsolódóan felteszik a kérdést, hogy vajon kritikusságának mértéke kielégítő-e vagy sem; hogyan áll a tudományos folyóirat az alkotó kritikával általában?Vitatémaként jelölik meg, hogy miként műveli a folyóirat a tudományos kritikát.Hiszen – mint ahogy Rehák levonja a következtetést – a gyakorlat továbbra is csak a szépirodalmi kritikával számol, és ezzel kapcsolatban azt a kérdést fogalmazza meg, hogy vajon ennek a vajdasági magyar szellemtörténet irodalom-központúsága, vagy a megjelent társadalomtudományi kritika szintje az oka?

ÁROKSZÁLLÁSI BORZA GYÖNGYI: LÉTÜNK 1971–1981

Árokszállási Borza Györgyi, Fehér Kálmán mellett, a Létünk folyóirat szerkesztője volt 1976 és 1990 között.A kerekasztal-beszélgetéshez kapcsolódóan egy történeti összefoglalót készített az 1971 és 1981 között eltelt évtizedről.A következő pár bekezdésben erre a tanulmányra támaszkodva mutatjuk be az első évtized legfontosabb jellegzetességeit.

A Létünk alapító programjában 1971-ben megállapításra került, hogy a folyóirat tematikájával és tárgyalási módjával ki kell hogy fejezze: a lap az önigazgató szocialista közösség fejlesztésének érdekében jelenik meg, azonkívül elsődlegesnek tartja, hogy nem zárkózik regionális keretbe, és törekszik az olvasói igények kielégítésére és fejlesztésére.Árokszállási Borza Györgyi a Létünk anyagát a társadalomtudományok szempontjából tárgyalja, és arra a megállapításra jut, hogy néhány tudományterületet egy-két évig sem sikerült behozni a folyóiratba, más szakterületek esetében azonban kéziratbőség jelentkezett.Olyan tudományterületek is előfordultak azonban, amelyek a folyóirat indulását követő időben képviseltették magukat, majd fokozatosan eltűntek, mint például az irodalomtudomány.(Ez nem lehet független a Híddal folytatott rivalizálástól, versengéstől.)A lap 51 kongresszust, tudományos értekezletet, szimpoziont ismeretett, és mintegy 33 megemlékezést közölt.

1971–1981 között a Létünkben 635 cikk és tanulmány jelent meg, ebből 358 eredeti írás, 191 fordítás és 27 cikk külföldi szerzőtől érkezett, valamint 59 cikk dokumentumszerű anyag volt.Az arányok azonban jelentős eltéréseket mutatnak, ha szakterületenként végezzük az elemzést.A 178 könyvismertető és kritika közül 128 hazai kiadvány, 45 pedig magyarországi és 5 más külföldi könyv ismertetése volt.A hazai könyvek összetétele a következőképpen alakult: 17 Forum kiadvány, 99 a jugoszláv szerzők által írt könyv és 12 külföldi szerző.A könyvszemle rovatot az évek folyamán folyóiratszemlével egészítették ki.35 ízben mutatott be a lap társadalomtudományi és más tárgyú folyóiratot.

1971–1981 között421 szerző publikált a Létünkben.Ezek közül 213 magyar nemzetiségű (50,6%). 42% jugoszláv és 33 külföldi szerző volt.A lap 1971 óta évente 1000 páldányban jelent meg, 1981-ben pedig 460 előfizetője volt.Jelenleg a Létünk 400 példányban jelenik meg.

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS: 1981

REHÁK LÁSZLÓ:

Rehák László főszerkesztőmegfogalmazása szerint a kerekasztal-beszélgetés célja egy tartalmas beszélgetés lefolytatása a Létünkről, a társadalomtudományok helyzetéről; annak a kérdésnek a megválaszolásáról, hogy a társadalomtudományok további fejlődésében milyen helye és szerepe lehet a folyóiratnak.Tulajdonképpen inkább problémákat akarnak megnyitni.A szerkesztők alapvető szándéka a Létünk tízéves létezésének, tevékenységének és eredményeinek a felmérése volt.

