Hetven éven felüli nyugdíjas olvasónk a 18 éves korában balesetben hetven százalékosan megrokkant fiáról gondoskodik. Beteg gyermekének nincs egyetlen nap szolgálati ideje sem. A Szociális Központtól ápolási térítést kap, amely azonban nem elegendő a megélhetésre. Próbálkoztak az emelt ápolási térítés megszerzésével, a szakorvosi bizottság azonban nem hagyta jóvá. (Az emelt ápolási térítéshez egy alapon száz százalékos, vagy legalább két alapon 70-70 százalékos rokkantság szükséges.) Olvasónk kérdése: fia jogosult lenne-e rokkantnyugdíjra, miután három évig havonta befizeti az önkéntes kötelező nyugdíjbiztosítási járulékot? (Nyugdíjtörvény, 15. cikk)

Válaszunk: A törvény értelmében, ha a rokkantságot munkavégzésen kívüli sérülés vagy betegség okozta, feltéve, hogy a munkaképesség elvesztése az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez szükséges kor elérése előtt következett be, öt év biztosítási jogviszony a feltétel. Kivételesen az a biztosított, akinek rokkantságát munkavégzésen kívüli betegség vagy sérülés okozta a 30. életévének betöltése előtt, a biztosítási idő szempontjából kedvezőbb feltételek mellett szerez rokkantsági nyugdíjra jogosultságot, nevezetesen:

– ha a rokkantság 20 éves kor előtt következett be, egy év biztosítási gyakorlat szükséges,

– ha a rokkantság 25 éves kor előtt következett be, két év biztosítási gyakorlat szükséges,

– ha a rokkantság 30 éves kor előtt következett be, három év biztosítási gyakorlat szükséges.

Jelica Timotijević, a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap kommunikációs igazgatója a jelen esetben nem tanácsolja a kötelező nyugdíjbiztosításba való önkéntes belépést – nemcsak a nagy kiadás miatt, hanem azért sem, mert kérdés, hogy végül jogosult lesz-e rokkantnyugdíjra. Azt ajánlja, hogy jelentkezzen be a munkaközvetítőbe, és a Szociális Központ közreműködésével kérjen a rokkantságának megfelelő munkát. Ez a tárgykör – az emelt ápolási térítéssel együtt – a Szociális központhoz, nem pedig az alaphoz tartozik – fejtette ki Jelica Timotijević. (T. M.)