Rehák szerint kezdetben célkitűzés volt, hogy a lap körül kialakítsanak egy szakfordítói gárdát, lektorokat foglalkoztassanak.Külön felhívja a figyelmet arra is, hogy 1976–1981 között a Létünk szerkesztő tanácsa gyakorlati útmutatásokat akart és követelt, hogy a napi tevékenységnek megfelelő tanáccsal szolgáljanak és útmutatást adjanak a vajdasági magyarságnak.A másik probléma, amelyet megvitatásra ajánl, hogy a folyóirat marxi értelemben mennyire kritikus, ennek kapcsán önkritikusan megjegyzi, hogy sok az elvont megállapításokon megrekedt írás.

Rehák a hozzászólásában ismét kihangsúlyozza, hogy kezdetben úgy képzelték el, hogy korszerű marxista folyóiratot adnak ki, amely a tudományos élet módszertani és nézőpontbeli újdonságaival ismerteti meg az olvasóközönségét, ennek ellenére csak egy átlagszintű folyóiratot sikerült létrehozni.Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy Szabadkán korainak vélték egy magyar nyelvű társadalomtudományi folyóirat megjelentetését.Noha nem sikerült kimagasló arculatú vagy szintű folyóirattá válni, mégis egy új típusú folyóiratot indítottak el.A munkatársak megválogatása sem volt egyszerű feladat, ezért az egyetemi pályájuk elején álló, leendő szakembereket mozgósítottak.

A közgazdasági publikációkkal kapcsolatban világít rá Rehák arra a problémára, hogy sok gondot okoz a nem megfelelően megírt publikáció, nevezetesen úgy közelítenek meg egy problémát, mintha közgazdásztudósokhoz szólnának, nem pedig a széles olvasóközönséghez.A Naše teme című zágrábi folyóirat példáját említve kifejti, hogy a horvát orgánum szervezett egy vitát a tőkés társadalom perspektívájáról, a Létünk folyóirat azonban nem talált olyan szerzőt, aki publicisztikai vénával rendelkezne, és ezáltal egy jóval szélesebb réteget szólíthatna meg.

TÓTH LAJOS:

Tóth Lajos, az újvidéki Természettudományi Kar tanára a neveléstudomány és az oktatásügy kérdései felől közelítette meg a Létünk folyóirat tízéves eredményeit és fejlesztési lehetőségeit.Kiemelte a tudományfejlesztés fontosságának jelentőségét, és konstatálta a neveléstudomány lemaradását, főként a neveléselmélet területén.

A Létünk szerepét elsősorban abban látja, hogy tájékoztatást nyújt az egyes tudományágak lemaradásának okáról vagy gyorsabb ütemű fejlesztési lehetőségeiről.Ugyanakkor szorgalmazza a bíráló szellem kialakítását és fejlesztését, ezáltal a fejlődést előrelendítő légkör kialakítását.

Tóth véleménye szerint meg kell vizsgálnunk a tudomány és a politika viszonyát is, merthogy a tudományt a korabeli jugoszláv társadalomban bizonyos fokig alárendelik a napi politikának.A politikai elvárások szerint ugyanis a tudománynak azt kell alátámasztania, ami már folyamatban van, ez azonban tévutakra is alkalmat ad.

Fontos észrevételnek tarthatjuk, hogy a folyóiratokat életízűbbé kell tenni, életközelségbe kell hozni őket.Abból a célból, hogy többet foglalkozzanak a valósággal, a gyakorlat és az elmélet kapcsolatával.Tóth Lajos szerint csak így láthatjuk világosan miként lehet a tudományt fejleszteni.

BELA DURANCI:

Béla Duranci művészettörténész, a szabadkai Észak-Bácskai Községközi Műemlékvédelmi Intézet szakmunkatársa a tartomány műemlékvédelmére fokuszált.A Vajdaságban nagyszámú és sokfajta nemzeti kultúra keveredik, és valamennyinek a hagyományait meg szeretnénk óvni, ebben is fontos szerepet tölt be a folyóirat.Ezenfelül a Létünknek kell közölnie olyan szakcikkeket, amelyekre az országhatáron túli magyar nyelvterület szakértői is felfigyelnek.Duranci rámutat, hogy alapos és kiváló tanulmányok jelentek meg a rurális építészetről, a falvak és a tanyavilág kutatásáról, amelyek a magyarországi tudományos közvélemény szemében is elismerést vívtak ki, ezért a Létünknek kiemelkedő tudományos közvetítő szerepe is kell hogy legyen.A lap határon túli olvasótáborának gyarapítását csak a közös érdekű és problémájú cikkek közlésétől remélhetjük a szakértő szerint.

VÁRADY TIBOR:

Várady Tibor, az újvidéki Jogi Kar tanára 1971-ben roppant fontosnak látta azt a szerepet, amelyet a Létünk itt, a Vajdaságban betöltött, a folyóirat előtt álló feladatokat azonban nemcsak nehezeknek, de sokrétűeknek is értékelte.Várady véleménye szerint is az indulás azt jelentette, hogy részben a folyóiraton keresztül kellett megteremteni a társadalomtudományt, és a társadalomtudományi olvasóközönséget kialakítani.A Létünknekaz 1970-es években az is feladata volt, hogy ne csak az itteni magyar nyelvű, hanem az egész jugoszláv gondolkodást, s ne csak a Vajdaságon belül, hanem kívülre is sugározza.Egy kicsit ablaka volt a lap a jugoszláv gondolkodásnak.Talán az egyik legfontosabb, a folyóirat lényegi jellemzőjét látja meg abban Várady Tibor, hogy Rehák László, Fehér Kálmán és Borza Györgyi fáradozása, hite nélkül nem maradt volna fenn a lap, kovászai voltak a folyóiratnak.

Várady a fordított szakcikkek arányának túlsúlyát bíráló véleményeket elutasítja, és a fordítási aránnyal kapcsolatban elégedettségét fejezi ki.Markánscélt tűz ki a folyóirat elé, mely szerint az anyanyelvű társadalomtudománynak kell helyet adnia, ugyanakkor a jugoszláv társadalomtudományt kell bemutatnia.A fordítási irodalomban azonban Várady szerint több kezdeményezést kellene felmutatnia a szerkesztőségnek, merthogy nem biztos hogy a legizgalmasabb, legfontosabb hazai írásokat mutatta be.Többször is érkezett be olyan kézirat, amelyeket csak jobb hiányában közöltek.

Fontos feladata lenne a szerkesztőbizottság egy-két tagjának, hogy figyelemmel kísérje a hazai folyóiratokat és a szerzőket, majd javaslatot adjon, hogy mit érdemes átvenni, kit kell egy bizonyos cikk megírására felkérni.Ezáltal több kezdeményezéssel és szigorúbb bírálattal izgalmasabb is lehetne a lap a szerkesztő szerint.

Várady külön hangsúlyozza, hogy kerülni kellene az olyan írásokat, amelyek egy szakmán belül túlságosan függnek a szakmai ismeretektől.Az egyes területeken belül olyan cikkeknek kellene előnyt biztosítani, amelyek közel állnak az általános műveltségű olvasóhoz, az általános társadalomtudományi érdeklődéshez.

Figyelemre méltó, hogy a Létünk a társadalomtudomány vívmányairól világviszonylatban is hírt ad.Várady ennél a pontnál egy rendkívül lényeges kritikai megállapítást tesz: egyre több az olyan tudományos dolgozó, akit nem is annyira a kutatási vágy és láz hajt, hanem hogy a tudományos intézményekben maradhasson.Következésképpen egyre több az olyan írás, amelynek a mozgatóereje nem az érdeklődés.Egyes kutatók részéről ez a hozzáállás elég ahhoz, hogy az intézményesített tudományos struktúrában kényelmesen megéljen.Várady szerint úgy is fogalmazhatunk, hogy nagyon sok az olyan írás, amely csak a bibliográfiát gyarapítja.Ezért különösen veszélyes lenne, ha a Létünk ilyen provinciális lapként azoknak az írásoknak a lerakatává válna, amelyet jó képességű kutatók írnak, de csak azért, hogy eggyel több publikációjuk legyen.Ezekből a premisszákból azt a konklúziót vonja le a jogászprofesszor, hogy minél több kezdeményezést kell tanúsítani az írások beszerzésében, és minél kevesebb passzív átvételét kell eszközölni olyan írásoknak, amelyeket néha csak a szerző neve miatt közölnek.Nagyon fontos a tárgyilagos kritikusság megléte a folyóiratban, ezért arra kell törekedni, hogy minél több akciójellegű szám kerüljön ki a sajtó alól.

Várady Tibor szerint az olvasótáborért vívandó harc eszközei: a kerekasztal-beszélgetések, a tematikus számok és a hozzáértő emberek és érdekes írások.

ÁROKSZÁLLÁSI BORZA GYÖNGYI:

Árokszállási Borza Györgyi, a Létünk szerkesztőjeként ugyanazon a véleményen volt mint Várady Tibor professzor a bibliográfiai egységek halmozása vonatkozásában.A szerkesztő nagyon éles kérdést tett fel: miért van az, és mivel magyarázható, hogy 10 év alatt szinte egyetlen cikk sem jelent meg, amely visszhangot keltett volna?Majd ezt még tovább fokozva a korabeli vajdasági magyar tudományos mező pozícióharcaira utalva megjegyzi: netán a Létünkkel szemben is van valamiféle taszítás; egyes intellektuális körök nem tartják-e rangon alulinak írásaikat a lapban közölni?Árokszállási Borza Györgyi szerint alapvető érezni azt a helyet és teret, amelyet a folyóirat betölt, illetve amelyet be kellene töltenie.

BORDÁS GYŐZŐ:

Bordás Győző, a Híd folyóirat szerkesztője, a Forum Könyvkiadó igazgatóhelyettese hozzászólásában a vajdasági magyar folyóiratok sorsán és arculatán gondolkodik el, és kiindulásként megjegyzi, hogy elhangzott korábban egy igen éles önbíráló megjegyzés, miszerint a Létünk arculata eléggé vitatható.Ezzel szemben Bordás szerint a Létünknek az elmúlt 10 év folyamán sikerült kialakítania egyfajta arculatot.A folyóirat minősége attól függ, hogy van-e arculata, hogy mindenes-e a folyóirat, ez viszont attól függ, hogy a szerkesztőség tudja mit akar és mit vállalt.

Bordás szerint amikor egy írás megszületik, akkor elsősorban annak magának, nem pedig a szerzőnek kell helyet találni. Hiányolja a folyóiratból a művelődés- és művészettörténetet. A feladat Bordás szerint az, hogy fölszabadítsa és írásra serkentse a szerzőket, hiszen ezek az emberek nehezen kezdenek bele az írásba.A Híddal ellentétben a Létünkben a művelődési rovatban átfogóbb, értékelő írásokat kell közölni, például föl kell mérni egy-egy színházi évadot.Sőt a szociográfiának egyértelműen a Létünkben a helye.

A tudományos vita hiányának okát abban látja, hog  a különböző tudományágakkal foglalkozók megelégszenek azzal, hogy jó, van vita, de nem vágnak annyira a velejébe, mint például az irodalomtörténészek.Bordás tanácsa, hogy vitát a szerkesztőség is indíthat úgy, hogy megjelentet egy vitaindító cikket, majd felkér néhány kutatót hogy reagáljanak, és ebből vélelmezhetően kialakulhat egy tudományos vitasorozat.

SZALMA JÓZSEF:

Szalma József, az újvidéki Jogi Kar docense a Létünk arculatához szólt hozzá.A szerkesztőségnek – Szalma szerint – egy irányadó szerepe van, a cikkeket is bizonyos koncepció szerint kellett rendszereznie.Ennek következtében két ellentétes követelmény alakult ki: az egyik a folyóirat arculatának szükséglete, a másik hogy felölelje a tudományos gondolkodás összes területét.E két ellentétes pólus önmagától determinálta a folyóirat arculatát.

Szalma azt a kérdést teszi fel, hogy ettől a sokoldalúságtól el kell térni a koncepció végett?Más megfogalmazásban és reagálva Várady professzor megállapítására, el kell dönteni, hogy népszerű vagy tudományos legyen a folyóirat?Szalma meglátása szerint nem kell félni a tudományos és szakcikkek megjelentetésétől.

A Létünknek tudatformáló szerepet tulajdonít.Ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a tudományos vita még gyerekcipőben jár, ezért rendkívül fontos lenne a kerekasztal-beszélgetések tematikai jellegű részben tudományos és szakszerű kialakítása.

SOMOGYI SÁNDOR:

Somogyi Sándor, a szabadkai Közgazdasági Kar Munkaszervezési Intézetének igazgatóhelyettese hozzászólásában egy közismert tényből indult ki: a folyóiratok nagy része már megalakulásától kezdve bezárkózik, csak egy szűk kör írásait jelenteti meg.A Létünkről viszont megállapítható, hogy nyitott volt a vajdasági magyar, a jugoszláv és a külföldi kutatók előtt is.Somogyi szerint fontos, hogy ne essen a folyóirat a bezárkózottság hibájába, azzal csökkentenék a Létünk társadalmi szerepét, és ez csak egy szűkebb kör érdekeit szolgálná.

A lap egyik fő feladata, hogy a magyar tudományos prózaírás eszközeivel bemutassa a tudományos kutatás eredményeit. A folyóirat keresztmetszete sokrétű, és ezt meg kell tartani.Somogyi véleménye szerint is lényeges kérdés, miként növelhető a megjelentetett dolgozatok közérthetősége, ezen keresztül hogyan hozható közelebb az olvasók még szélesebb rétegéhez.

A tudományos vita és kritika kérdéskörében is lényeges nézőpontokat fogalmaz meg Somogyi Sándor.Szerinte a vita és a kritika színvonala kiábrándító, mert rendszerint csak primitív, egymás közötti leszámolásról szól.Ennek okán azt javasolja, hogy kialakíthatnának egy tudományos vitafórumot úgy, hogy egy meghatározott témakörről különböző területekkel foglalkozó emberek vitázzanak.Így sikerülhetne egy polemikus, kritikus hangnemet kialakítani, ami a Létünk fejlődését is előrevinné, tehát olyasmit tudnának produkálni, amire a legtöbb folyóirat a bezárkózottsága miatt képtelen.

Várady Tibor Somogyi Sándor hozzászólásához kapcsolódva kifejti, hogy továbbra is fenntartja: olyan írásokat kell közölni, amelyek az általános műveltséghez közel állnak.Itt elsősorban tematikai hozzáállásra gondolt, nem pedig nivóra.Mivel a Létünk olyan folyóirat, amely nagyon szélesen próbál tudományt propagálni, ezért nem a tudományos nivóban kell engedményeket tenni, hanem olyan írásokat kell megjelentetni, amelyek témaválasztás szempontjából állnak közelebb az általános érdeklődéshez.

GABRIĆ MOLNÁR IRÉN:

Gabrić Molnár Irén, a szabadkai Közgazdasági Kar tanársegéde szerint többször szóvá teszik író–olvasó találkozókon „ne olyan magas szinten” fejtsék ki a véleményüket az előadók, azért hogy mindenkinek érthetőek legyenek a lapban olvasható tanulmányok, ezzel szemben a másik oldalon pedig gondosan ügyelnek rá, hogy a szakcikkekben „tartsák a tudományos szintet”.A tanárnő véleménye alapján tehát a Létünk olvasói különböző igényeket támasztanak, amelyeket a józan ész határain belül figyelembe kell venni, de a szigorúan vett tudományos színvonalból nem lehet engedni.Lehetséges kitörési pontként határozza meg azt a cél, hogy a lap nyíljon ki az olvasók felé, ezért a lapnak gondot kell fordítania az író–olvasó találkozókra és a kerekasztal-beszélgetésekre.Vagyis az olvasói reagálást a lap kinyílása hozná meg.

KÖZÖSSÉG – SZOLGÁLAT:

A Létünk a vajdasági magyarság nagy múltú, kiemelkedően fontos társadalomtudományi folyóirata.Nem lehet kérdéses, hogy a Létünket a hagyományok tiszteletben tartásával és folytatásával, de a szükséges reformok megtételével egy korszerű, a vajdasági magyar társadalomjelenlegi problémáit tudományos igényességgel megközelítő folyóiratként újítsuk meg, amely a szélessebb társadalomtudomány és társadalmi problémák iránt érdeklődő olvasóközönséget is meg tudjaszólítani.Egyben fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a folyóiratnak olyan szellemi műhelyként kell megújulnia, amelynek nem az az elsődleges feladata, hogy a bibliográfiai egységeket halmozza, és egy zárt közösség, belterjes témáival foglalkozzon, hanem olyan nyitott alkotóközösséget teremtsen, amely a vajdasági magyarság társadalmi, művészeti és kulturális kérdéseivel elmélyülten, de a kortárs olvasót kritikailag megszólítva foglalkozik.Ebből kifolyólag tartjuk fontosnak egy olyan főszerkesztő megválasztását, aki határozott vízióval rendelkezik egy kortárs társadalomtudományi folyóirat megújításával kapcsolatban, továbbá megfelelő tapasztalatok és gyakorlat birtokában képes elképzelései megvalósítására.Kovásza kell hogy legyen annak a szellemi közösségnek, amely majdan a folyóirat körül létrejön, hiszen csak így lehet a közzösséget megújítani és a folyóirat tudatformáló ereje segítségével megerősíteni.Több kezdeményezéssel és szigorúbb bírálattal biztosak vagyunk benne, hogy a főszerkesztő izgalmasabb lapot tudna alkotni, amely életízűbb lenne, életközelségbe hozná a társadalomtudományi kutatásokat.

Elfogadhatónak tartjuk Várady Tibor jogászprofesszor érvelését, mely szerint egyre több az olyan tanulmány, amelynek a mozgatórugója nem a tudományos érdeklődés, ezért nagyon sok az olyan írás, amely csak a bibliográfiát gyarapítja.Várady professzor úr azon konklúziójával is egyetértünk, hogy minél több kezdeményezést kell tanúsítani az írások beszerzésében, és minél kevesebb passzív átvételt kell eszközölni, továbbá tematikus számok összeállítására kell törekedni.Emellett kiemelhetjük még Szalma József és Somogyi Sándor észrevételét is, amely szerint meg kell vizsgálni miként növelhető a megjelentetett dolgozatok közérthetősége, vagyis olyan írásokat kell közölni, amelyek az általános műveltséghez közel állnak, és itt elsősorban tematikai hozzáállásra gondoltak, nem pedig nivóra.Ezekhez a meglátásokhoz csatlakozva megfontolandónak tartjuk, és támogatjuk, hogy a Létünk folyóirat M52-es besorolását nem kell megtartani, el kell engedni, így továbbra is a Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában jelenhet meg a kiadvány, nem szükséges kutatóközponthoz kapcsolni.Ezáltal nem lesz folytonos nyomás alatt a lap, hogy a tudományos publikációs kényszer okán a bibliográfiai egységeket halmozza, hanem olyan nyitott, tágas horizontban mozgó szellemi műhely építhető fel a folyóirat körül, amely a valódi, húsbavágó társadalmi, kulturális kérdéseket igyekszik feltárni, elemezni és megválaszolni.

Szerző: Hugyik Richárd,

  1. május 18., csütörtök

 

Mi lesz veled, Létünk?

Címkék: Létünk